A Story
Jön haza Kati a gyereksétáltatásból és odaszól:
– Beszéltem a Novák Tibivel.
Nézek rá értetlenül, veszettül jár az agyam, melyik szomszédot hívhatják így, mire ő elém rak egy tépett újságdarabot egy telefonszámmal.
– Van a tóparton egy nagyon szép kabrió Trabi, itt horgásznak még egy darabig, elkértem a számát.
– Kabrió? Gyári vagy épített? – próbálok tudakozódni. – Borzasztó ronda segge van, vagy szép Trabant? – szűkítek.
– Szép az egész.
Érzem, ennél többet már nem tudok meg, összeszedtem magam és lementem megnézni. Az autó szebb volt, mint vártam. Egy szép, hófehér, épített 601-es kabrió…
A véleményalkotásba bekapcsolódó gömbvillám, valami hihetetlen figura. És a főszaki miért tátog közben? Oh. Kritikán aluli! (Werkehrsmagazin – DDR 1986) |
Tibi
Novák Tibi hihetetlenül vidám ember, pont így képzelek el egy kabrió Trabant-tulajdonost. Míg beszélgetünk, végig nevetgél, néha megsimogatja az autót, és azt mondja, mennyire szereti. Meg is értem, nekem is kéne egy ilyen szép munka.
Saját átalakítás, hivatalosan engedélyezve. Négy éve készült, már a második vizsgán van túl minden gond nélkül. Az tetszett a legjobban, hogy az átalakítás hatására nem torzultak a vonalak, mint a Trabant Tramp esetében, és nem kerültek rá látványosan ronda bukókeretek sem.
A kalaptartó-takaró, az ajtóig előrenyúló üvegszálas elem is szépen illeszkedik a Trabi vonalvezetéséhez. Tibi régóta jár víz közelébe, üvegszálas tapasztalatait csónaképítéssel szerezte. Jöttek a haverok, fogyott a sör, miközben a sablonkészítés, az üvegszálkenés rutin munka volt.
Az átalakítás története
A teljes átépítés körülbelül négy hónapig tartott hétvégi üzemben, az engedélyeztetés másfél hónap és körülbelül nyolcvanezer forint volt. Az ellenőrzést a Mozaik utcában végezték, még rázópadon is vizsgálták a karosszéria merevségét. Most már minden papír megvan, akár sorozatban is gyárthatnák a nyitott Trabantokat.
A merevítés fő eleme a hattyúnyakhoz csatlakozó, az autó középtengelyében végigfutó acélcső és a küszöb melletti két zárt szelvény. A kasztnit acélcsövekkel keresztben megerősítették elöl a lábtérben és a hátsó ülés előtt is. A merevítések nincsenek útban, egyedül a kézifék kezelhető kicsit nehezebben.
Mentem az autóval, direkt a legrosszabb földutakon, hogy figyeljem a karosszéria csavarodásait, de meglepetésemre semmi ilyesmit nem tapasztaltam. A megbillent autón is finoman csukódnak az ajtók, az én nyitott Saab 900-asom jobban csavarodik.
Mennyit költött rá? Mi van, ha esik? Kiderül a következő lapon!
Az ajtókról levágták az ablakkeret nagy részét. Az üveg megvezetését úgy oldották meg, hogy elöl meghagytak egy darabot a vezetősínből és a keret felső végét két oldalon acéllemezzel erősítették meg. Így úgy néz ki, mintha lenne egy pillangóablaka, pedig csak a két lemez között fut az ablak, ami feltekerve is fixen áll.
A Wartburgról származó Irmscher könnyűfém felni minden Trabant-tuning alapja – nekem nem tetszik. Inkább vasfelni-polírozott dísztárcsa összeállításra szavaznék, jobban is illene a stílushoz. Nem a felni, hanem a hatvanezres rózsafa kormány a legdrágább extra az autóban.
A kormány hangulatában alakították ki a klasszikus rádió körül a fabetétet, és már készül a régi, szövetszerű kesztyűtartó izé helyére a rózsafa hatású bárszekrény is. (A cikk megjelenésekor már bent van az autóban, képek a
A gyári kormányzárat megtámogatták a központi merevítőre tekert kerékpárzárral, amit alkalomadtán át kell hurkolni a kormányon. A hamutartó tetején ülő Trabant-modellt Tibor fáradságos munkával szintén tetőtlenítette. Kellett is, ciki lenne egy fedett Trabi a műszerfalon.
A sportülés egy régi Fiatból érkezett, természetesen újrakárpitozva. A hátsó üléssor sem az eredeti, az átalakítás miatt újra kellett szabni a padok alapjait is.
Szőnyeg még nincs, de lehet, hogy nem is lesz, mert a mostani gumi bírja az esőt, és még a horgászoknak is ellenáll. A motorról nem érdemes szólni, rendes, kétütemű hatszázegyes, átalakításoktól mentesen. Csupán egy katalizátor felszerelése van kilátásban.
A fehér festés nagyon jól sikerült, de ez elsősorban a festéknek köszönhető. Tibor barátja hozott egy bizonytalan eredetű maradék festéket, ami már az első szórás után olyan tökéletes lett, hogy nem is kellett második réteg. Sajnos kinyomozhatatlan, mi lehetett.
Mivel négyévszakos kabrióról van szó, létezik hozzá ponyva is. A tulaj nincs megelégedve vele, mert rohammunkában készült, és az alapanyag sem tökéletes. Költségtakarékos megoldásként műbőrből készült, fóliaablakokkal. Először két vaskeretet kell beletolni négy lyukba, majd arra kell ráhúzni a ponyvát és a karosszériához patentozni.
A ponyvázás három perc alatt megvan, gyenge esőben nem is érdemes felrakni, az utastérben a kevés víz nem tesz kárt. (Úgy láttam, a ponyván valóban lenne mit finomítani, de azért nem vészes. A kerek oldalablak jó ötlet, látszik, hogy hajóépítők dolgoztak a projekten.)
Mennyibe került?
Az autó eddig körülbelül 800 000 forintba fájt. Eddig ötezer euró volt a legtöbb, amit adtak volna érte, de Tibor annyiért nem adta. Sőt, inkább bővítené a kabrió parkot, következőnek egy négyütemű Trabanttal. Ami engem illet, inkább a klasszikusra bukok – de azért majd azt is megnézem.