50 évesen is 200-at megy 1

50 évesen is 200-at megy


Reggel hét óra, az albertfalvai Mercedes szalon előtt vacogunk. Készülünk a negyedik Csillagtúrára. A profik régi Mercedes-ekkel, mi újságírók újakkal. Arra vállalkoztunk, hogy bevesszük Nyugat-Magyarországot.

Olyan autót kaptunk, amivel legszívesebben kiszaladnék a világból. Soha vissza nem adnám, életem végégig kebleimen hordanám. Egy új M-osztály, 3,0 literes dízelmotorral, gyönyörű szép szürke belsővel, finom újszaggal. Ezzel az autóval sose lenne gondom a Soroksári út borzasztó kráterein, vagy egy osztrák sípálya jeges parkolójában.

Most mégis azt érzem, boldogságom mámoros sugárkáit beárnyékolja valami. Ez a sereg makulátlan, klasszikus Mercedes. Ezek az öreg vasak képesek arra, hogy ezt a 224 lóerős, ülésfűtéses, ülésszellőztetős, végtelenül jóindulatú és kényelmes jószágot elértéktelenítsék szememben. Némelyik autó alig ér többet pár millió forintnál, mégis sokkal inkább kellenének, mint ennek az M-osztálynak a 14 millió forintos ára.

190 SL-ből van a legtöbb, ezeket az autókat még 1955 és 1963 között gyártották. Nincs bennük klíma, blokkolásgátló vagy szervokormány. Teljesítményük alig 105 lóerő, mégis rettenetesen lehet őket szeretni. A tulajok simogatják, becézgetik őket, esőben nem hozzák ki a garázsból, csak ilyen rendezvényekre vagy hétvégi örömkirándulásokra szabadulnak velük az utakra.

Igazi ritkaság a sirályszárnyas 300SL, amelyből állítólag ez az egy van idehaza. A felfelé nyíló ajtajáról ismert sportkupé még ma is igazán ütős darab. Simán megy 200-at, mivel 3,0 literes motorja 215 lóerőtől dagad. Ez volt az SL széria első darabja, 1954 és 1957 között alig 1400 példányt készítettek belőle.

Kevesen vannak, akik vezethettek már ilyen autót, ők teljesen elalélnak tőle. Ép ésszel felfoghatatlan, hogyan képes egy 50 éves autó ilyen teljesítményre. 1300 kilót nyom maga a kocsi, 200 feletti végsebessége pedig elképesztő. Persze oda kell figyelni a dobfékre és a szervokormányra, de azért elgondolkodtató, hogy fél évszázada már ilyen sportautó készült.

Nekem igazi kedvenceim a 70-es, 80-as évekbeli “Bobby SL-ek” . Ők nem igazi veteránok, azért lehetnek itt, mert a stuttgarti Mercedes múzeum Classic besorolásúvá tette őket. Ilyen autóval járt Bobby Ewing annak idején a Dallasban. Ebben a kocsiban már van blokkolásgátló, klíma, szervokormány és légzsák is. Egészen 1989-ig gyártották őket, szerencsés esetben Németországban vagy Amerikában megkímélt példányt is találni 3-4 millió forintért. Elhatároztam, egyszer én is veszek egyet.

Még nincs vége a cikknek, folytatás a következő oldalon!

Június 24-én, szombaton délelőtt 10 órakor indul útjára a Budapest Classic Grand Prix-n részt vevő, száznál is több oldtimer. Igazi ritkaságok is feltűnnek majd a résztvevők között, amelyeknek csak egy kritériumnak kell megfelelniük. Az autónak 1976-osnak, vagy ennél idősebbnek kell lennie, de elegendő a gyártó Classic besorolása is.

A rendezvény záróeseményeként 21 órakor a városligeti Közlekedési Múzeumtól indul az oldtimer felvonulás, melyre közel 300 autó és motorkerékpár részvételét várják. A felvonulás a Hősök terét, az Andrássy utat érintve a Clark Ádám téren fordul majd vissza.


Érdekes, hogy ebben a meseszép hangulatban a Kádár János nemesebbik fele által koptatott régi S-osztály is tökéletesen mutat, vagy a szépen kisuvickolt, zöldséges Merci, a W123-as 200D is régi pompájában feszít. Tudom hülyeség, de mintha az autók is éreznék, milyen feladat vár rájuk.

Merthogy ezek az autók most itt egymás ellen versenyeznek. Tiszta, férfias küzdelem, egymás és az idő ellen. A lényeg: egy meglehetősen bonyolult itiner alapján el kell találni valahova, ahol aztán még bonyolultabb ügyességi feladatot kell megoldani. Bóják között kell századmásodperces pontossággal lavírozni. Nem az számít, hogy ki a gyorsabb, hanem hogy ki a legpontosabb. Az előbb érkezést és a késést ugyanolyan előjellel büntetik. Így hamar összejön egy nap 600-800 pontos büntetés.

Három Csillagtúra részbeli teljesítésével azt gondoltam, könnyű dolgunk lesz. Aztán már Budafokon megkaptuk az első pofont. Nem nulláztuk időben a km számlálót, ezért az egész itiner értelmét vesztette. Majd a szemből, jobbról, balról érkező többi vetélytárs billentett ki magabiztos ritmusomból: talán mégis rossz felé megyünk? Mindegy, majd lesz valahogy.

Bejártuk Nyugat-Magyarország dombjait, ahol szépen elénk tárult az osztrák üdülőövezetté alakult gyógyfürdős környék, majd durva kontrasztként keresztülhajtottunk különféle érdekes nevű falvakon, ahol együttes erővel vonult ki a teljes lakosság a konvoj üdvözlésére.

Igyekeztünk, teljes erővel a győzelemre hajtottunk. Persze a többiek szemébe mi is boldogan ráztuk a fejünket, hogy nem az elsőség vezérelt. Dehogynem, de hülye leszek megmondani. Rutinos megfigyelőként a veteránok pilótáin is láttam, hogy teljes erővel nullához közeli hibapontgyűjtésre mentek. Az első helyezet a két nap alatt annyi hibapontot kumulált, amit nekünk egy feladat alatt sikerült. Biztos ezt is lehet gyakorolni. Talán majd jövőre jobban sikerül.

A teljes eredménylista itt szemezgethető!