Volt idő, amikor úgy kerülhetett a rajtrácsra versenyautó, hogy megvolt az utcai megfelelője is. Bizonyos tekintetben ez a világ adta a legérdekesebb és talán legkívánatosabb utcai autókat, mint a  raliautók Evolution szériái, de gondoljunk csak az E30 M3-ra vagy a 190E-re. De nem csak ezekben a kategóriákban volt ez megkötés, az utcán szinte kivitelezhetetlen GT1-es kategóriában is volt ilyen előírás. A 90-es években legalább egy utcai változatot le kellett fejleszteni ahhoz, hogy a versenyautót homologizálni tudják, a Nissan pedig nagyon rajthoz akart állni Le Mans-ban.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 1
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 2

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 24
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 25
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 26
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 27
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 28
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 29
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 30
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 31
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 32
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 33
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 34
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 35
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 36
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 37
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 38
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 39
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 40
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 41
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 42
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 43
Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 44
Fotó megosztása:

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 45

A tyúk volt előbb, vagy a tojás? Ilyen esetben a gyártók általában a versenyautót fejlesztik le először, hogy utána kipuhíthassák utcai változatra, és mindenki boldog. A Nissan azonban fordítva állt neki az R390 GT1 fejlesztéséhez, először az utcai autót készítették el. Már amennyiben lehet különbséget tenni a GT1 versenyautó és az elkészült civil autó között. Formailag persze mindenképp, mert a versenyen használt aerodinamikai elemek utcai autóra nem kerülhetnek, ez pedig egy igazán szép autót eredményezett.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 46

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 47

Ian Callum, a Jaguar tervezője felelt az R390 GT1 formájáért. 1997-ben készült el először pirosban, amikor a Nissan először állt rajthoz az R390 GT1 versenyautóval. Egyetlenegy példányban építették meg a karbonszálas karosszériájú autót Atsugiban, a Nissan fejlesztőközpontjában, de egy évre rá is rajthoz akartak állni az új fejlesztésekkel, és még egyszer megépíteni az autót nem tűnt túl gazdaságosnak. Ezért a piros autót alaposan átépítették, hosszabb hátsó traktust kapott, más felniket, és a technikát is fejlesztették. A formaterv különlegessége, hogy ezen is a 300ZX lámpáit látjuk elöl, mint a Lamborghini Diablón, kimondottan érdekes, hogy ennyi, eredetileg szánt helyénél sokkal gyorsabb autón alkalmazták. Végül is, ide is tökéletesen passzol.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 48

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 49

Szóval a piros és a kék R390 GT1 egy és ugyanaz. Utastere változott a legkevésbé, de ahol látszik a fényezés, ott persze belül is átfényezték. Alaposan személyautósra faragták a belsejét. Mindent bőrbe húztak a műszerfalon, az ajtókon és persze az üléseken is, ettől igazán kívánatos lett a versenyautó utastere. Az egyszerű fém váltógomb és a kicsi sportkormány erősen megidézi a versenyautót, ezt a kivitelezést látva azonban jogosan merül fel a kérdés, hogy a Nissan miért nem szállt versenybe ténylegesen a szupersportautók között?

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 50

Azt a dupla turbós V8-as motort kapta, amit a versenyautó is. A 3,5 literes VRH35L 557 lóerőt teljesített 6800-as fordulatszámon, vagyis messze ez volt a legerősebb és a leggyorsabb utcai Nissan egészen a GT-R legutóbbi verziójának érkezéséig. Az R390 hatfokozatú szekvenciális váltójával 3,9 másodperces 0-100-as gyorsulásra képes csak hátsókerék-hajtással. Futóműve mind a négy keréknél dupla lengőkaros, fékrendszere az APR-től érkezett és 14 colos hűtött tárcsákat alkalmaztak, valamint verseny ABS-t is építettek bele.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 51

1998-ban az első 10 helyből négyen a Nissan R390 GT1-es versenyautói végeztek. Történelmi kulcspont ez a Nissan számára, ezért az utcai változatot is kincsként kezelik. Az egyetlen elkészült, majd átépített Nissan R390 GT1 a Nissan Motorsport központjának kiállítótermében pihen. Nem eladó, legalábbis egyelőre, értékét azonban 1 millió dollárra adták meg, ha egyszer mégis eladnák, akkor legalább ennyit készítsen a vevő.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 52