Az idahói Wendellben található L&L Classic Auto (az alapító Larry Harms és felesége, Linda kezdőbetűiből ered a név) túlzás nélkül a világ egyik leglenyűgözőbb roncstelepe, és egészen biztosan az Egyesült Államok egyik legnagyobb veteránautó-specialistája.
A roncslelőhely egész évben látogatható, és mivel egész száraz klímával rendelkező területen fekszik, így nem akkora probléma, hogy minden a szabad ég alatt áll, az autók nem rozsdásodnak számottevően.
A telepet még 1968-ban alapították, és a hatalmas, közel 50 hektáros területén több mint 8000, alkatrésznek szánt jármű pihen, melyek az 1920-as évektől egészen a ’90-es évekig terjedő időszakot ölelik fel. Mindemellett több mint 400 felújításra váró „projekt” autó is gazdára vár, a raktárak pedig roskadoznak a pótalkatrészektől.
Ezeket nem bontják, hanem egyben várják a kihívásra váró tulajdonosokat.
Legyen szó izomautókról, luxusjárgányokról, pick-upokról, buszokról vagy furgonokról, a telepen szinte minden megtalálható. A Google Térkép műholdfelvétele tökéletesen megmutatja a hely elképesztő méretét: az autók végtelen sorokban és folyosókon állnak, így minden egyes séta valóságos kalandnak ígérkezik.
Fotó: Google Maps
A telepen nincs rendszerezett tárolás, a roncsok szanaszét hevernek a szó szerint kitaposott ösvények mentén, így tényleg guberálni kell, nem lehet elfáradni az 1960-as Chevrolet sorba. Persze az igazi autórajongóknak maga a keresgélés is élmény lehet, de arra nincs lehetőség, hogy egy szerszámos táskával vesse be magát valaki a roncserdőbe. A szerelést, az alkatrészek eltávolítását ugyanis csak a személyzet végezheti, de ezt követően a szállítás világszerte elérhető, tehát akár Magyarországra is elküldhetik a kiszemelt darabokat.
A helynek nemzetközi hírnevet egy amerikai autós újságíró, YouTube-videós, a Roadkill sorozattal nagy népszerűségre szert tevő David Freiburger szerzett. Többször járt a helyen, ahol mindig felfedez újabb kincseket.
Freiburger körútja egy egyedi, 1964-es Chevy Impalával indult, amelyen házi készítésű „csipkefestés” látható – ez egy régi, csipketerítőkkel készített festési technika. Emellett a cégnevekkel felfestett régi teherautók ajtajai is jól mutatnának bármelyik garázsban, a 60-70 éves benzinkutakból származó töltőoszlopokról nem beszélve.
