Az 1990-es évek derekán egy korábban robogókat gyártó brazil vállalat mert nagyot álmodni. Ez volt a félig Volvo, félig Lotus, eredeti nevén az Emme Lotus 422T, amit a Megastar mutatott be.
A premierre az 1997-es São Pauló-i Autószalonon került sor. A gyártást a kimondhatatlan nevű Pindamonhangaba városába tervezték – ami már önmagában is egyfajta kihívásnak hangzik. Aki kicsit is otthonosan mozog az autók világában, azonnal észrevehette a kísérteties hasonlóságot a Volvo ECC tanulmányautóval.
Igaz, a brazil gép vonalai jóval egyszerűbbek és elnagyoltabbak voltak, hiányzott belőlük az eredeti skandináv dizájn finomsága. Ez már önmagában is elárulta a tapasztalat és az erőforrások hiányát, az összkép mégis egy szinte egy az egyben lekoppintott formatervet mutatott.
Az alapötlet rendkívül izgalmas volt: egy olyan autót akartak építeni a Lotus Cars szellemiségében, ahol a fókusz az alacsony tömegen és a precíz mérnöki hangoláson van, nem pedig a nyers, brutális erőn.
A valóságban azonban minden másképp alakult. Papíron 5 másodperc alatti 0-100 km/órás sprintet és 270 km/óra körüli végsebességet ígértek, de az 1591 kilogrammos saját tömeg ismeretében ez finoman szólva is megkérdőjelezhető volt. Különösen, ha figyelembe vesszük a nem túl szerencsés aerodinamikát és a mindössze 264 lóerős csúcsteljesítményt.
Az “inspiráció” a Volvo tanulmánya
A motorháztető alatt azonban egy igazi Lotus-szív dobogott: a Lotus Espritből ismerős 910S kódjelű motor dolgozott. Azokban az években a brit márka épp egy újabb pénzügyi válságát élte, és 1996-ban le is állította ennek a motornak a gyártását. A pletykák szerint a raktáron maradt egységeket szó szerint ócskavasként, fillérekért adták el, és ezek egy része kötött ki végül Brazíliában. A Lotus hivatalosan sosem vett részt a projektben, így egy rendkívül furcsa hibrid született: műszakilag részben Lotus, optikailag majdnem Volvo, a valóságban pedig egy teljesen azonosíthatatlan szerzet.
A projekt kártyavárként kezdett összeomlani. Az összeszerelési minőség kívül-belül siralmas volt, ami különösen komikusan hatott annak fényében, hogy az alkotók a BMW M és a Mercedes-AMG modellekkel akartak versenyezni. Mindezt csak tetézte a csapnivaló ergonómia, valamint a légzsákok és az ABS teljes hiánya.
A kegyelemdöfést végül a gazdasági válság adta meg. A brazil reál drasztikus leértékelődése miatt az importált hajtáslánc-elemek – például a Tremec T5-ös kézi sebességváltó és a Jaguar differenciálmű – ára az egekbe szökött. A gyártás teljesen fenntarthatatlanná vált, így 1999 decemberében csendben lehúzták a rolót.
A legyártott autók pontos száma a mai napig ismeretlen, de a becslések szerint legfeljebb 15 darab készülhetett, és ezek közül is csak néhány kapott közúti engedélyt. A fejlesztésbe elégetett nagyjából 200 millió dollár az Emme Lotus 422T-t az autóipar történetének egyik legdrágább baklövésévé tette – egy olyan hibává, amely végül az egész vállalatot magával rántotta a mélybe.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
