Kamcsatka, ez a közel 1250 kilométer hosszú, a Csendes-óceánba nyúló félsziget télen inkább emlékeztet egy végtelen fehér sivatagra, mint lakott területre. Az év ezen szakaszában a hó nem egyszerűen időjárási jelenség, hanem mindennapos kihívás, amely meghatározza az élet ritmusát.
A havazás komoly akadályokat gördítenek a hétköznapok elő, kicsit komolyabbakat, mint idehaza: eltűnő utak, elakadt járművek, hó alá temetett házak. Ami nálunk rendkívüli esemény, az ott szinte rutin, mégis minden alkalommal próbára teszi az ott élők türelmét és kitartását. A természet itt nem kérdez, csak megmutatja, ki az úr a háznál.
Galéria
De mindennek van pozitív oldala, hiszen ezeket a képeket nézve az ember óhatatlanul átértékeli akar-e nyafogni a hó miatt. Legközelebb, amikor nálunk leesik pár centi, és elő kell venni a lapátot, biztosan nem szívom majd a fogam. Inkább fütyörészve indulok neki, hálásan, hogy ez nálunk még mindig csak egy kis téli kellemetlenség – nem pedig a túlélés része.
