A gyártó által kiemelt lényegi újdonság, a közvetlenebb, élénkebb irányíthatóság tényleg átjött a menetpróbán. A Ceed nem egy GTI-jellegű autó, de valóban gyorsan reagál a kormány mozdítására és sokkal kevésbé hajlamos bólogatásra, imbolygásra hirtelen irányváltozások során, mint elődje.
Két motort, az ezres és az egy-négyes turbós benzinest próbáltam ki, mindkettő jól teljesített. A nagyobbik motor 140 lóerejével alul kellően nyomatékos, felül pedig kellemesen erős. A nagyobb motorhoz (és csak ahhoz vagy a dízelhez) felárért kapható hétfokozatú duplakuplungos váltó nem az iparág legsportosabbika, de kellően okosan, ügyesen dolgozik együtt a motorral ahhoz, hogy szerethető legyen. A kapcsolások gyorsak, a vezető szándékától (a gázpedál lenyomásának gyorsaságától, mértékétől) függően tud finomabban és agresszívebben is dolgozni a szerkezet. A háromhengeres kis csoda pedig nagyjából pont ugyanolyan kellemes meglepetést szerzett az alig több mint 1,2 tonnás autóban, mint nemrég a VW-csoport egyliterese a Škoda Octaviában: tök jó! Egyáltalán nem akar lefulladni soha, 130-ig határozottan, dinamikusan húz, akár nyomatékból, akár fordulatból erőltetjük. A kisebb motort hatfokozatú kézi váltóval kaptam: átlagos kapcsolási érzet, átlagos könnyedség jellemezte a kar mozgását, a fokozatok kiosztása illeszkedik a motor karakterisztikájához. 130-nál hatodikban ennyit fordul a kis háromhengeres motor főtengelye percenként:

Háromezret se forog sztrádatempónál a kis motor
130 felett persze nagyon elfogy az ereje, de némi türelemmel a német Autobahnon még ezt is összehozza előbb-utóbb hatodikban:

130 felett elgyengül, de kellő türelemmel azért sokáig gyorsítható az egyliteres, háromhengeres Ceed is. A hivatalos végsebesség 190 km/h
A fogyasztásról nem merek előzetesen nyilatkozni, a kijelzőn valahol 8,5 liter körül mutatott az 1,4-es, 7,8 körül az egyliteres számítógépe a menetpróba végén, de az ilyenkor szokásos hajtós-próbálgató üzem nyilván köszönő viszonyban sincs a valósággal. Majd ha megjönnek a magyar rendszámos tesztautók, megmérjük, mi az igazság!
A futómű, a kormányzás és a fék, minő meglepetés, átlagosnak bizonyult, ami megint csak azt jelenti a 2018-as Golf-kategóriában, hogy a Ceed egy élvezetesen vezethető, alkalmankénti örömautózásra is alkalmas hétköznapi családi autó.
A tesztvezetés során két negatívumot tudtam feljegyezni a sok átlagosan jó jellemző mellé. Az egyik a viszonylag erős gördülési zaj. A reptértől a kifutó Ceeddel, pardon, Cee’ddel mentünk át a szállodáig, ahol a tesztautók vártak ránk. Odaútón annyira dübörgött a kerék az amúgy kényelmes kocsiban, hogy egyik rosszmájú kollégám hangot adott gyanújának, miszerint “direkt kiszedték a zajcsillapítást a kerékjáratokból”, hogy majd az új Ceed csendesebbnek tűnjön. Nos, az új Ceed csendesebbnek is tűnt, de csak egy kicsit. A zajkomfort enyhe javulása nyilván az általános fejlesztés eredménye, de a kompakt Kia kabinjában még így is túl hangos maradt a gumi súrlódása.
A másik, ami nem tetszett, a TomTom navigáció felkészületlensége volt. Az még hagyján, hogy egy láthatóan nem túl rég áttervezett közlekedési rendű kisvárosban folyamatosan próbált beküldeni a szembeforgalomba, de amikor egy nem is földútnak jelzett földúton eljutottam az alább látható pontra, akkor már nem bírtam ki röhögés nélkül:

A TomTom-navi gyönyörű alakítása Portugáliában: eleve földutat jelzett rendes útnak, na de itt aztán hogy menjek tovább?