Matthias Speicher, aki az elektromobilitás témakörében végzett munkájáról ismert, a LinkedInen osztotta meg legújabb, tanulságos tapasztalatait. Egy müncheni üzleti út során élesben tesztelte le, mennyi időt lehet nyerni a valóságban a nagyobb sebességgel.
Az odaúton, ahol csak a forgalom engedte, akár 184 km/h-ig gyorsította Skoda Enyaq Coupé RS modelljét (a korlátozástól mentes német autópályákon, ahol ez megengedett), míg hazafelé végig tartotta az ajánlott 130 km/h-s utazótempót. Az eredmény? A száguldozással mindössze négy percet nyert.
A Skoda Enyaq Coupé RS nagyobb végsebességre és komolyabb hatótávra képes az átlagos villanyautóknál
Az út hossza 252 kilométer volt, tehát nem egy nyúlfarknyi túráról beszélhetünk: 2 óra 21 perc helyett 2 óra 25 perc alatt tette meg a távot.
Speicher hangsúlyozza, hogy sok sofőr esik áldozatul az úgynevezett „Time-Saving-Bias” (időmegtakarítási torzítás) jelenségének. Ez az a makacs tévhit, hogy a nagyobb sebességgel arányosan sok időt takarítunk meg.
„Óriási mértékben túlbecsüljük, hogy mennyi időt spórolunk a nagy sebességgel. Amíg 20-ról 30 km/h-ra gyorsítva 50%-kal leszünk gyorsabbak, addig 130-ról 140 km/h-ra ez a különbség már csak 8%. Egy újabb 50%-os sebességnövekedéshez már konstans 195 km/h-val kellene haladnunk.
És valljuk be őszintén: a valóságban az, hogy ‘180-nal megyünk’, sosem jelenti azt, hogy folyamatosan tartjuk ezt a tempót. A szabad szakaszok a következő útépítésig, egy kamionsorig vagy egy elénk kivágó autóig rendkívül rövidek. Az átlagsebességünk szinte alig változik, minél hosszabb távon vizsgáljuk” ‒ írja bejegyzésében.
Tartósan lehetetlen olyan nagy tempót tartani forgalomban, ami nem abszolút közveszélyes, és kellően lerövidíti a menetidőt
Nagyobb fogyasztás, fokozott stressz
Az összehasonlításból kiderültek az akkumulátorra gyakorolt hatások is: a 184 km/h-s tempónál a fogyasztás 21,4 kWh/100 km volt, míg 130 km/h-nál csupán 18,4 kWh. Ez a jelentős különbség egy alig érezhető időnyereséggel párosult.
Ehhez jön még a sűrű sávváltások és az eleve stresszes helyzet miatti fokozott mentális terhelés. Speicher kiemeli, hogy a villanyautók másfajta tudatosságra nevelnek: sokkal egyértelműbbé teszik a sebesség, az energiafogyasztás és a stressz közötti összefüggést, mint a belső égésű motorral szerelt társaik.
A tapasztalatokból kiindulva Speicher egy új vezetéstámogató funkciót javasol: a „Pace-o-Meter”-t. Ennek az lenne a lényege, hogy valós időben mutassa meg a sofőrnek, valójában milyen csekély időnyereséggel jár a nagy sebességű haladás. A cél, hogy a figyelmet a tényleges átlagsebességre és a hatékony, takarékos vezetési stílusra irányítsa.
A bejegyzéséhez fűzött kommentelők közül sokan egyetértettek vele: a mérsékelt, egyenletes tempó nemcsak biztonságosabb, de energiát takarít meg és az idegeket is kíméli. Hozzá kell tenni, hasonló megoldásokkal nagyjából 15-20 éve próbálkoznak a gyártók.
A fedélzeti rendszerek vezetést elemző funkciói mindig a lassabb, nyugodtabb vezetési stílust díjazzák, ilyet találhatunk több Renault modellben, de emlékezetes a Honda megoldása, ahol a finom pedálkezeléssel „Eco score” pontokat lehetett gyűjteni, és a műszerfalon egyre több levél nőtt a pixelből rajzolt fákra.
