Miután a Lamborghini megmutatta a Miurával, miként kell szupersportautót készíteni, a Ferrari is ezt a receptet követte, amikor lecserélte az orrmotoros Daytonát. 1973-ban jelent meg az utód, ami motorját már az utastér mögött hordja. A BB volt az első olyan utcai Ferrari, mely középmotoros elrendezésű lett. A két betű a Berlinetta Boxerre utal, vagyis a boxermotoros kupéra. Ebből viszont csak az egyik igaz.

Kupé ugyan, de valójában nem boxer, hanem egy 180 fokos hengerszögű V12-es. Még ennek az 1973-as 512 BB-nek is, ami a későbbi Testarossa átdolgozott motorját kapta. Kevesebb mint 2500 darab készült belőle, mégis felkérték rá Bob Norwoodot, hogy építse meg a tuningolt BB-t. Nem csak beledobták a Testarossa 5 literes, 12 hengeresét, hanem addig reszelték, amíg 1100 lóerős nem lett. A motort egyébként közvetlenül a Ferraritól vásárolták a projekthez.

Túl sok volt az 1100 lóerő az öreg Ferrarinak 2

Mivel a rettenetesen sok ló csak nyűg volt a napi használatban, ezért most egy jóval szerényebb, 440 lovas beállítással fut az 512 BB. Ez még így is több az eredeti nagyjából 350 lóerőnél. Egyedileg gyártottak hozzá szénszálas airboxokat, speciális Öhlins futómű van alatta és rozsdamentes acél kipufogórendszer. Persze, a fékeket is átdolgozták és ezért a 288 GTO stílusú felnik is nagyobbak rajta. Oda az eredetiség, de a mindenütt fekete Ferrari 512 BB ennek ellenére elég kívánatos darab maradt.

Túl sok volt az 1100 lóerő az öreg Ferrarinak 3