Sofőr nélküli autók a sztrádán

Újságírók eddig még nem ülhettek hasonlóban, de mi most veszünk egy nagy levegőt, és beülünk az autópályán is vezető nélkül száguldozó autóba. Indulás előtt még végiggondolom, mi rosszat írhattam az utóbbi időben a Nissanról, de nem jut eszembe semmi olyan súlyú dolog, amiért a gyors és váratlan halálomat kívánhatnák. Azért mégis hátra ülök és gondosan bekötöm magam.

Először persze kintről jártuk körbe az átalakított Nissan Leaf-et. A szélvédő mögül kukucskáló kamerákon kívül más is árulkodik arról, hogy ez a szerkezet valami olyasmit tud, amit még nem nagyon láttunk autótól. A sarkokban, illetve elöl és hátul csúf, de roppant hasznos bibircsókok, kémlelik a környéket, olyan precízen és fürgén mérik fel a terepet, amire ember nem nagyon lenne képes. A lézerszkennerek a többi autót, illetve egyéb forgalmi akadályokat tartják szemmel, míg a kamerarendszer a táblák és a jelzőlámpák információit dekódolják, hogy a számítógép a legjobb döntést hozhassa.

Mert ezt az autót neki kell vezetnie. Szabályosan, ha nem is valódi, de valódinak tűnő, szimulált közlekedési szituációban, ahol igazi jelzőlámpák, felfestések, táblák és hagyományos, sofőrös autók között kell balesetmentesen teljesítenie a távot. Megy is minden rendben, mellettünk a japán mérnök mindent kommentál, mikor mi történik. Először csak követjük a felfestést, majd a kereszteződésnél az autó kiszúrja a táblát is, és a velünk nagyjából egyszerre érkező másik autót is.

Elbánik a kereszteződéssel, előz – közben figyel a szembejövő autókra – elkerüli az autók közül kiugró gyalogost is, majd később, az autópályás szakaszon a terelőbóják sem hozzák zavarba. Ilyenkor a biztonságos oldaltávolság megtartása fontosabbá válik, mint a felfestett vonalak mértani közepén haladás. És ami a legfontosabb, ezeket a mutatványokat közel olyan tempóban csinálja, amely forgalomérett. Sőt, sokaknál – főleg középkorú, leszegett fejjel, összeszorított ajakkal közlekedő hölgynél – gyorsabban, és nem utolsó sorban biztonságosabban.

Mit tud?

A Nissan közel tucatnyi újításának köszönhetően a Leaf-be épített rendszer folyamatosan figyeli a jármű környezetét, és képes azonnal reagálni a forgalom változásaira. Legyen az piros lámpa, sávelhúzás, bójás terelés, autók közül kiugró gyalogos, vagy előzni, kikerülni való autó. Szóval a közlekedési szituációk nagy részét egész jól kezeli.

Mindez a Nissannál hamarosan, piacképes formában is valósággá válhat – saját terveik szerint valamikor 2020 környékén.  A rendszer egyelőre nem túl kompakt, egy Leaf csomagtartója szinte csurig van az elektronikával, kábelekkel, belsejében több monitor van mint egy Tescós biztonságiember kuckójában,  és az autó külsején is fura, esztétikusnak nem nevezhető dudorok láthatók. Ha a mérnökök a folyamatos belső sávban haladást, leszorítást, bepofátlankodást és egyéb emberi finomságokat nem programozzák bele a gépbe – miért is tennének ilyet – akkor néhány évtized múlva csak boldogan vigyorgó arcot látunk majd az autókban.

De a biztonságos közlekedésen túl olyan extrákat is tud, amelyekre nem is gondolnánk. Például ha szívrohamot kapunk, de még egy gombnyomásra maradt erőnk, akkor a kocsi biztonságosan leparkol az út szélén, de elmehetünk vele bevásárolni – hagyhatjuk akár vezetni is út közben – majd ha elegánsan kilibbenünk a pláza bejáratánál, az autó szemérmesen bezárkózik, majd lógó orral elkullog, hogy valahol a mókusos, vagy borzos táblán is túl parkolóhelyet keressen magának. Útközben nem üt el senkit és illedelmesen megvárja, ha valaki ki akar állni a helyéről. Persze ezt nem önzetlenül teszi, hanem utána le is csap a kínálkozó lehetőségre és leparkol a felszabaduló helyre.

Eközben használja ugyan a GPS-ét de nem térképadatok alapján tájékozódik, hanem lézer-szkennerjeivel pásztázza a parkolót. Aztán ha a gazda végzett, akár a parkoló másik feléből is pillanatok alatt érte megy. Nehogy akár egy métert is gyalogolni kelljen.

Miért is jó ez?

Csak az Egyesült Államokban évi hatmillió karambol következik be, ami 160 milliárd dolláros kárt okoz, és vezető halálozási oknak számít a 4 és 34 év közötti korosztályban. Az amerikai balesetek 9 százaléka emberi hiba, jellemzően figyelmetlenség miatt következik be.

Van ennek értelme?

Magyarországon nyilván csekély. De például Amerikában, ahol az ingázás és a nagyobb távolságok miatt jóval több időt tölt az átlagautós a kormány mögött, főként az autópályán araszolva, ott már kifejezetten vonzó lehet egy olyan megoldás, ahol békében lehet ücsörögni, dolgozni, falatozni az autóban, a vezetésre, forgalomra fittyet hányva. Az autópályán, dugóban senyvedés nem valószínű, hogy bárkinek is komoly vezetési élményt jelentene, amiről csak zokogva hajlandó lemondani. Tehát igen, van értelme a sofőrmentes autónak.

És te beleülnél egy ilyenbe? Soha? Vagy szombat este azért jó lenne, ha hazavinne, ágyba tenne? Szavazz és/vagy írd le a véleményed!