A nyolcvanas évek közepén a raliversenyek legendás gépei más dimenzióban mozogtak: brutális teljesítményük és extrém felépítésük volt – az akkori szabálykönyv szinte mindenre lehetőséget adott. A Peugeot 205 T16 nemcsak résztvevője, hanem egyik uralkodója is volt ennek az őrületnek: 1985-ben és 1986-ban világbajnoki címmel bizonyította, hogy a francia oroszlánnál senki sem üvölt hangosabban.
A B csoport szabályai szerint mindössze 200 utcai változatot kellett gyártani ahhoz, hogy egy versenyautó homologizálható legyen. A Peugeot tehát fogta a hétköznapi 205-ös háromajtós változatát, majd a Heuliez műhelyében gyakorlatilag kettévágatta és újjáépíttette: a motor az első ülések mögé került, a hajtás mind a négy kerékhez eljutott, és a kis francia városi autóból született meg a 205 T16 utcai változata.
Az 1775 köbcentis, turbófeltöltős, 16 szelepes, középmotoros gép utcai változata „csak” 200 lóerőt tudott, de egy közúti kisautótól ez igen durvának számított akkoriban. A masina blokkja eredetileg a Peugeot új, XU kódjelű dízel erőforrásának alapjaként szolgált, de kapott egy külön neki fejlesztett 16 szelepes hengerfejet, és természetesen benzines volt.
A váltó a konszerntárs Citroen SM-ből érkezett. A 200 darabos sorozat első példánya fehér fényezést kapott, és a Peugeot Talbot Sport csapat versenyszíneit viselte. A maradék 199 darab kivétel nélkül sötétszürke metálfényt kapott.
A Peugeot Talbot Sport csapat Jean Todt irányításával a 205 T16-tal tarolt: 16 WRC-futamgyőzelem három szezon alatt, két egyéni és két konstruktőri világbajnoki cím. A T16 olyan mértékben dominálta a mezőnyt, hogy még a Lancia és az Audi is csak a hátsó lámpáit látta.
A B csoport aranykorának végét a biztonsági aggályok hozták el, a legendás autók pedig más szakágakhoz átalakítva éltek tovább: az átépítések nyomán jégfutamok, hegyi felfutók vagy a ralikrosz sorozat versenygépei váltak belőlük. A hanyatláshoz hozzájárult az is, hogy mivel már nem volt nagy reklámértékük, a gyártók sem támogatták tovább alkatrészekkel ezeket a szupergépeket, így lassan múzeumba vagy gyűjtők garázsaiba kerültek.
Csakhogy egy autó, amit nem mozgatnak, előbb-utóbb megmakacsolja magát: a gumi elöregszik, a tömítések kiszáradnak, és a ritka alkatrészek hiányában pedig még a legszebb példányok is könnyen válnak porfogóvá.
Ezt a piaci rést felismerve lépett színre a brit Tolman Engineering, amely felélesztett egy legendás Peugeot 205 T16-ost. A cég korábban már más modern klasszikusok – például a 205 GTi – restaurálásában és finomhangolásában is hírnevet szerzett magának, hiszen ha bekopogtatunk hozzájuk egy donorautóval, akkor igényesen felújított, a mindennapok során is megbízhatóan működő méregzsákot kapnak vissza tőlük az ügyfelek.
A GTi után most egy T16-on a sor, ám itt nem a restomod a cél, hanem az eredeti állapot megőrzése.
Galéria
Az első, teljesen új, kifejezetten a T16-hoz tervezett alkatrészek között megtaláljuk a teljes vezérléskészletet, a stabilizátor szilentjeit és a gépi megmunkálású hűtőcsöveket. A hajtásláncot a műhely saját kezűleg újította fel, sőt, jó gyári kapcsolataik révén Franciaországból eredeti, új gyári áttételeket is sikerült beszerezniük. Még a futóműalkatrészek és a Michelin TRX gumik is korhűek – nem múzeumi replikák, hanem működő, megbízható elemek, amelyekkel ezek az autók ismét bátran használhatók.
Az első elkészült T16 október elején állt porondra egy angliai veterán seregszemlén.
És bizony ezeknek a felújított T16-os izomgombócoknak megkérik az árát:
