Káros ha csordultig töltjük, vagy ha üresen járunk vele? Télen mi a helyzet egy hibrid esetén, ha ritkán indul be a belső égésű motor? A válasz ezekre a kérdésekre most is a józan középutat keresve található meg.
A Jalopnik.com cikke szerint az Amerikai Autóklub (AAA) amellett érvel, hogy érdemes közel tele tartani az üzemanyagtartályt, különösen télen, mivel ez segít minimalizálni a tartályon belüli páralecsapódást. Ugyanakkor, ha folyamatosan a maximumra törekszünk, az egy átlagos napi ingázást feltételezve rengeteg megállót jelenthet a benzinkutakon.
Ezért a szakemberek azt javasolják, hogy a legtöbb helyzetben tartsuk az üzemanyagszintet a negyed és a teli jelzés között.
Miért jó ez a kellemesen átlagos szint?
A negyedik töltött tartály több szempontból optimális határ, ahol még vannak tartalékaink és az üzemanyagellátó rendszer alkatrészei is optimális körülmények között működhetnek. Ilyenkor “nem szenved” az üzemanyagszivattyú. Az alacsony üzemanyagszint meg-megszakadó áramlást okozhat, ami miatt a szivattyú nem ideális körülmények között dolgozik – ez hasonlóan káros, mintha többször hagynánk teljesen kifogyni a benzint.
A tartályban lévő folyadék hűti is ezt az alkatrészt, ami alacsony állásnál már annyira hatékony, valamint a szennyeződések rendszerbe jutásának is nagyobb esélye van, ha csak pár liter lötyög a tankban.
A modern dízelek esetén a kockázat hatványozott. A rendkívül magas üzemi nyomás (1800-2000 bar) miatt a rendszer a gázolajat forgatja vissza hűtés céljából. Alacsony üzemanyagszintnél ez a hőleadás nem működik hatékonyan: a gázolaj túlmelegszik, a kenés elégtelenné válik, ez pedig az alkatrészek idő előtti kopásához vezet.
Ugyanakkor a télen felmerülő dugók, egy lezárás, baleset miatti kerülőút bármikor megdobhatja az elfogyasztott üzemanyag mennyiségét, és egy ilyen kényszerű túra során jó ha van némi tartalékunk a tankban. Ha az autó elakad a hóban vagy távol a segítségtől, a több üzemanyag azt jelenti, hogy hosszabb ideig tudjuk fűteni az utasteret.
A totálisan teletöltött tartály sem ajánlott
A töltőpisztoly kattanása utáni „ráerőltetés” komoly kockázatot rejt, amely messze túlmutat a néhány deci üzemanyag elpazarlásán. A csordultig töltött tank ugyanis a hőtágulás következtében könnyen a jármű kényes részegységeinek meghibásodásához vezethet. A legfőbb célpont ilyenkor az EVAP (a benzingőz kipárolgását gátló rendszer).
Ennek a rendszernek az a feladata, hogy megakadályozza a környezetre káros szénhidrogének szabadba jutását az üzemanyag párolgása során. A keletkező gőzöket egy aktívszénszűrővel töltött tartály felé vezeti, amely hatékonyan megköti azokat. A motorvezérlő elektronika (ECU) a megfelelő üzemi körülmények elérésekor egy mágnesszelep nyitásával gondoskodik róla, hogy a szívócsőben keletkező vákuum a szénszűrőben tárolt gőzöket az égéstérbe juttassa, ahol azok a normál üzemanyaggal együtt elégnek.
Amikor a tankot túltöltik, a folyékony üzemanyag közvetlenül bejuthat az aktívszenes tartályba, telítve a szűrőanyagot és ezzel működésképtelenné téve azt. A veszély különösen nagy a jelentős hőingadozással járó napokon. Gondoljunk egy hűvös reggeli tankolásra: a benzin térfogata körülbelül 1%-kal nő minden 9-10 Celsius-fokos melegedés hatására. A napon parkoló, alulról a forró aszfalt által is fűtött autó tankjában az üzemanyag szintje érzékelhetően megemelkedik, és ha nincs hová tágulnia, egyenesen az EVAP-rendszerben köt ki a nafta.
Ennek következménye a rendszer „elárasztása”, amelynek javítása – jellemzően a szénszűrő cseréje – zsebbe vágó tétel lehet, és az autó megbízhatóságát is rontja. Amint a folyékony üzemanyag eljutott a szénszűrőig és telítette azt, a folyamat visszafordíthatatlan; a tankszint csökkenése már nem orvosolja a keletkezett kárt.
