Benzines, kézi váltós autókkal mértünk

A leggyakoribb hajtáslánccal mértünk


A praktikák összeméréséhez szívó benzines autókat választottunk, mert ezekből fut messze a legtöbb és tartottunk attól, hogy egy takarékosabb dízellel kisebb lesz a különbség. Dízelmotor azért sem jött szóba, mert nincs benne fojtószelep, márpedig ennek működésén alapszik a padlógázas spórolás elve. A kézi váltó abban segített, hogy következetesen érvényesüljön az épp tesztelt módszer.

Budapest, nem labor és nem Szentírás

A metódusról még annyit, hogy egyazon kút azonos oszlopánál tankoltunk az első kattanásig, egyébként nem ott, ahol a képek készültek. Aki a forgalmi különbségek okozta eltérések miatt reklamálna, csak akkor hőzöngjön, ha intéz nekünk úgy 830 kilométernyi konstans városi forgalmat Budapesten.

16-22 %-os különbségeket mértünk

6-22 százalék volt a csökkenés


Referenciaként az a 11,5 literes érték szolgált, amit az 1,8-as Astra Sedan kolléganőnk alatt fogyasztott Budapesten néhány nappal karácsony előtt.

Lassú víz partot mos

Módszer:
“Tojás a gázpedálon”: gyengéd gyorsítás, kombinálva azzal az elvvel, melynek követői a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulat környékén remélik a legtakarékosabb működést.

Milyen volt?
Kimondottan égő a tempót alig növelve húzatni a motort 3000-3500-ig, ezenkívül bent is idegesítően hangos. A trottyos stílus velejárója, hogy lámpától elindulva a többiek messze járnak, mire túljutunk az első két fokozaton. Az étvágyat főleg a két ünnep közötti csekély forgalom mérsékelhette.
Eredmény: 10,8 l/100 km, – 6,1%

A legmenőbb módszer a 90-es évekből:

Padlót nyomunk

Jót tett az Astrának a padlógáz

Jót tett az Astrának a padlógáz


Módszer:
Teljes gázadással gyorsítani, minimális kihúzatással nyomban felkapcsolni

Milyen volt?
A pedált a szőnyegbe nyomva a fojtószelep teljesen kinyit, ami csökkenti a szívási veszteségeket, tehát a benzinigényt. A fordulatszám viszont megdobná a fogyasztást, ezért 1500 körül váltottunk és 40-45-nél jött az ötödik. Az Astra nyomatékos, rugalmas motorja elbírta, de nem igazán harmonikus a teljes gázra meglóduló, majd a váltáskor pillanatok múlva megtorpanó autó. A padlógáz és a kis fordulat jegyében hegynek fel ötödikben mentünk. A módszer a karácsony előtti dugókban is hatékony volt, de automata váltóval nem kivitelezhető és megeshet, hogy elégetlen üzemanyag kerül a kipufogóba, tönkretéve a katalizátort.
Eredmény: 9,7 l/100 km, – 15,7%

Se gáz, se fordulat

A fordulatszám megdobja a benzinszámlát

A fordulatszám megdobja a benzinszámlát


Módszer:
Csendes gyorsítás és váltások kis fordulaton.

Milyen volt?
Nem gyorsabb, de számunkra sokkal életszerűbb és ésszerűbb így vezetni, mintha hasonlóan tetű tempónöveléshez még pörgetnénk is a motort. Rá kell szánni az időt, nyugodt típusoknak való, akik tankoláskor akarnak örülni. Vitathatatlanul besegített a csekély forgalom és a sok rakparti út, de ebben a módszerben mindenképpen akad potenciál.
Eredmény: 9,0 l/100 km, – 22%

A túloldalon: egy másik autó, még két mérés és majdnem 3 literes különbség, aztán a tanulságok


Mivel a legtöbbször az egy hétre kapott tesztautókkal nincs idő a kiválasztott összes lehetőség megmérésére, két elvet egy további autóval is összevetettünk. Az alany az 1,6-literes benzines Nissan Tiida volt, a szenteste előtti napokban autózva. A viszonyítási alap 10,9 liter százon, ami az első teletankolás után, minden trükközés vagy szándékos pazarlás nélkül jött ki.

Lepkeláb

Volt lepkeláb és taxis módszer

Volt lepkeláb és taxis módszer


Módszer:
Ez is az óvatosan gyorsítós, hamar felkapcsolós iskola, de nagyon csekély gázadással.

Milyen volt?
Nem tűnt kínszenvedésnek. Az öreguras géphez illett a nagypapás habitus és életerős motorjával a Tiida a halvány gáz és az 1600 körüli váltások ellenére is mozgásképes maradt. Nyugisan közlekedve a robbanékony motor megmutatta, mire képes a sűrű forgalomban.
Eredmény: 8,9 l/100 km, – 18,3%

Taxis

Okosan vezetve a Nissan takarékos

Okosan vezetve a Nissan takarékos


Módszer:
A motort az első gangokban ésszel kihúzatva minél hamarabb 5-be váltani, több fokozatot átugorva. Van aki ugyanezt a stílust az 1-3-5 fokozatokkal gyakorolja, pár taxizótól láttuk.

Milyen volt?
Az 1,6-os Tiidában nagyon tetszett ez a felállás, mert a harapós motor már félgőzön is élvezetesen gyorsított, mélyebb gázra végképp. Az 1-est 15-20-ig, a 2-est 50-60-ig használtuk, röviddel indulás után jött is az ötödik. Végre akadt némi örömünk az anyaggyűjtésben, kíméltük a teljes kuplungszerkezetet, a bal térdünket és a bokánkat is.
Eredmény: 11,8 l/100 km, + 8,2%. Éjszaka taxizva ígéretesebb a kevesebb megállás és gyorsítás miatt.

És mi derült ki ebből?

Gyorsításkor kár követni a pillanatnyi fogyasztást

Gyorsításkor mit sem ér a számítógép számítógépfogyasztást


Méréseink alapján a cél a minél egyenletesebb sebesség, minél magasabb fokozatban. Takarékosan vezetve szó sem lehet a naftát pocsékoló kihúzatásokról és értelmetlen gyorsításokról a piros lámpa felé. Pirosat kapva az üresben gurulás helyett a gázelvételes motorfékezés a célravezető, mert ilyenkor leáll az üzemanyag-adagolás, míg alapjáraton nem.

Az Opelnél nem, de a Nissannal megejtett két mérés során mindig leállítottuk a motort, ha az ismerős lámparitmus hosszabb ácsorgást ígért. A Tiida kilenc liter alatti étvágyában ennek is szerepe volt. Az eredményeket nem tartjuk az összes autótípusra igaznak, pláne nem vitathatatlannak, de legalább valódi forgalomban, a hazai autóparkra legjobban hasonlító motorokkal születtek.