Kajakozni felettébb mókás dolog, ha meg csak úgy előkapod a vízparton a csomagtartóból és pár perc múlva már vízen is vagy, az különösen szórakoztató. Ausztria felé vettük az irányt, ahol elég nagy a választék mindenféle kajakozható vízből, a zúgó hegyi folyótól a békésebb, kristálytiszta tavakig.

Ha kimászkáltuk, kibámészkodtuk magunkat a gleccseren, és szöget üt a fejünkbe, hová is tűnik ez a rengeteg olvadt jég és hó, akkor nem kell nagyon messzire menni. Elég leautózni a hegyről a völgy felé és hamarosan elkezdenek szembe jönni a csinosabbnál csinosabb kis tavak, a köréjük települt kedves kis városokkal. Ha pedig egész közelről is megnéznénk valamelyiket, vagy ne adj’ Isten mondjuk bele is mennénk, az is megoldható. Mondjuk kajakkal.

Hidak, szerpentinek és remek kilátás minden sarkon

Persze előtte még élvezzük ki a kanyargós hegyi utakat, tolhatjuk bátran az új Vitara orrában dolgozó 1,4-es turbós Boosterjet motornak. Ha a gyár annyira megbízik a termékben, hogy 3+7 év garanciát ad rá, akkor nekünk sincs miért aggódni. 140 lóerővel, 220 Nm-rel a meredekebb emelkedők sem lassítanak majd le, a bő 18 centis hasmagassággal pedig gondolkodás nélkül kigurulhatunk az út ramaty szélére, a kövek közé, ha megtetszik egy ígéretes kilátópont.

Hallstatti-tó

A Dachstein-gleccserről lefelé szinte el sem lehet téveszteni a Hallstatti-tavat. A 8 kilométer hosszan kanyargó, 2 km széles és átlagosan 125 méter mély, ivóvíz tisztaságú tó Salzkammergut legismertebb tava. Tekintélyes hegyek határolják, délről a Dachstein masszív tömbje magasodik fölé, csupán az északi része nyitott, ahol a rajta keresztülfolyó Traun folyó elhagyja a tavat.

Igazi Süsü város

A tó partján fekvő városka Hallstatt, amit Ausztria legcukibb kisvárosának tartanak. Pont olyan, mintha a Süsüből előlépett díszlet lenne, kedves templommal, vízeséssel, siklóval, aranyos kis házakkal, hegyekkel, tóval, sőt, a hegyet keresztüllyuggató alagútrendszerrel.

Néha más hajók keresztezik az utunkat

Valóban varázslatos hely, aminek megvan az a komoly hátránya, hogy a turisták is megőrülnek érte. Így ha jót akarunk, akkor a szezon és a turistaáradat előtt, vagy után érdemes meglátogatni, és ha megoldható, akkor autóval elkerülni a városkát – ingyenes parkolóhelyet úgysem lehet találni és a legtöbb helyre még behajtani sem lehet, csak az ott lakóknak, fizető szállóvendégeknek – hanem a határában letámasztani az autót, és onnan bebiciklizni, vagy felpattanni egy helyi kisbuszra, ami a városszéli parkolók és a látnivalók között ingáznak. A parkolókról itt lehet tájékozódni.

Aki korán érkezik, még megválaszthatja, hova parkol

Ennél egyel jobb ötlet, ha inkább a víz felől támadjuk a kisvárost, bár ez elsőre nem tűnt egyszerűnek, sehol nem lehetett a part közelébe jutni. Amikor már az őrület határán voltam és negyedszer fordultam vissza egy ígéretesnek tűnő, de végül csak behajtani tilos táblában végződő utcácskába, kezdtem feladni. Biztos találunk másik tavat, hagyjuk itt ezt a tróger brigádot.

Végül a város szélén, láthatóan frissen épült, nagy, jelenleg még ingyenes parkoló oldotta meg a problémát, ahol a leállított autótól pár tíz méterre kényelmes vízre szálló helyek várják a kajakosokat. A zsúfolt parkolóban navigáláskor jól jön majd az első-hátsó radar és a tolatókamera is segít, nehogy rátolassunk valamire, de aki korán érkezik, az tuti talál még kényelmes helyet a pillanatok alatt megtelő parkolóban.

Ennyi helyet foglal a komplett kajak, evezővel, pumpával

A tó vize zavarba ejtően tiszta – számos pontján merülni is lehet – több tíz méterre lelátni, de hamar mélyül, onnan már csak a komor, sötét víztömeg látszik alattunk, ami elsőre elég para. Ugyan a környéken számos egyéb tó található, de ez az egyik legvédettebb, itt szinte biztos, hogy kényelmesen, tükörsima vízen, szélcsendben bohóckodhatunk a hajónkkal. Ebből következik, hogy aki valamilyen vitorlás eszközzel szállna vízre, az ne itt tegye, mert elunja az életét.

Komfortos starthely, csak a kövekre kell vigyázni

Felfújható kajak? 

Nem feltétlenül kell ötméteres, elpusztíthatatlan, műanyag tengeri kajakban gondolkodni, ha néhanapján valami tavon evezne egyet az ember. Vannak egész komoly, felfújható hajók is, amikkel valóban lehet haladni, és nemcsak szánalmas, irányíthatatlan vergődésre képesek. Nagy előnyük, hogy ezeket nem kell a tetőcsomagtartón szállítani és használat előtt és után elférnek egy gardróbszekrény aljában is, nem kell nekik helyet bérelni egy csónakházban, vagy folyton átesni rajtuk a garázsban. Cserébe lassabbak, kényesebbek, mint az igazi kajakok. Ja és ilyenkor, ősszel, amikor a kutyát sem érdeklik a vízi sporteszközök, valószínűleg egy masszívabb leárazásba is belefuthat, aki vásárláson gondolkodik.

Balra a profik, jobbra az amatőrök játékszere. Az enyém kisebb és puhább

Ennek a Suzuki Vitarának a 375 literes csomagtartójába például legalább két, teljes értékű felfújható kajak belefér, de ha nagyon elszánt valaki, vagy társasággal kíván evezni, akkor a hárommal is megpróbálkozhat. Nem reménytelen. A háttámlák lehajtása után pedig egy egész gumihajó-flottát is elnyel az autó hátulja. Bár a legtöbb használati utasítás tiltja, de ha nem ész nélkül toljuk, akkor a Vitara csomagtartójában lévő 12 voltos csatlakozóról táplált elektromos pumpával is nekiállhatunk a gumikajak felfújásának. De ahogy szottyadt gumimatrac állagból elkezd átváltani kajakformájúra, a túlfújás elkerülése miatt inkább álljunk át kézi pumpára.

7-8 kilométernyi ráérős, kényelmes lapátolás. Ebből kiderül a parkoló elhelyezkedése is.

Kajakozni nagyon mókás dolog, lehet egyedül és csapatosan is, lehet ész nélkül habarva a vizet a sportteljesítményre menni, de csak hátradőlve, lazán csordogálva, katicákat mentve a vízből is élvezetes. Persze a forgalomra oda kell figyelni, habár a Hallstatti-tó nem túl forgalmas, azért néha feltűnik egy-egy nagyobb sétahajó, amiket bölcs dolog elkerülni.

Persze kajakozni nemcsak Ausztriában lehet, de a kristálytiszta víz, és mélyben tekergőző, paráztató növények miatt ezt nem szívesen hagytam volna ki. Aki Magyarországon kapna rá a kocakajakozásra, de a Városligeti-tónál valamivel kalandosabb helyre vágyik, az bolyonghat egy jót a Velencei-tó nádasai között, de talán az egyik legizgalmasabb hely, amit még egy aránylag sérülékeny gumihajóval is bátran ki lehet próbálni, az az Ipoly. Bár 1920-ban hajózhatónak nyilvánították, mégis inkább csak akkor érdemes erre jönni kajakkal, ha magas a víz. Különben nem jutunk messzire, vagy sokat kell cipelni a hajót. Az meg nem vicces.

Evezés után jön a szívás. A fordítva összerakott pumpával kell kiszívni az utolsó liter levegőt is a kajakból

Mit vigyünk magunkkal a vízbe?

Én beszari alak vagyok, hiába tudok úszni, egy mentőmellényt mindig magamra húzok, mielőtt elindulok. Hülyén hangzik, de pumpát is viszek, ha valami sunyi uszadékfa kiböki a hajót, akkor kényelmesebb úgy eljutni a partig, hogy párpercenként tolok bele egy kis levegőt, mint derékig vízben ülve. Emellett kell még pár méternyi kötél, ha valamihez rögzítenénk a hajót a vízen, vízálló tokban pedig telefon, papírok, és valami enni-innivaló. A parton meg legyen váltóruha, mert az egész biztos, hogy valamink elázik.

Itt nagyjából egy méternyi víz csillog a kajak alattt

Hogyan jutok oda?

Megállás és pihenő nélkül nagyjából öt és félórányi autózás után érkezünk meg a Budapesttől bő 500 kilométerre lévő Hallstattersee-hez, magyarul Hallstatti tóhoz. Ha a vízre szállás is tervben van, akkor érdemesebb a tekintélyes méretű tó valamelyik sarkát választani. Mi a városka határban fekvő parkolót ajánljuk, de a tó északi csücske is remek kiindulópont, igaz, kevésbé romantikus, ellenben ott nagyságrendekkel könnyebb parkolni.

Mi az alsó utat ajánljuk, a gloggnitzi csokigyár miatt – maps.google.com

Akár odafelé, akár hazafelé érdemes még útba ejteni a Gloggnitz szélén található csokidiszkontot. A Lindt gyár sarkában lévő boltban szinte mindig bele lehet futni komolya akciókba, lehet kóstolni is, és aki fel tudja dolgozni, hogy nem puccos csomagolásban, hanem egy zörgős zacskóban kapja a tökéletlen gömb formájú bonbont, az vicces áron kaphat igazán finom csokoládét.

Mélyre lelátni

Bevásárlás után indulás haza, ha kifelé még az utolsó hazai kútnál teletankoltuk a Vitara 47 literes üzemanyagtartályát, akkor nem is kell feltétlenül külföldön tankolni. A magyar benzines kaland átlagfogyasztása 7,7 liter volt az Ausztria túra során. A bő 1000 kilométeres aszfaltos túra után már csak egy dolog hiányozhat a bakancslistáról: kipróbálni, mit tud földúton, terepen az új Suzuki Vitara. Hamarosan kiderül az is.