Régen minden jobb volt, az idétlenség is. Amikor a Fiat 1999-ben bemutatta az Ecobasic tanulmányt, vajon hányan akarták feljelenteni a céget óvodások üzletszerű foglalkoztatásáért? Ma meg tessék: csupa harcias, áramvonalas, eladható koncepcióautókat látunk, amelyekről aztán később büszkén elmondhatják tervezőik: ugye, milyen közel áll a tanulmány és a végső szériamodell?

Szóval szerintünk mostanra kiveszett a kreatív emberekből a dilinyósság, de mivel szeretnünk önmagunknak ellent mondani, megpróbáltuk meghazudtolni saját magunkat. Az alábbi autókat szigorúan a 2010 utáni eresztésből válogattuk – évi egy-két idétlen autóval már kibékülünk.

Citroën Lacoste (2010)
Persze, hogy Citroënnel kezdünk. Hosszanti tető-fogantyújával a Lacoste húsvéti csokitojás gyűjtésére alkalmasabb lett volna, mint autónak. Oldalablak nem is volt rajta, tetejét felfújható ballonként képzelték el.

Toyota Camatte (2012-2017)
Gyerekjáték? Mit szólsz egy olyan autóhoz, amit gyerekek szerelhetnek össze, és gyerekek is vezethetnek? Éveken át ragozta ugyanezt a témát a Toyota, nem tudunk betelni vele.

Daihatsu DN Compagno (2017)
A Kis Vakond járt ehhez hasonló járgányokkal, nagy békaszemek, lehetetlen arányok, eltúlzott üvegkupola. Nem lehet nem imádni.

Toyota Setsuna (2016)
Érezzük ám, hogy túl sok a Toyota a listán, de ezért nem vállalunk felelősséget – miért engednek kisiskolásokat a tervezőasztalhoz? (Vagy a többiek miért nem?) A Setsuna szellemi rokonságot mutat a Camatte családdal, fa borítóelemei együtt öregszenek, érnek, patinásodnak a gazdával, műszerfalán pedig évszázadmérő műszert (tényleg!) is találunk.

Kia Pop (2010)
A Duplo helyében megvettük volna a licenszét, a Kia háromszögletű törpeautóját imádva tologatták volna a bölcsődések.

Toyota ME.WE (2013)
Ennek az autónak is Citroënnek kellett volna lennie, annyira jópofa. De nem az, hanem Toyota – legyen Toyotroën (miért, csak a tervezők lehetnek idétlenek?) Természetes anyagokból készült, szabadon átalakítható karosszéria.

Nissan Townpod (2010)
A Verdák folytatásában Matuka távoli unokatesóját alakíthatná a Nissan Townpod, még szemeket és szájat sem kellene rá rajzolni, mert megtették már a tervezők. Amúgy tök praktikus is volt.

Suzuki Regina (2011)
Mit kapsz, ha keresztezel egy kagylót és egy delfint? Akármit is, biztosan az a vízi öszvér ihlette a Suzuki városi apróságát. Zavarba ejtően organikus a forma, ónból kiöntve simán elmenne szobadísznek.

Toyota Kikai (2016)
Mintha a kisiskolásoknak kiírt kerületi gépészverseny győztes pályaműve volna: szabadon hagyott mechanikus komponensek, a vezetőülésből szemmel követhető első kerék, elforgó nyíllal megvalósított navigációs rendszer.

Volkswagen Sedric (2017)
Nem is autó, hanem dobozba zárt kutyaszellem. Úgy is kell irányítani: megmondjuk, mit csináljon, és csinálja. Vigyázz, ha fa mellé parkolsz vele, nehogy lepisilje.