10. UAZ 469B – Talán a legkisebb, legkönnyebb sötétzöldre festett katonai járgány, ha a viccnek szánt katonai MZ-t kihagyjuk a sorból. Mégis menő dolgo volt ilyennel furikázni – hacsak nem a katonai rendészet zsuppolta be a honvédet valami idióta indokkal – mert az UAZ sofőrök általában valami fejest furikáztak. A 70 lóerős Volgamotoros jószág egyszerű, de többé-kevésbé megbízható cucc volt.
9. UAZ 452 – Nagyobb, praktikusabb, de közel nem olyan csinos a dobozos UAZ, mint a ponyvás parancsnoki. Főleg mentőautóként fordult elő, és igen irigylésre méltó volt a sofőrjének a helyzete. Soha, semmit nem kellett csinálnia.
7. ZIL 131 – Hétliteres, V8-as, benzines, 6×6-os. Főleg bódés – hűtőkocsi – felépítménnyel volt gyakori, de természetesen ebből is volt rakétahordozótól a műhelykocsiig minden. Menni nem láttuk. Kenyeret sem nagyon láttunk.
6. GAZ66 – A Gaz 66-os fő vonzereje a 4,3 literes V8-as benzinmotor és a tömpe orr volt. Beszállni, illetve vezetni ezt sem volt nagy élmény – főleg az idétlen üléspozíciónak köszönhetően – de az aránylag rövid tengelytáv, a minimális első túlnyúlás miatt legalább manőverezni könnyű volt vele. Platós, és főleg rádiós kivitelben fordult elő a telephelyen.
5. KRAZ – A laktanya legnagyobb, legimpozánsabb járgánya. A legenda szerint V12-es harckocsimotor dolgozott benne, igazából inkább 15 literes V8-as dízel mozgatta felénk ezeket a szörnyeket. Bár az igaz, hogy volt valami közük a tankokhoz, leginkább az, hogy a megszámlálhatatlan kerekű tréleren ők vontatták őket, ha kellett. Fa bodé és aránytalan, ballonos abroncsok jellemezték.
4. DAC – Bármennyire is kínos, de a dízel Uralok mellett a román DAC-ok voltak a legkényelmesebben vezethető teherautók a hadseregben. Persze ezeknek is megvolt a maguk baja, például nem volt ajánlatos hosszú ideig alapjáraton hagyni a motort, mert valami miatt durván tíz perc után leállt a motor kenése. Már nem emlékszem miért, de arra igen, hogy ezt nagyon a fejünkbe vésték anno. DAC-ból platós, tartálykocsis, és műszaki felépítményes egyaránt megfordult a legtöbb telephelyen. Platóján remekül lehetett aludni ha telephely takarításra trombitált az ÜTI
3. URAL – A Csepel mellett egy másik klasszikus járgány. A 100 kilométeren 100 literes fogyasztás híre durván ráragadt, pedig nem minden Ural ennyire iszákos. Persze a benzinesek képesek elképesztő mennyiségeket elégetni, de mentségükre szól, hogy 78-as üzemanyaggal is vidáman elketyegnek. Az üzemanyag-szállító, előre kivezetett kipufogós kivitelekkel különösen szórakoztató dolog menet közben a gyújtás levételével, majd visszakapcsolásával robbantgatni. De amúgy is szórakoztató egy ekkora V8-as benzines jószág. A dízel Kamaz motorral felszerelt változatok már jóval takarékosabbak voltak, 40-50 literrel el lehetett velük járkálni hadgyakorlatról hadgyakorlatra.
2. BTR 60 – 8×8-as csapatszállító, úszni is tudó csodamasina. Mozgásban ezt sem sokat láttuk, mindössze egyszer, inkább vontattuk egyik telephelyről a másikra, miközben a laktanya legkisebb harcosa küzdött az álló motor mellett dögnehéz kormányzással. BTR-ből 60-tól kezdődik a 8 kerekű kivitel, a korábbi modellek vagy kevesebb tengellyel, vagy lánctalppal rendelkeztek. A hajtáslánc mókás benne, két dízelmotor dolgozik benne, saját váltóval és mindegyikük két-két tengelyt hajt, így ha egy le is rohadt a BTR akkor is tovább tudott vánszorogni.
1. BMP-1 – BMP-vel főleg légmentesen lezárt, fóliázott állapotban találkozhattunk a laktanyában. Az M zárolt vasak gyomrában szonda mérte az aktuális hőmérsékletet, páratartalmat. Mindössze egyetlen gyakorlaton láttuk közelebbről – amikor talán görögöknek tartottak vele bemutatót – hogy mire is képes ez a monstrum. Örökre megmaradt a kép, amikor valaki véletlenül felkapott és beszorított egy betonoszlopot a lánctalp és a kasztni közé, majd Galambos őrmester fejcsóválva kitessékelte a szerencsétlenül járt hőst, majd nagy gázt adott a 300 lóerős V6-osnak és leugorva a kuplungról egyszerűen kiszakította mázsás betondarabot a helyéről. Galambos őrmester értett a gépek nyelvén.
