A Toyota nem tartozott a világtörténelem legsikeresebb Forma-1-es csapatai közé, és akkor még udvariasak voltunk. A többi csapathoz képest is jelentősnek mondható költségvetéssel dolgoztak, egy második helyezésnél mégsem tudtak erősebbet összekalapálni, nem véletlen, hogy nyolc évad után feladták a kísérletezést.

Ki tudja, talán pont azért vásárolta meg valaki ezt a 2004-es Toyota F1-es versenyautót (TF104B-08B), hogy arra emlékeztesse: még a legsikeresebb vállalkozások is mellényúlhatnak olykor-olykor.

A TF104B elvileg a TF103 evolúciója volt, ám mivel minden egyes alkatrészét átdolgozták, gyakorlatilag vadonatúj konstrukcióról beszélhetünk. Érdemben javítottak a karosszéria aerodinamikai jellemzőin, csökkentették a jármű össztömegét, és fokozták a váz merevségét – ez utóbbi célokat ugyanazzal a módszerrel, karbon kompozitok széles körű alkalmazásával érték el. A Luca Marmorini irányításával továbbfejlesztett 3.0 literes, 90 fokos V10-es erőforrás becsült csúcsteljesítménye mintegy 900 lóerő volt, a nyomatékot a Toyota saját fejlesztésű, titán szerkezetű, hétfokozatú, félautomata sebességváltója vitte át a hajtott kerekekre. A fékeket a Brembo szállította.

Egy vagyont fizettek a kudarc szobráért 2

A TF104B-08B alvázszámú jármű egyike volt annak a 11 versenyautónak, amelyet a Toyota arra a szezonra épített, és egyike annak a kettőnek, amely végül az évad egyik versenyén sem állt rajthoz – a kocsit teszteken, illetve bemutatókon használták. Előző tulajdonosa közvetlenül a Toyotától vásárolta meg a versenyautót, miután a csapat kiszerelte belőle a hajtásláncot, valamint a teljes elektronikát. A 08B ebben a formájában került árverésre, így új otthonában is csak kiállítási tárgy lehet, annak viszont meglehetősen látványos és igen költséges: 69 ezer angol fontot, azaz 24 millió forintot fizettek érte.

Mindenesetre fura választás: ha már valaki Toyota versenyautót vásárol árverésen, választhatott volna olyan sportágat, amelyben komoly sikereket ért el a márka.

Egy vagyont fizettek a kudarc szobráért 3

1994 Toyota Celica ST185 Turbo 4WD Group A

Például a raliból: a közelmúltban például kalapács alá került az az A-csoportos Toyota Celica ST185 Turbo 4WD, amellyel Didier Auriol és Bernard Occelli 1994-ben megnyerte a San Remo ralit. Auriol abban az évben megnyerte a világbajnokságot is – ha a mindent eldöntő versenyen történetesen ugyanennek az autónak a volánja mögött versenyzett volna, az idén februárban megrendezett Bonhams árverésen nyilván jóval többet fizettek volna érte annál a 207 ezer eurónál (67 millió forint), amennyiért végül gazdát cserélt.

Ez is aprópénz azonban ahhoz a 660 ezer dollárhoz (191 millió forint) képest, amit 2015-ben egy 1990-es Toyota Eagle HF89 versenyautóért kifizettek. Az észak-amerikai IMSA GTP géposztályban induló autót a zseniális Dan Gurney építette, pilótája pedig Juan Manuel Fangio II (az azonos nevű versenyző-legenda unokaöccse) volt, aki nem kevesebb, mint öt futamot nyert meg az autóval.

Egy vagyont fizettek a kudarc szobráért 4

1990 AAR-Toyota Eagle HF89

Szintén kettőjük nevéhez fűződik az eddigi legdrágább Toyota versenyautó: a Gooding & Company 2014-es aukcióján 1,045 millió dollárt (302 millió forint) fizettek azért az 1992-es Toyota Eagle Mk III GTP versenyautóért, amelyben két egymás utáni évben is IMSA GTP-bajnokká tette Fangiót, és a géposztály valaha volt legsikeresebb prototípusaként vonult be az észak-amerikai motorsport-szövetség, az IMSA történelmébe.

Forrás: Smarter Media
Kapcsolódó címkék: Forma-1 Toyota