Ha városi mini autóról van szó, akkor elsőre mindenkinek a Smart ugrik be. Jogosan, mert ezzel még mindig találkozhatunk a nagyobb városokban, és akár vidéken is, a spórolásra vágyók „boltba járós” titkos tippje tehát a Smart Fortwo. 

Csakhogy a mikroautók világa ennél sokkal színesebb: 600-800 ezer forintért akad olyan francia apróság, amelynek egyedi trükkjét senki sem akarta lemásolni. 

Ez a Peugeot 1007-es, amelynek fő mutatványa a két elektromos működtetésű tolóajtó volt.

Nyitáskor a kisautó majdnem teljes oldalfala hátracsúszik, az ajtónyílás szélessége 92 centiméter. Kisgyermekek akár az ülés előrehajtása nélkül is beslisszolhatnak hátra, felnőtteknek marad az ülés előrecsúsztatása.

7 fotó

Záráskor az ajtó természetesen nem préseli össze az útjába kerülő kezeket, táskákat, hanem előzékenyen megáll. Az ajtók 5 km/óra felett nem nyithatók villanymotorral, lépésben haladva még igen.

Az autót új korában több alkalommal is teszteltük. A trükkös ajtóról így írtunk: „Egész más dimenzióba kerül a parkolás, nincs többé szűk parkolóhely, nem kell hasat behúzva, óvatos mozdulatokkal kikecmeregni az autóból, hiszen a tolóajtók egy csapásra megoldják a problémát.

Az utastér mérete az autó parányi alapterületéhez képest óriási, a fejtér hatalmas, és a szélességre sem lehet panasz. A négyszemélyes kialakításnak és a sínen huzigálható hátsó üléseknek hála minden utasnak bőven van helye, így akár négy 180 centis ember is kényelmesen elfér. Ilyenkor azonban csak jelképes méretűvé zsugorodik a csomagtér. Szükség esetén pillanatok alatt átvariálható a hátsó ülés, és akár egy köbméteres bútorszállítóvá is alakíthatjuk a kis Peugeot-t.”

https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2005/12/14/teszt-peugeot-1007-1-4-h

Tehát okos, ötletes autó volt, praktikus beltérrel, kellemes minőségű utastérrel. Mégis miért lett elfeledett bukás? Olcsón mért érdekesség, amelyet ma egy felsőpolcos telefon áráért haza lehet vinni? 

A Curbsideclassic.com szerint a Peugeot is jobbra számított, évi 130 ezres eladást terveztek, amikor 2005-ben piacra dobták, de végül a teljes modellciklus (2005–2009) között 123 900 darabot sikerült eladni. Mindeközben a Renault Modust kapkodták a vásárlók, tehát volt igény a jól variálható, kis méretű autókra Európában. 

A tolóajtó mókás volt, de egy olyan problémára adott választ, amely egyszerűen nem létezett. Az európai autósok a résnyire nyitott hagyományos ajtón is ki tudtak csúszni a szűk parkolóhelyeken, gyorsan és egyszerűen. 

Az elektromos mozgatás egyszerűen túl lassú volt, legalább hat másodperc kellett, hogy bezáródjon az ajtó, a lehúzott ablakot pedig nyitott állapotban nem lehetett felhúzni, ami még tovább bonyolította a helyzetet. 

Többen írták a rossz szereplés okaként az erőtlen motorokat, de akkoriban a 14-15 másodperces százas gyorsulás még nem számított kirívóan rossznak, az 1,6 literes 109 lóerős benzines pedig már kellő dinamizmust adott, csak a robotizált automata váltó volt pocsék opció. 

Ami igazán sokat nyomott a latban, az a magas vételár volt: itthon közel négymillió forintot kértek érte 2005-ben, ami inflációval korrigálva ma 10,5 millió forintnak felelne meg. Ez az ötlet tehát nem jött be, de valahol ezért szeretjük a francia autógyártókat, mindig képesek merész ötleteket megvalósítani a szériagyártású modellekben, és van, amikor korszakos sikert érnek el, például a Citroën hidropneumatikus rugózásával, és van, amikor óriásit buknak, mint a szezámajtós kis Peugeot-val.

Annak, aki tényleg naponta parkol szűk helyre, vagy csak egy érdekes autót akar fél és 1 millió forint között, annak ez egy érdekes alternatíva lehet.