Volt idő, amikor úgy kerülhetett a rajtrácsra versenyautó, hogy megvolt az utcai megfelelője is. Bizonyos tekintetben ez a világ adta a legérdekesebb és talán legkívánatosabb utcai autókat, mint a  raliautók Evolution szériái, de gondoljunk csak az E30 M3-ra vagy a 190E-re. De nem csak ezekben a kategóriákban volt ez megkötés, az utcán szinte kivitelezhetetlen GT1-es kategóriában is volt ilyen előírás. A 90-es években legalább egy utcai változatot le kellett fejleszteni ahhoz, hogy a versenyautót homologizálni tudják, a Nissan pedig nagyon rajthoz akart állni Le Mans-ban.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 2

A tyúk volt előbb, vagy a tojás? Ilyen esetben a gyártók általában a versenyautót fejlesztik le először, hogy utána kipuhíthassák utcai változatra, és mindenki boldog. A Nissan azonban fordítva állt neki az R390 GT1 fejlesztéséhez, először az utcai autót készítették el. Már amennyiben lehet különbséget tenni a GT1 versenyautó és az elkészült civil autó között. Formailag persze mindenképp, mert a versenyen használt aerodinamikai elemek utcai autóra nem kerülhetnek, ez pedig egy igazán szép autót eredményezett.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 3

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 4

Ian Callum, a Jaguar tervezője felelt az R390 GT1 formájáért. 1997-ben készült el először pirosban, amikor a Nissan először állt rajthoz az R390 GT1 versenyautóval. Egyetlenegy példányban építették meg a karbonszálas karosszériájú autót Atsugiban, a Nissan fejlesztőközpontjában, de egy évre rá is rajthoz akartak állni az új fejlesztésekkel, és még egyszer megépíteni az autót nem tűnt túl gazdaságosnak. Ezért a piros autót alaposan átépítették, hosszabb hátsó traktust kapott, más felniket, és a technikát is fejlesztették. A formaterv különlegessége, hogy ezen is a 300ZX lámpáit látjuk elöl, mint a Lamborghini Diablón, kimondottan érdekes, hogy ennyi, eredetileg szánt helyénél sokkal gyorsabb autón alkalmazták. Végül is, ide is tökéletesen passzol.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 5

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 6

Szóval a piros és a kék R390 GT1 egy és ugyanaz. Utastere változott a legkevésbé, de ahol látszik a fényezés, ott persze belül is átfényezték. Alaposan személyautósra faragták a belsejét. Mindent bőrbe húztak a műszerfalon, az ajtókon és persze az üléseken is, ettől igazán kívánatos lett a versenyautó utastere. Az egyszerű fém váltógomb és a kicsi sportkormány erősen megidézi a versenyautót, ezt a kivitelezést látva azonban jogosan merül fel a kérdés, hogy a Nissan miért nem szállt versenybe ténylegesen a szupersportautók között?

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 7

Azt a dupla turbós V8-as motort kapta, amit a versenyautó is. A 3,5 literes VRH35L 557 lóerőt teljesített 6800-as fordulatszámon, vagyis messze ez volt a legerősebb és a leggyorsabb utcai Nissan egészen a GT-R legutóbbi verziójának érkezéséig. Az R390 hatfokozatú szekvenciális váltójával 3,9 másodperces 0-100-as gyorsulásra képes csak hátsókerék-hajtással. Futóműve mind a négy keréknél dupla lengőkaros, fékrendszere az APR-től érkezett és 14 colos hűtött tárcsákat alkalmaztak, valamint verseny ABS-t is építettek bele.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 8

1998-ban az első 10 helyből négyen a Nissan R390 GT1-es versenyautói végeztek. Történelmi kulcspont ez a Nissan számára, ezért az utcai változatot is kincsként kezelik. Az egyetlen elkészült, majd átépített Nissan R390 GT1 a Nissan Motorsport központjának kiállítótermében pihen. Nem eladó, legalábbis egyelőre, értékét azonban 1 millió dollárra adták meg, ha egyszer mégis eladnák, akkor legalább ennyit készítsen a vevő.

Egyszer volt és sosem lesz ennyire kemény Nissan 9