Magyarország legmagasabb pontja után elkapott a gépszíj, és fejünkbe vettük, hogy ennél még jóval magasabbra is el kell jutnunk. Havat, jeget akarunk látni egy tisztességes hegytetőn. Így előtúrtuk a téli ruhákat, bakancsot, és a túracuccok közül egy városi jégjáró cipőkiegészítő is előkerült, ami pár ezer forintos tétel, de télen, jégen nagyon jól jön. Főleg időseknek. Épp nálunk vendégeskedett a megújult Suzuki Vitara, így adta magát a dolog, hogy az itthon piacvezető kocsival vágjunk neki a túrának.

A turbós motor remekül szaladt a meredek hegyi úton

Bepakoltunk mindent a legnépszerűbb Suzukiba, a 375 literes csomagtartóban is lötyögött a felszerelés, nem kellett lehajtani a hátsó támlákat, megtankoltuk és nekiindultunk, hogy megkeressük a legközelebbi, autóval könnyedén megközelíthető gleccsert, amin komolyabb felkészültség és tapasztalat nélkül is bárki sétálgathat egy jót jégen, havon.

Magyarországhoz legközelebb Ausztriában található olyan hegycsúcs, aminek környéke autóval simán megközelíthető, és kényelmesen, lihegés és cipekedés nélkül megadja a jégen, illetve a havon járás élményét, akár a nyár közepén is. A Dachstein-gleccser az Alpok legkeletibb fekvésű gleccsere és igazából nem is egy, hanem rögtön 8 gleccserből áll. Jege néhol 130 méter vastag, és volt, hogy 10 méteres hótakarót mértek rajta. Ez talán jó lesz.

Nagyszerű emberek kis csoportja barangol a veszélyekkel teli hómezőn

Nincs is fájdalmasan messze, Budapestről úgy 500 kilométert kell autózni, ami a megállás és bonyodalmak nélkül úgy 5-6 óra közötti vezetést igényel. Szinte végig autópályán lehet autózni, ahol sokat könnyít a vezetésen az új Suzuki Vitarában megtalálható távolságtartó tempomat, és az útfelújítások környékén a terelések, sávelhúzások miatti folytonos sebességkorlátozásokat is jóval egyszerűbb úgy betartani, hogy a műszerfalon még jó ideig látszik az aktuális sebességlimit a kocsiban található kamerás rendszernek köszönhetően.

Durván 500 kilométert kell autózni az Alpok legkeletibb gleccseréig – maps.google.com

Útközben vannak egész érdekes sebességhatárok, mint az itthon sosem látott 140 km/órás. Igaz, ez Ausztriában sem gyakori, csak a barátságosan kanyargó, soksávos, príma minőségű úton találkozni vele, ott is kísérleti jelleggel. Valahol érthető is, hogy megpróbálják, milyen lenne, ha emelnék a sebességhatárt. Az autók egyre biztonságosabbak, sokasodnak bennük a vezetőtámogató rendszerek. Például a Vitara kétérzékelős fékasszisztense magától fékez, ha kell, szól, ha elhagynánk a felfestett sávunkat, és hét légzsák ügyel az utasok épségére. Emellett pont ugyanolyan csendes 140-nél is, mint 130-nál, és az 1,4-es turbós benzinmotor fogyasztása sem változik meg észrevehetően.

Nemcsak a gyalogost, a tehenet is felismeri az ütközésmegelőző rendszer

A Dachstein geológiai szempontból – talán nem is annyira meglepő módon – nagyrészt dachsteini mészkőből áll. Ez szürke színű, nagyjából 200 millió éves kőzet, és mint a legtöbb mészkő, ez is régi, tengeri élőlények, halak, csigák, kagylók mészvázából és a velük együtt a mélybe süllyedt homokkal, agyaggal keveredve alakult ki nagyjából 100 millió év alatt. Ugyan a fagyos, hideg csúcson sétálva az ősmaradványokat nézve nehéz elhinni, hogy ezek valaha egy meleg vizű trópusi tengerben, illetve annak partján tanyáztak, de ez bizony így volt. Van is róla tájékoztató ábra is, tessék:

A Triászban még így nézett ki a mai Dachstein-gleccser alatti mészkő

Ott vannak az évmilliókkal ezelőtt élt, nem is olyan apró lények, bár láthatóan nincsenek túl jó bőrben. Méretaránynak ott a lábam.

A Megalodus átmérője akár a 15-20 centimétert is elérte.

Na de mi a fene az a gleccser? Ahol tavasszal nem olvad el a hó, ott előbb-utóbb rengeteg hó halmozódik fel. Ez lassan tömör jéggé fagy, ami előbb-utóbb olyan nehéz lesz, hogy az alján jelentkező nyomástól a jég olvadáspontja alacsonyabb lesz. Magyarul megolvad már nulla fok alatt is.

Szép lassan vánszorog lefelé a tekintélyes jégtömeg – Pamír

Az így keletkező vékony vízrétegen pedig csigalassúsággal, de elkezd az egész csúszni lefelé, közben magával görgeti a kisebb-nagyobb köveket és évmilliók alatt simává gyalulja maga alatt a terepet. Közben töredezik, leszakadnak róla darabok és néha morog is. Ha csak úgy sétálgatunk, nem valószínű, hogy ebből a mozgásból bármit is érzünk, de egy többnapos gleccseren sátrazás közben, már lehet olyan érzésünk, hogy izeg-mozog alattunk a talaj.

Valahogy így illik gleccserhasadékot keresztezni. A fotó nem Ausztriában, hanem a Pamírban készült

Az itt elolvadó hó és jég alig három nap alatt teszi meg az utat föld alatti járatokon, barlangokon keresztül addig, míg a hegy lábánál forrásként elő nem bukkan. Ez elég gyors menet, közben alig van ideje a víznek arra, hogy az esetleg belé került szennyeződésektől megszabaduljon. Magyarul illik nagyon odafigyelni, mit csinálunk a gleccseren. A fent dolgozó gépekben ezért is használnak biológiailag könnyen lebomló olajat.

Biológiailag könnyen lebomló olajat használnak a gépekben

Az út legvégén, amikor nagy lendülettel felkocsikáznánk a hegyre, sorompós kapu állja az autós útját. De egyelőre csak egy papírt kell elvenni az automatából, fizetni visszafelé kihajtásnál fogunk. Feltéve, ha nem használjuk a parkoló tetejéről induló felvonót. Ha igen, akkor az amúgy személyautóval 14 euróba – motorral 6 euróba – kerülő útdíjat megspóroljuk. Márpedig mi megspóroljuk, az biztos, hiszen nem csak a meredek, számtalan hajtűkanyarral megbolondított, aránylag kurta, mindössze 6 kilométeres út miatt jöttünk ide, bár jó autóval ez is elég izgalmas dolog. Hogy ingyen legyen a menet, a fenti felvonóállomáson, lefelé menet előtt beszálláskor le kell pecsételtetni az automatával a korábban kapott jegyet. El sem lehet felejteni, jó helyen van a pecsételő gép.

Hibátlan aszfaltcsík, remek kilátással és ezernyi kanyarral, elemében volt az új Suzuki Vitara

A felvonó aljánál aztán már nem halogatható tovább a fizetés, 38 euró a felnőtt jegy, ami felfelé és visszafelé is érvényes. Újabb 10 eurót kérnek, ha a függőhidat, a semmibe vezető hidat és a jégbarlangot is végig szándékozik járni a turista. Szerencsére ezt fent is el lehet dönteni, attól függően, hogy látni-e egyáltalán valamit, vagy egy makacs felhő befészkeli magát az orrunk elé a durva szél ellenére is.

Persze kapható egyirányú, diák-, gyerek-, kutyajegy is, itt lehet tájékozódni az árakról.

Ha nem tavasztól őszig érkezünk a gleccserhez, akkor jól jöhet, hogy az 1,0 és 1,4 literes turbómotorokkal készülő Vitarához négykerék-hajtás is elérhető. Az AllGrip rendszerben választható kifejezetten havas körülményekhez igazított beállítás is.

Oda megyünk fel, a bal sarokba a felhőbe

Indulás után pár percig tartó, 1000 méternyi emelkedést követően egy teljesen más világ várja a kirándulót. 2700 méteren ugyan akár +20 fok is lehet, de nem ez a jellemző, hanem inkább az, hogy goromba hideg, fagypont körüli hőmérséklet lesz és kitartóan fúj a szél.

Felérve először az szúr szemet, hogy a gleccseren Tesz-vesz város lakóiként pakolgatják a sífelvonók oszlopait. Nem szórakozásból, hanem azért, mert a gleccser szép lassan mozog – a nagy nyomástól a mélyben alacsonyabb lesz a jég olvadáspontja és a vékony vízrétegen csúszik lassan lefelé -, így az oszlopokat is néha arrébb kell tenni.

A gleccseren folyton van mit csinálni, hiszen a jég nem áll meg egy percre sem

Turista módra gleccseren sétálgatni csak a kijelölt és karbantartott szakaszokon szabad, máshol tilos. Nem azért, mert baja lesz a jégnek, hanem azért, mert nekünk lenne, ha bezuhannánk egy masszívabb hasadékba. Az igazi gleccsertúrázók ezért is vannak rendesen felöltözve, ezért viselnek szöges hágóvasat, sisakot, és ezért kötik össze magukat rugalmas kötéllel. Ha valakit elnyel egy gleccserhasadék, az így előbb-utóbb visszarángatható a felszínre.

Jó időben biztos parásabb kiállni az üvegaljú kilátópontra

Ennek ellenére a kijelölt utakon egy melegebb, vízálló bakanccsal szépet lehet bolyongani a gleccseren. Látnivaló pedig sok van, tiszta időben messzire ellátni, akár még a szlovén Triglav csúcsa is kivehető a távolban. Bámészkodás után pár perc levonózás alatt máris a megszokott, kényelmes Vitara ülésben tervezhetjük a fedélzeti rendszerre kapcsolt telefonos navin a hazautat.

Vagy az újabb autós kalandokat. Hiszen az elolvadt jégből származó vízből is lesz valami. És a környék tele van csinos kisvárosokkal, hegyekkel szegélyezett kristálytiszta vizű tavakkal is. Amiket szintén kár lenne kihagyni.

A gleccsertúrára érdemes legalább két napot rászánni. Magyarországról korán indulva, már délben túl lehetünk a felvonózáson és akkor nagyobb távolságot is be lehet barangolni a jégmezőn. A jó, vízálló bakancs mellé hasznos a meleg zokni és a szélálló öltözet, sapka, kesztyű még nyáron is, hiszen 2000 méter felett pillanatok alatt elromolhat az idő.