Ezt a tesztet már olvastátok. Szűk két hónapja volt vendégünk a legkisebb BMW, és ha szigorúan vesszük, most ugyanazt az autót fogtam vallatóra. A különbség főképp a lóerők számában érhető tetten, míg a 116d motorházteteje alatt 116 tagú ménes kódorgott, addig a 120d 184 lovat állít csatasorba.

Mint a Star Wars digitálisan felújított verziója, a sztori ugyanaz, csak nagyobb a tűzijáték.

Tulajdonképp maga az új egyes sorozat is egy ilyen újragondolás. Nem maga a nagy ötlet, inkább a forradalminak szánt előd alapvetésének továbbcsiszolása. A Bangle-féle külső szőrén-szálán eltűnt, helyette első látásra esetlen, sportos-konzervatív formát kutyultak a dizájnerek. A BMW pofája így fehérben újra elénk hívja a George Lucas univerzumot. A vesék mellett álmosan lefolyó fényszórókról a birodalmi rohamosztagosok sisakja ugrott be. Ronda vagy sem, mindenki döntse el maga, én megkedveltem.

Nehezen emészthető

Közhelyes, de a kitaposott bakancsnál nincs jobb jelző az oldalnézetre, hátul pedig a már sokat emlegetett Volkswagen Polo lámpatestek keltenek feltűnést. Ezzel a húzással sikerült elérni, hogy a rémunalmas lopott forma is érdekes, hiszen állandóan megemlítjük, és beszélünk róla.

Egy prémiumkategóriás kompaktnál fontos tényező a külcsín, és ebben jelesre vizsgázott az egyes. Ne is próbálkozzatok azzal, hogy öt perc bámészkodás után döntsetek ebben a kérdésben. Ez a forma akár a tízperces rockballada, elsőre nehezen emészthető, majd szép lassan kúszik rá a szívünkre, és sokáig ottmarad.


A “Sport line” felszereltséggel járó belső nem hagy ilyen kétségeket, a vörös varrással megspékelt hűvös német elegancia nemtől és kortól függetlenül telitalálat. Ahogy az ma szokás a BMW utastere is uniformizált, felületesen figyelve bármelyik típusban ülhetnénk, csak az egyes összement a mosásban.

A kényelem nagyban köszönhető az állítható oldaltámasznak és a kihúzható ülőlapnak

A kényelem nagyban köszönhető az állítható oldaltámasznak és a kihúzható ülőlapnak

A kényelem nagyban köszönhető az állítható oldaltámasznak és a kihúzható ülőlapnak


Ez nem hátrány, sőt!

Bár elődjéhez képest nőtt, és hátul sem csak lecsatolt falábú kalózok férnek el, még mindig jó értelemben véve szűkös a beltér. Pont annyira passzentos, hogy ne lötyögjünk benne. Nehéz körbeírni, de a hosszú munkaórákon át szöszmötölő tervezőknek sikerült elérni, hogy intim közelséget érezzünk az egyes volánja mögött.

Az első sor üléseit külön dicsérnem kell, kétszáz autópályán megtett kilométer után pihentetőbb volt benn ülni, mint kiszállva nyújtózkodni.

Van zsákodban minden jó

Természetesen a prémium hangulathoz jár a középkonzol tetején trónoló borsos áron mért navigáció és megannyi életünket védelmező biztonsági, és kényelmi kütyü. Nem vagyok a villanymágusok nagy rajongója, de a vezetési módot befolyásoló apró gomb megér egy misét. A váltó melletti kapcsolót sport+ módba állítva megkapjuk azt a kemény, tahó BMW hangulatot, ami kívülről rendkívül ellenszenvesnek hat, de levakarhatatlan vigyort rajzol a sofőrnek.

Az egyes esetén nem csak a parasztvakítás kedvéért vált vörösbe az LCD kijelzőn imitált hajtáslánc, a megfelelő extrákat bepipálva (változó áttételű sportkormányzás, állítható futómű) a motor mellett a felfüggesztés, valamint a kormány viselkedése is megváltozik. Meglepetéstől nem kell tartanunk, a semleges súlyelosztás és a remekül hangolt futómű miatt csak tudatos provokációval vihető táncba a legkisebb bajor.

Higgyétek el, megszépül idővel

Higgyétek el, megszépül idővel

Ha már elég a gumicsikorgástól fehéredő nyugdíjasok látványa, és a körforgalomban sem kilinccsel előre közlekedünk elég a vezetési módot eco pro állásba kapcsolni, és egy csapásra ernyedt, környezettudatos nyárspolgár válik a BMW-ből.

Minden kezelőszerv puhább, a gáz szinte szottyos, ilyenkor egyetlen szórakozásunk, hogy a pillanatnyi fogyasztásjelző helyén a megtakarított kilométereket gyűjthetjük. Okos ötlet, egyenesen feldobta a napom, mikor átlagos autózással sikerült 10 kilométernyi plusz utat összespórolni.

Kicsit remegős, de bivalyerős és takarékos a kétliteres dízel

Kicsit remegős, de bivalyerős és takarékos a kétliteres dízel

Kicsit remegős, de bivalyerős és takarékos a kétliteres dízel


Remegős élvezet

Hosszú úton sem vall szégyent a német luxuskompakt. Brutális 380 Newtonméter nyomatéka feleslegessé teszi a hatgangos kézi váltó használatát, és jól jön a sebességhatároló is, hiszen egy pöccintés elég a gázpedálon hogy óvatlanul a 30.000 forintos büntetési csekkek árnyzónájába kerüljünk.

Városban tűnik ki a kétliteres dízel faragatlansága. A start-stop rendszernek köszönhető gyakori indításoknál Parkinson-kóros remegésbe kezd, az életre kelő hosszirányban beépített blokk szinte meglóbálja a váltókart. Alapjáraton szintén apró rezgésekkel bizserget, ezt joggal róhatjuk fel hibaként egy 8,6 milliós alapárral rendelkező kompaktnak.

A benzinkúttól már megbocsátóbb hangulattal távozhatunk, gyónásra érdemes vezetéssel sem sikerült 6,1 liternél magasabb átlagfogyasztást elérnem. Ha már fogyasztás. Az iDrive menüjében barangolva érdekes táblázatot fedeztem fel, a BMW időegységre, üzemmódra lebontva rögzíti az elégetett mennyiséget. Így nem csak a forrón pattogó fékek árulkodnak arról, hogy az óvatos próbakörre indult

Adatlap

BMW 120d -2011

A bakancs akcióban
Motor1995 cm3, Dízel, S4
Teljesítmény184 LE
Nyomaték380 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)7,2 sec
Végsebesség184 km/h
Fogyasztás (vegyes)4,6 l / 100 km

haver kitaposta a vas belét sport+ módban. 

Van ellenfél?

Négy embernek kényelmes autó 360 literes csomagtartóval, pótkerék nélkül 8,6 milliós alapáron?

Nem átlagos kategória nem átlagos ellenfelekkel. Hirtelen a Lexus CT200h tűnik megfelelő ökölpartnernek (8.550.000 Ft), városban takarékosabb ugyan, de a vérpezsdítés nem kenyere, ha ez az elsődleges szempont, mérföldekkel nyer a BMW.

A bébibömbivel eltöltött idő legrosszabb élménye az volt, mikor vissza kellett adnom a kulcsot. A Mazda MX-5 óta nem ültem hasonló sofőrközpontú autóban. Hiába dízel, hiába ott az eco pro, ez a bamba képű gép igazi BMW. Hangzatos jelszavak, hasztalan újítások helyett még mindig hátul hajtva hozza a vezetés élményét, sajna talán utoljára.