A havazás nem játék: a közlekedést veszélyessé, sőt, olykor teljesen lehetetlenné teszi. Nem véletlen, hogy az önkormányzatok és útkezelők évről évre vagyonokat költenek sózásra és hókotrásra. Japán egyes részein azonban létezik egy sokkal elegánsabb, mondhatni zseniális megoldás.
Ez a „Shosetsu” (ejtsd: soszecu) rendszer, ami Japánban több útszakaszon is bevetnek a téli körülmények ellen. A rendszer lényege az útburkolatba vagy az út menti szegélyekbe épített fúvókarendszer, amelyből meleg talajvíz csordogál az aszfaltra. Ez a módszer tisztán, sózás és fizikai munka nélkül tünteti el a jeget és a havat.
A szigetország alatt rengeteg a talajvíz, ami a geotermikus aktivitás miatt eleve meleg. Ugyanazon okból, amiért Japán tele van természetes hőforrásokkal, az útkezelők könnyedén találnak 8 és 18 Celsius-fok közötti hőmérsékletű talajvizet. Ez a hőfok pedig bőven elegendő ahhoz, hogy a hulló havat latyakká olvassza, majd lemossa.
A rendszert először az 1960-as években fejlesztették ki és telepítették Nagaoka városában. A technológia életképesnek bizonyult, és futótűzként terjedt el Japán többi részén is. 1977-re már közel 570 kilométernyi útszakaszt szereltek fel Shosetsu-fúvókákkal, és a hálózat bővítése azóta is folyamatos.
Különleges megoldás ez egy olyan országtól, amely sokkal komolyabb telekkel küzd, mint gondolnánk. Niigata prefektúrában például nem ritkák a 3 méternél is magasabb hófalak az utak mentén. Nem csoda, hogy a leginkább havazásnak kitett japán régiók azonnal lecsaptak a bizonyított technológiára.
Természetesen a rendszer nem tökéletes. A csövek és fúvókák telepítése jelentősen megdrágítja az útépítési költségeket. Ráadásul extrém hidegben vissza is üthet a dolog: ha a talaj hőmérséklete fagypont alatt alá kerül, akkor már nem működik a rendszer.
Ez a technika Japánon kívül ritkaságszámba megy, és ennek megvan az oka. A kulcs a geotermikus energia: meleg talajvíz nélkül a rendszer üzemeltetése komoly költségeket emésztene fel. Jó példa erre a kínai Harbin városa, ahol kísérleteztek saját hóolvasztó technológiával. Mivel nem tudtak egyszerűen meleg vizet kiszivattyúzni a földből, hőszivattyúkat kellett használniuk, hogy felmelegítsék a csövekben keringetett folyadékot. A hőátadás és a rendszer működtetése rengeteg áramot fogyaszt, szemben a japánok megoldásával, ahol a „kazán” ingyen van a föld alatt.
Összességében Japán zseniálisan használta ki a természeti adottságait egy egyedi probléma megoldására. Sajnos ez nem exportálható minden havas útra a világon. Így nálunk maradnak a hókotrók, és a jó öreg síkosságmentesítő anyagok bevetése.
