Messziről szabad csak fényképezni

Messziről szabad csak fényképezni

Messziről szabad csak fényképezni


Különféle autógyárakban már többször megfordultunk, de gumiabroncsüzemet még nem láttunk kartávolságon belülről. Nagy lendülettel, kamerával, fényképezőgéppel indultunk a rácalmási, átható gumiszagot árasztó Hankook város épületei felé, ahol hamar letörték a lelkesedésünket: itt bizony nem lesz fényképezés. Egy gumigyár egy négyzetméterre jutó titokaránya a roswelli 51-es körzetével vetekszik. Szerintük.

Szerintünk pedig kicsit túlmisztifikált dolog ez, hiszen bármelyik dolgozó végigfényképezheti az egész gyártósort, elejétől a végéig, aztán vissza. Végül sikerül kompromisszumot kötni, nem fotózunk titokban, cserébe mutatnak olyan helyet, ahol kattintgathatunk párat az ipari kémkedés kínzó lelki terhe nélkül, hogy mégis legyen néhány kép itt a sok karakter között.

Jó a hazai klíma

Ellenőrzésre igyekszenek a gumik

Ellenőrzésre igyekszenek a gumik

Ellenőrzésre igyekszenek a gumik


Miután átverekedtük magunkat a biztonsági őrökön – külön papírt kapnak a fotómasinák, laptopok, hogy baj nélkül ki is engedjék majd őket -, gyorsan átesünk a száraz adatokon. A gyár 320 millió euróból épült – a most folyó második szakasz 230 millióba kerül -, 2007 júniusában kezdett termelni. A rácalmási Hankook ötödik, de első és egyetlen Ázsián kívüli gyára.

A főbb, európai piacok közelsége mellett technológiai előnye is van a magyar gyárnak, ugyanis itt jóval szárazabb a levegő, mint az ázsiai üzemekben. A gumigyártáshoz ugyanis nem jó a nedves klíma. Sem a pollenszennyezés, így a gyár környékén az ötcentisre nyírt füvön kívül szinte nincs is semmi.

Így készül

Közben megérkezik kísérőnk és nekiindulunk a gyárnak. Elsőként hatalmas, ekkor már közel kétszáz összetevőből álló gumitömbök mellett vezet az utunk. Ezek még lágyak, puhák, egész könnyű őket hajtogatni. A kísérő papírokból a szakember mindent megtud, mi csak a gyártás idejét és a tömegét tudjuk kideríteni. Közel egy tonna egy hűtőszekrénnyi rakás.

Miért nincs színes gumi?

Gondolták, hogy a gumigyártás egyik legfontosabb összetevője a korom? Ettől lesz tartós és persze fekete egy abroncs. Különféle varázslatokkal, spéci anyagokkal ugyan többé-kevésbé ki lehet váltani a kormot, de ezek a darabok rövid életűek és roppant drágák. Pedig igazán jól nézne ki az autó fényezéséhez színben passzoló gumiabroncs.

Az első igazi állomáson kiderül, mi is az a kalenderezés. Itt gigászi gumimalmok őrlik, keverik, melegítik a gumit, hogy aztán textilt és különböző ötvözetekkel futtatott acélszálakat vonjanak be vele. A végeredmény 1600 méteres, feltekert gumiszőnyeg, amelynek közepén textil- vagy acélszálak lapulnak.

Ő a gumiborotváló

Ő a gumiborotváló

Ő a gumiborotváló


Itt zavaró lyuk tátong a technológiai sorban, hiszen az oldalfal gyártásáról semmit nem tudunk. Ezek egyszer csak megjelennek az összeszerelő ember keze alatt, aki a gumival bevont textilből, acélszálas gumiból, oldalfalból és még ki tudja, miből végül összeilleszti a még nyers abroncsot. Itt nem használnak ragasztót, a gumi a gumihoz tapad, csak akarni kell.

A folyamatos ellenőrzés – vizuális és műszeres – után a félkész abroncsok bekerülnek a sütőbe. Itt 178 fokon, nagyjából 25 bar-os nyomáson durván negyedóra alatt készre sül a gumi. Ezt tudományosan vulkanizálódásnak hívják, és nagyjából annyit jelent, hogy az abroncs szerkezete fizikai és kémiai változásokon megy keresztül. Magyarul elkészül.

Innen már csak a gumiszőr-borotválón és a minőség-ellenőrző brigádon kell túljutni a guminak, hogy bekerüljön a raktárba, majd onnan a kereskedésekbe, majd az autókra. Ezt a távot Európán belül öt nap alatt meg is tudja tenni.

Arányok

Minden darabot alaposan átvizsgálnak

Minden darabot alaposan átvizsgálnak

Minden darabot alaposan átvizsgálnak


Jelenleg a rácalmási gyárban 1400-an dolgoznak, és naponta 17 ezer darab abroncs készül. A jelenlegi, 2011 augusztusára befejeződő bővítés után közel kétezer embernek ad majd munkát az üzem és napi 30 ezer abroncs lesz a kapacitás. A dolgozók 98-99 százaléka magyar, mindössze a jelenleg 36 főt számláló felső-vezetésben fordított az arány. Középvezetői szinten a 30-35 magyar szakember munkáját 2-3 koreai egészíti ki.

Utánpótlás

A gyár bölcsen nem bízza a véletlenre, hogy talál-e megfelelően képzett munkásokat. Inkább – főleg a környéken élő munkanélkülieknek – négy hónapos, ötszáz órás, elméleti és gyakorlati képzést egyaránt tartalmazó oktatást szervez. Jelentkező van bőven, hiszen a legtöbb képzéssel ellentétben, itt a végzettekre valóban vár munkalehetőség. Kezdetben 120 ezres bruttó fizetés, amely mindenféle extrával kiegészítve nettó is nagyjából annyi marad. Aztán az évekkel párhuzamosan jönnek az emelések.

Ingyen ebéd

Csípős, de remek dolog a koreai kaja

Csípős, de remek dolog a koreai kaja

Csípős, de remek dolog a koreai kaja


A gyár étkezdéjében mindenkinek napi egyszer jár meleg ebéd. Van magyar és koreai menü is, mindenki azt választ, amit akar. Eleinte a magyaroknak nem volt választási lehetőségük, de végül ezt is elintézték maguknak. Na azóta már nem kell az ázsiai menü, inkább a hazai, megszokott ízeket kedvelik az itt dolgozók.

Én bevállaltam a sokféle, de szinte kivétel nélkül csak csípős fogásból álló menüt és nem bántam meg. A halászlészerű zöldséges leves mellé rizst, valami meghatározhatatlan, csalánszerű savanyú levelet piros dologgal és zöldséggel, hússal töltött sült tésztafélét kaptunk ebédre.

A magyar konyhához ragaszkodók rizibizit és rántott húst ettek, amit furcsa módon – önkéntesen – wasabis majonézzel öntöttek nyakon.