Benzines, kézi váltós autókkal mértünk

Benzines, kézi váltós autókkal mértünk

A leggyakoribb hajtáslánccal mértünk


A praktikák összeméréséhez szívó benzines autókat választottunk, mert ezekből fut messze a legtöbb és tartottunk attól, hogy egy takarékosabb dízellel kisebb lesz a különbség. Dízelmotor azért sem jött szóba, mert nincs benne fojtószelep, márpedig ennek működésén alapszik a padlógázas spórolás elve. A kézi váltó abban segített, hogy következetesen érvényesüljön az épp tesztelt módszer.

Budapest, nem labor és nem Szentírás

A metódusról még annyit, hogy egyazon kút azonos oszlopánál tankoltunk az első kattanásig, egyébként nem ott, ahol a képek készültek. Aki a forgalmi különbségek okozta eltérések miatt reklamálna, csak akkor hőzöngjön, ha intéz nekünk úgy 830 kilométernyi konstans városi forgalmat Budapesten.

16-22 %-os különbségeket mértünk

16-22 %-os különbségeket mértünk

6-22 százalék volt a csökkenés


Referenciaként az a 11,5 literes érték szolgált, amit az 1,8-as Astra Sedan kolléganőnk alatt fogyasztott Budapesten néhány nappal karácsony előtt.

Lassú víz partot mos

Módszer:
“Tojás a gázpedálon”: gyengéd gyorsítás, kombinálva azzal az elvvel, melynek követői a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulat környékén remélik a legtakarékosabb működést.

Milyen volt?
Kimondottan égő a tempót alig növelve húzatni a motort 3000-3500-ig, ezenkívül bent is idegesítően hangos. A trottyos stílus velejárója, hogy lámpától elindulva a többiek messze járnak, mire túljutunk az első két fokozaton. Az étvágyat főleg a két ünnep közötti csekély forgalom mérsékelhette.
Eredmény: 10,8 l/100 km, – 6,1%

A legmenőbb módszer a 90-es évekből:

Padlót nyomunk

Jót tett az Astrának a padlógáz

Jót tett az Astrának a padlógáz

Jót tett az Astrának a padlógáz


Módszer:
Teljes gázadással gyorsítani, minimális kihúzatással nyomban felkapcsolni

Milyen volt?
A pedált a szőnyegbe nyomva a fojtószelep teljesen kinyit, ami csökkenti a szívási veszteségeket, tehát a benzinigényt. A fordulatszám viszont megdobná a fogyasztást, ezért 1500 körül váltottunk és 40-45-nél jött az ötödik. Az Astra nyomatékos, rugalmas motorja elbírta, de nem igazán harmonikus a teljes gázra meglóduló, majd a váltáskor pillanatok múlva megtorpanó autó. A padlógáz és a kis fordulat jegyében hegynek fel ötödikben mentünk. A módszer a karácsony előtti dugókban is hatékony volt, de automata váltóval nem kivitelezhető és megeshet, hogy elégetlen üzemanyag kerül a kipufogóba, tönkretéve a katalizátort.
Eredmény: 9,7 l/100 km, – 15,7%

Se gáz, se fordulat

A fordulatszám megdobja a benzinszámlát

A fordulatszám megdobja a benzinszámlát

A fordulatszám megdobja a benzinszámlát


Módszer:
Csendes gyorsítás és váltások kis fordulaton.

Milyen volt?
Nem gyorsabb, de számunkra sokkal életszerűbb és ésszerűbb így vezetni, mintha hasonlóan tetű tempónöveléshez még pörgetnénk is a motort. Rá kell szánni az időt, nyugodt típusoknak való, akik tankoláskor akarnak örülni. Vitathatatlanul besegített a csekély forgalom és a sok rakparti út, de ebben a módszerben mindenképpen akad potenciál.
Eredmény: 9,0 l/100 km, – 22%

A túloldalon: egy másik autó, még két mérés és majdnem 3 literes különbség, aztán a tanulságok


Mivel a legtöbbször az egy hétre kapott tesztautókkal nincs idő a kiválasztott összes lehetőség megmérésére, két elvet egy további autóval is összevetettünk. Az alany az 1,6-literes benzines Nissan Tiida volt, a szenteste előtti napokban autózva. A viszonyítási alap 10,9 liter százon, ami az első teletankolás után, minden trükközés vagy szándékos pazarlás nélkül jött ki.

Lepkeláb

Volt lepkeláb és taxis módszer

Volt lepkeláb és taxis módszer

Volt lepkeláb és taxis módszer


Módszer:
Ez is az óvatosan gyorsítós, hamar felkapcsolós iskola, de nagyon csekély gázadással.

Milyen volt?
Nem tűnt kínszenvedésnek. Az öreguras géphez illett a nagypapás habitus és életerős motorjával a Tiida a halvány gáz és az 1600 körüli váltások ellenére is mozgásképes maradt. Nyugisan közlekedve a robbanékony motor megmutatta, mire képes a sűrű forgalomban.
Eredmény: 8,9 l/100 km, – 18,3%

Taxis

Okosan vezetve a Nissan takarékos

Okosan vezetve a Nissan takarékos

Okosan vezetve a Nissan takarékos


Módszer:
A motort az első gangokban ésszel kihúzatva minél hamarabb 5-be váltani, több fokozatot átugorva. Van aki ugyanezt a stílust az 1-3-5 fokozatokkal gyakorolja, pár taxizótól láttuk.

Milyen volt?
Az 1,6-os Tiidában nagyon tetszett ez a felállás, mert a harapós motor már félgőzön is élvezetesen gyorsított, mélyebb gázra végképp. Az 1-est 15-20-ig, a 2-est 50-60-ig használtuk, röviddel indulás után jött is az ötödik. Végre akadt némi örömünk az anyaggyűjtésben, kíméltük a teljes kuplungszerkezetet, a bal térdünket és a bokánkat is.
Eredmény: 11,8 l/100 km, + 8,2%. Éjszaka taxizva ígéretesebb a kevesebb megállás és gyorsítás miatt.

És mi derült ki ebből?

Gyorsításkor kár követni a pillanatnyi fogyasztást

Gyorsításkor kár követni a pillanatnyi fogyasztást

Gyorsításkor mit sem ér a számítógép számítógépfogyasztást


Méréseink alapján a cél a minél egyenletesebb sebesség, minél magasabb fokozatban. Takarékosan vezetve szó sem lehet a naftát pocsékoló kihúzatásokról és értelmetlen gyorsításokról a piros lámpa felé. Pirosat kapva az üresben gurulás helyett a gázelvételes motorfékezés a célravezető, mert ilyenkor leáll az üzemanyag-adagolás, míg alapjáraton nem.

Az Opelnél nem, de a Nissannal megejtett két mérés során mindig leállítottuk a motort, ha az ismerős lámparitmus hosszabb ácsorgást ígért. A Tiida kilenc liter alatti étvágyában ennek is szerepe volt. Az eredményeket nem tartjuk az összes autótípusra igaznak, pláne nem vitathatatlannak, de legalább valódi forgalomban, a hazai autóparkra legjobban hasonlító motorokkal születtek.