Megbízhatatlanságáról legendák születtek, és nem találtunk pontos adatot a gyártási darabszámra vonatkozóan. Annyi biztos, hogy 1976-ban már elérték az egymilliót, és naponta 600 darabot ontott magából a Zaporozsec gyár.

“A folyamatosan szerelendő technika, illetve a gyenge és a kritikán aluli között ingadozó gyártási minőség (lásd keretes írásunkat) volt egyébként a legfőbb oka annak, hogy az itthon eladott 22 ezer Zaporozsec zöme már a rendszerváltás környékén eltűnt a magyar utakról. Zajosságát, lassúságát és behatárolt tartósságát ismerve a sokat utazók, sőt úgy általában az autókhoz alapszinten konyítók sem kértek belőle, így falusi házak kertjében vagy városi lakótelepek parkolójában szép lassan elporladt a teljes állomány” – írtuk veterán-Zaporozsec-tesztünkben a típusról.

A német NSU Prinz 4-re erősen emlékeztető ZAZ–966 gyártása 1967-ben indult

A ZAZ–966 modernebb változatát, a ZAZ–968 és 968A modelleket 1972-től 1980-ig gyártották. Ezekbe egy módosított hengerfej alkalmazásával 45 LE-re növelt teljesítményű motor is beépíthető volt.

A Zaporozsecek legutolsó változataként, 1979-től megjelentek a 968M-es változatok, melyeknél ismét elhagyták a levegőbeömlő nyílásokat, valamint az autó Lada karburátort és papírbetétes légszűrőt kapott.

A legolcsóbb szovjet autó volt, amelyhez a szovjet átlagember legkönnyebben hozzájuthatott.

Mindegyik Zaporozsec modell hátsókerék meghajtású, farmotoros kialakítású volt, léghűtéses motorral felszerelve.