Blastolene Special – Jay Leno népes garázsának egyik különleges, egyedi darabja. Egy, a koreai időkből megmaradt M47 Patton harckocsi adta a szörnyszülött szívét. A kis híján 29.5 literes, V12-es, léghűtéses motor 900 lóerőt és 2168 Nm-t teljesít 2800-as, illetve 2400-as percenkénti fordulatszámon. Legalábbis eredetileg, mivel a legendás amerikai műsorvezető még nem volt megelégedve, főleg a fogyasztással.
Így a motor új befecskendező rendszert, és dupla turbót kapott, teljesítménye pedig 1600 lóerőre, és 4100 Nm nyomatékra növekedett.
Az eredeti 50 tonna körüli tömeg helyett csupán 4300 kilóval kell megbirkózni a motornak. Különlegesek a tank-autó abroncsai is, egy kerékfordulat alatt közel három és fél métert tesznek meg.

Aero Packard Flyer “Dream Rod” – Mintha csak Jay Leno krómszörnyének ikertestvérét látnánk. A koncepció hasonló, de az adatok még durvábbak. A kompresszoros, 41 literes V12-es Packard motor 2000 lóerőt termel, és a II. világháború alatt még egy hajóban szolgált.

Brutus BMW V12 – Hermann Layher a sinsheim-i Közlekedési Múzeum igazgatója a tettes, akinek ezt a pokoli szörnyet köszönhetjük. A Heinkel He 9-esbe is beépített 47 literes, 12 hengeres BMW-motor 550-750 lóerőre képes, ami akkor is velőtrázó élmény lenne, ha nem egy virsligumikon billegő acélmonstrumot mozgatna.

Mike Niemans nem bírja a műanyag borítás mögé rejtett motorokat. Sőt magát a műanyagot sem, és frusztrációja egy pokolian menő, túlvilági Volkswagen Bogárban öltött testet.
Egy tankból származó 11 literes, Continental W670-9A csillagmotor mered elő a bogár farából. Teljesítménye valahol 220-250 lóerő között mozog, és a repülőgépmotorokkal szemben hátul is rendelkezik forgó tengellyel.

The Beast – A Rolls-Royce volt a RAF egyik dübörgő szíve a második világháborúban Meteor motorral szerelt repülőgépeiknek köszönhetően. Néhány blokk a háború után érdekes civil pályára tért, például autóban szolgál.
Egy 27 literes V12-es például John Dodd Bestia névre keresztelt, cirkuszi látványosságként funkcionáló guruló lóerőgyárának orrában.
Az érdekes alkotás többször alakot váltott 1960-as születése óta, egyszer még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, mint a legerősebb utcai autó.

Rover SD1 Merlin – Az Egyesült Királyságban több példa is akad Merlin motoros autókra. Charlie Broomfield alkotása hasonló elvet követ, mint az űttörő Beast: Az 1981-es Rover SD1-es 27 ezer köbcentis, V12-es Rolls-Royce Merlin motort hord az orrában.
A 60 fokos hengerszögű blokk 650 lóereje mellé tetemes 2000 Newtonméteres nyomatékot termel.

A Jay Leno féle csillogó masztodonhoz képest ez a Mustang maga a visszafogott szerénység. Még a motor is házon belül érkezett, egy V8-as 18 literes Ford GAA képében, ami az M4 Sherman tankokat mozgatta a II. világháború alatt. Teljesítménye 525 lóerő a Wikipedia szerint.

David Llewellyn 1968-ban építette ezt az angol találkozókon rendszeresen tüzet köpő, és gumit pusztító klasszikus erőgépet. A karosszéria egy 1929-es Bentley alapjain született ujjá, motorja pedig W12-es 24 literes Napier Sea Lion hajózásban használt blokk.

Nem csak motorja miatt tiszteletre méltó alkotás ez a Mad Max világba illő guruló motorkerékpár. A német alkotók egy orosz T-55-ös tank 800 lóerős erőforrását építették bele, tömege a Guiness-rekordok ellenőrei szerint 4740 kilogramm, hossza öt és fél méter.

Quad-al Fiat Topolino – Mi lehet jobb egy V12-es Allison repülőgépmotornál? Hát NÉGY ALLISON V12-es! Az inkább rekorder, kiállítási darabnak, mintsem versenyautónak épített szörnyeteg Jim Lytle (majdnem) megvalósult víziója.
Az alkotó ismert arca volt az 1960-as évek gyorsulási versenyeinek. Nem ez volt az egyetlen egyedi alkotása, de mind közül ez a legvadabb. A négy 3000 lóerős motor együttes teljesítménye valahol 12000 lóerő között mozgott.
Ezek beszerzése nem volt nagy nehézség a hatvanas években, a motor olcsó volt, a hajtáslánc kiépítése viszont drága, így Jim túladott a négymotoros gépen. Azóta többen próbálkoztak a talpra állításával, de megmaradt félkész állapotában, versenyen sosem futott a Quad-al.