A világ első dokumentált gyorshajtási bírságát 1896-ban szabták ki, és nemcsak a tempó, hanem a körülmények is egészen érdekesek voltak.
A történet főszereplője Walter Arnold, egy angol mérnök és autókereskedő, aki az elsők között vallotta, hogy a „ló nélkül guruló kocsiknak” komoly jövője van. Arnold nemcsak rajongója volt az új technológiának, hanem forgalmazta is a német Benz járműveit Nagy-Britanniában – vagyis pontosan tudta, milyen szabályok vonatkoznak ezekre az autómobilokra.
1896 január 28-án Arnold a Kent megyei Paddock Wood településen hajtott keresztül egy Benz-féle járművel. A probléma nem is az volt, hogy autóval közlekedett, hanem az, hogy ezt túl gyorsan tette. Akkoriban lakott területen belül a megengedett legnagyobb sebesség állítólag mindössze 2 mérföld/óra, azaz nagyjából 3 km/óra volt. Arnold ezzel szemben 8 mérföld/órával – körülbelül 13 km/órával – haladt, ami négyszeres túllépésnek számított.
Ráadásul a korabeli szabályok szerint az autók előtt kötelezően haladnia kellett volna egy gyalogosnak, aki piros zászlóval figyelmeztette a járókelőket és a lovasfogatok a közeledő járműre. Ez a „zászlóvivő” Arnold előtt természetesen nem volt ott – egyszerűen túl gyors lett volna gyalogszerrel tartani a tempót.
Egy helyi rendőr, aki az esetet észrevette, biciklire pattant, és több kilométeren keresztül üldözte az autót, mire sikerült megállítania.
A jelenet ma már inkább burleszkfilmbe illene, akkor azonban komoly ügynek számított. Arnoldot előállították, majd két nappal később bíróság elé vitték.
Az ítélet szerint több szabálysértést is elkövetett: túl gyorsan haladt, nem volt előtte figyelmeztető zászlóvivő, és járműve nem felelt meg minden előírásnak. A büntetés összesen 4 font 7 shilling lett – ez mai értéken nagyjából egy komolyabb gyorshajtási bírságnak felel meg –, ebből maga a „száguldás” miatt kiszabott rész 10 shilling volt.
Ironikus módon Arnold esete hozzájárult ahhoz, hogy még ugyanabban az évben enyhítsék a szabályozást. 1896 végén Nagy-Britanniában megemelték a megengedett sebességet 14 mérföld/órára (kb. 23 km/óra), és eltörölték a piros zászlós felvezetést is. Az autók innentől kezdve végre nem gyalogtempóban közlekedhettek.
A világ első gyorshajtási bírsága így mai szemmel nézve nemcsak egy mulatságos lábjegyzet, hanem jól mutatja, milyen döbbenetes tempóban változott a közlekedés. Ami akkoriban őrült tempónak számított, az ma már alig haladja meg egy futó sebességét.
