Az előző részek tartalmából: A történet ott kezdődött, hogy a véletlen összehozott egy Fiat 850-essel, amit hazavittem, otthon leleltároztam, majd műszakilag is átvizsgáltam, és kicsit helyretettem. Ezután következhetetett a nagyobb falat: Már az előzetes vizsgálgatásnál észrevettem, hogy lehetnek kisebb korróziós nyomok a nemrég megszerezett Fiat 850-es alján. Akkor úgy tűnt, ezek nem túl komolyak. Ebből kiindulva, mint gondolom mindenki más, aki hasonló cipőben jár, én is szerettem volna minél kevesebb munkával megúszni. Ezért kezdetben csak óvatosan nyúltam a lemezekhez. Finoman megtisztogattam őket, hogy jobban lássam, mi is bujkál a festék, illetve az alvázvédő rétegei alatt. Rémisztő kép fogadott. Kiderült, hogy a lemezek minden kis lencsényi púpja alatt korróziós góc rejtőzött, amit ha megtisztítottam, épp, hogy ki nem lyukadt. Ennél horrorisztikusabb jelenséggel csak akkor találkoztam, amikor mint egy konzerv tetejét, felnyitottam a sárvédő és a taposólemez találkozásánál lévő lemezt. Itt ugyanis egy merevítés miatt dupla a lemez, olyan, mintha egy kis, háromszög alakú tálca lenne a taposólemez aljához hegesztve. Ezt a merevítést jobb híján, és az igazi nevét nem ismerve tálcának neveztem ezután.





Kiderült, hogy már az sem lemez, ami annak látszik. a legkorhadtabb részek kivágása után ekkora lyuk tátongott a 850-es alján

A hátsó taposólemezt a legmélyebb pontján már javították, most máshol támadt – rozsda formájában – a baj

Próbán az üléssín, az alatta lévő lemezeket már sikerült kicserélni. Egy picit elöl is haladt a lemezelés. Nem mertem egyszerre nagyobb lemezeket beilleszteni, mert a melegedés miatt nyúlás annak ellenére nehezítette a munkát, hogy lassan haladtam, és mindig hagytam egy kis lehűlési időt

Már az ülés is bent van! A sín helyét természetesen úgy határoztam meg, hogy behúztam az ülés ellendarabjába, helyére tettem az ülést és átjelöltem, hova is kell kerülnie

Elvileg kész a jobb oldal. Itt már mertem nagyobb lemezdarabokkal is dolgozni. A felületen a passziváló szer hatása látszik. A kezelés nagyon bevált – persze csak alapos zsírtalanítás után

Itt már bátrabban, nagyobb darab lemezeket vágtam ki, és erősítettem a helyére – így gyorsabban is haladtam

Sajnos csak menet közben találtam rá, hogy létezik hegeszthető festék. Ezt követően előre lefestettem a zárt részre kerülő lemezeket, ezzel is csökkentve a későbbi korróziós hatást. Ez persze nem váltja ki az üregvédelmet

Kész a baloldal is. A lemez behegesztése során gyakran kellett az eredeti lemezt megerősíteni, ezért széles a varrat

Így néz ki festés után a javított felület. Egy profi biztosan szebbet és jobbat alkotott volna, de a költségekbe bele sem merek gondolni…

Körülbelül ennyire tudtam és mertem felemelni a 850-est a javítgatásokhoz. Az illusztrációnak szánt kép már a kijavított autóról készült

Így kellene kinéznie egy 850-es belsejének. Az persze nem kötelező, hogy a szőnyeg is piros legyen, de akinek ez tetszik… A garnitúra egyébként az én 850-esemhez is megvan, csak eléggé szakadozott állapotban. Azon gondolkozom, hogy padlószőnyegből kellene valami gusztusosat kiszabni

Korábban (sorozatunk harmadik részében) esett szó a 850-es egyéb karosszériaváltozatairól, s ezen belül a Sportcoupéról. Ez itt annak a műszerfala. Azért ez egy más világ, mint a limuzin



