„Már a vásárlás előtt rosszul voltam ettől az egész autóügytől, pedig nagyon szeretem a kocsikat, rendszeresen olvasom a szaklapokat is. Pár hónapja ellopták a Fordomat, nem volt kedvem a nepperektől nyüzsgő hazai használtautó-piacon lavírozgatva keresni a jó vételt, küzdeni, hogy ne verjenek át. Közben az asszony is nyomasztott, hogy vegyünk már valamit, ekkor bukkantam rá a gyönyörű Škodára” – kezdi történetét Géza.

Szép állapot, keveset futott, jó áron, de…

A legnagyobb hazai használtautós oldalon talált rá a 1,5 éves Octavia hirdetésére. A 45 ezer kilométert futott, fehér  1,4 TSI 4,5 milliós ára nagyjából szintben volt a hasonszőrű Škodákéval, ám Géza szerint „az RS-felszereltség miatt ígéretesebb volt a többinél”.

Kereskedő hirdette a kocsit. Géza olvasott már számos horrorsztorit átverésekről, ezért az indulás előtt utána nézett a cégnek: tizenéve működő vállalkozást talált a név mögött, ami hazai viszonyok között mindenképpen jó pont, egyfajta kapaszkodó. Bepattant barátja mellé annak kocsijába, majd leautóztak Budapestről Szegedre. Ketten nyilván többet látnak, de biztos, ami biztos, rétegvastagság-mérőt is vittek magukkal.

Korrekt kiselőadást tartott a járműről az eladó, ám a műszer 80, 120, 250, 600, 1000 mikronos értékeket mutatott. „Megnéztük természetesen a csavarfejeket is, le voltak fényezve, mintha gyáriak lettek volna” – idézi fel Géza a szemlét. A számokat furcsállta, de ezt leszámítva igazán flottnak tűnt az autó, és a próbakör során is makulátlanul viselkedett.

Egymás kezébe csaptak, kitöltötték az adásvételi szerződést, gazdát cserélt a kialkudott 4,5 millió forint. Ezután megcsörgette a feleségét: Drágám, megvettem!

Újszerűnek írta a hirdetés az autót

Rossz álom után még rosszabb valóság

Aznap még a kereskedőnél hagyta az autót Géza, hogy átírathassa a nevére, ám a megállapodás szerint amint hazaért, átutalta a vételárat. Bár semmi okot nem adott rá a viselkedésével az Octavia, a 4,5 millió átutalása után Géza mégis nagyon rosszul aludt aznap éjszaka. Forgolódott, állandóan felébredt, izzadt, rossz érzések nyomasztották a vásárlással kapcsolatban. Furcsák ezek a festékvastagságok. Vajon miért nem írta bele a hirdetésbe, hogy sérülésmentes? Lehet, hogy komoly törése volt a kocsinak? Cikáztak a kérdések a fejében.

Reggeli után, amint beért a munkahelyére, leült a számítógép elé. Hallotta korábban, hogy a voltetorve.hu oldalon pár ezresért utána lehet nézni a járművek előéletének. Izgatottan bepötyögte a Škoda adatait, és várt.

„Lehűltem, lefagytam totálisan attól, amit láttam. Az autó 4,48 millió forintos kárral volt biztosítózva korábban” – mondja Géza. Bosszankodott egy sort, hogy miért nem fél nappal korábban írta be a voltetorve.hu adatkérőjébe a Škoda azonosítóit. Nem tudott mást tenni, felhívta a kereskedőt.

Felsorolja, plusz pirossal jelöli az adatlap a korábban sérült részeket

Rendszerint nem így érnek véget az ilyen történetek

Közben azon agyalt, hogy miért nem tekintette rossz előjelnek a forgalmiban egymás után sorjázó cégneveket. Viszonylag rövid idő alatt ugyanis több tulajdonosváltást megélt a Škoda.

Kicsörgött a mobil, de nem az előző nap megismert kereskedő vette fel, hanem egy hölgy. „Ne haragudjon, de ez így nem járja, ez az autó össze-vissza volt törve, erről nem volt szó, vissza akarom csinálni az egészet” – sorolta Géza, és hallotta, hogy a hölgy tolmácsolja mondandóját a tőle valószínűleg pár méterre álló férfinak.

A rossz hazai tapasztalatok után a kívülálló számára meglepő fordulat következett: azt üzente a kereskedő a tolmáccsá előlépő hölgyön át, hogy ők bizony nem tudtak ezekről a károkról, de ha kéri, ők visszautalják a 4,5 millió forintot.

Piszok nagy szerencséje van, mondom Gézának, aki tisztában van vele, erről a pontról ritkán jönnek vissza a milliók az átvert autóvásárlóknak. Mikor mondta el a feleségének, hogy mit talált a voltetorve.hu oldalon? – kérdezem a férfit. „Hát, csak azután, hogy visszaérkezett a 4,5 millió forint” – válaszolja mosolyogva.

(nyitóképünk illusztráció, egy korábbi tesztautó szerepel rajta)