Aki autózott már télen az M0-son vagy az M1-esen, ismeri a jelenséget: előttünk egy nyerges vontató, a ponyva tetején pedig gyanús kupac domborodik. Aztán jön egy széllökés, és megtörténik a baj: tégla méretű jégbombák kezdik meg repülésüket az aszfalt felé.
A probléma gyökere egyszerű fizika. A ponyvás teherautók teteje sosem teljesen sík. A tartóvasak között a ponyva behorpad, megáll benne az eső vagy az olvadék, ami éjszaka, a pihenőidő alatt masszív jégpáncéllá fagy. Ezek út közben lerázódnak, és a nagyobb darabok könnyedén betörik a szélvédőt.
Bár a KRESZ nem írja le szó szerint, hogy „tilos havas tetővel közlekedni”, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet egyértelműen fogalmaz az elindulás előtti teendőkről és a rakomány rögzítéséről.
-
A járművezető felelőssége: A sofőr köteles meggyőződni arról, hogy járműve a közlekedésbiztonsági feltételeknek megfelel.
-
Veszélyeztetés tilalma: Úgy kell közlekedni, hogy másokat ne veszélyeztessünk. A lezúduló hó és jég „leeső rakománynak” vagy a járműről leváló alkatrésznek minősül jogi értelemben.
A kamionok esetén elvileg van megoldás: Nyugat-Európában, sőt, már a „szomszédos” Ausztriában is sok pihenőhelyen vannak úgynevezett hóállványok (jégmentesítő állványok), ahol a sofőr biztonságosan, egy rácsos járdáról letolhatja a havat a tetőről. Persze ez nem jellemző minden országra, és út közben is gyűlhet annyi hó, ami már veszélyes lehet, a teljes hómentesség irreális elvárás, ezért autósként is figyelnünk kell a kamionok mellett haladva.
St22Lacika egy régebbi videójában a kamionsofőr szemszögéből mutatja be a téli hóhelyzetet, a reménytelen küzdelmet a jégtáblák ellen, és a lehetséges megoldásokat.
