Vezess: A Petrányi család a Ford előtt is foglalkozott már autókkal?

Petrányi Zoltán: Így van, bár a rendszerváltás előtt még nem volt módunk márkaképviseletre. Amikor apai nagyanyám megvett egy lakóházat a főútvonal mentén a Kerepesi út 113. szám alatt, senki nem értette, miért. Itt nyitotta meg édesapám 1973-ban saját autóalkatrész-kereskedését. A családunk eredetileg gazdálkodással foglalkozott, tehát az autózás teljesen új terület volt számukra. De apám rendkívül rátermett ember, édesanyámmal együtt kezdték el ezt a boltot csinálni, ami hamar ismert és jó hírű lett. Anyám annyira fiatalon került oda, hogy gyakorlatilag autóalkatrészek között készült fel az érettségire. 19 éves korára pedig világra hozott engem, ezért szoktunk azzal viccelődni családon belül, hogy én kétszer érettségiztem.

V: Hogyan lett ebből Ford-márkaképviselet?

PZ: Amikor édesapám nekifogott az autóalkatrész-kereskedelemnek, még egészen más világ volt Magyarországon. Akkoriban valóban hiánycikk-kereskedelem zajlott, a volt szocialista blokk országai szinte árucsere jelleggel kereskedtek egymással. Ha jól tudom, az országban mindössze 10 maszek engedély volt kiadva alkatrész-kereskedelemre, ebből egy volt a családunké. Nagyon megbecsültük és édesapám igyekezett fejleszteni az üzletet. A rendszerváltás már új lehetőségeket hozott. Úgy láttuk, érdemes gondolkodni valamilyen márka képviseletében. Nálunk a családban az első nyugati autó egy piros színű Ford Taurus volt, így adott volt a márka iránti kötődésünk.

V: Mely modelleket keresték akkoriban a magyar vásárlók?

PZ: Egyértelműen a Transitot. Olyan sokan akartak vásárolni belőle egy időben, hogy a Ford-importőr nem tudott eleget szállítani. Ezért negyvenesével-ötvenesével vásároltuk fel a Transitokat Bécsben egy pénzügyi cég segítségével, aztán behoztuk azokat Magyarországra. Nálunk a Ford Escort számított népszerűnek, bár meg kell jegyeznem, hogy a hazai gyártású Suzukikkal és az Opel Astrákkal borzasztóan nehéz volt felvenni az árversenyt. Sokan keresték a ’80-as években a hazai piacra bevezetett Sierrát is, viszont azt mi már nem forgalmaztuk. Akkoriban még annyira a vadkapitalizmus uralkodott, hogy csak az tudott eladni, akinek volt portékája. A kereskedők többsége inkább a használt autókra épített, mert azokat vitték jobban.

A magyarok eleinte úgy vitték a Transitot idehaza, hogy Bécsből kellett behozatni.

V: Valamiért úgy rémlik számomra, hogy a kilencvenes években sok Fiesta rohangált a magyar utakon.
PZ: A Fiesta inkább második autó volt, sok családnál inkább a feleség használta. De már akkor is tökéletes modell volt városi használatra.

V: Kicsit ugorva az időben, mennyire viselte meg a céget a 2009-es válság?
PZ: 2007-ban kezdtük meg a budaörsi telephely építését, melyet 2008 májusában fejeztünk be és szeptemberre kaptuk meg az engedélyt. 2008 októberében indult meg a Lehman Brothers csődjével a gazdasági világválság. A másik két telephelyünkön szerencsére csak forgóeszközhitelt kellett törleszteni, de az új telephelyre felvettünk egy jelentős beruházási hitelt, így ezzel a teherrel érkeztünk el a válsághoz. Egyértelmű volt, hogy másfajta gondolkodásra van szükség. A Petrányi család stratégiája egy folyamatosan növekvő piachoz illeszkedett, így át kellett állni egy vészforgatókönyvre. Édesapámék generációja ilyet sohasem élt át azelőtt.

Idehaza népszerű modell volt az 1990-es években a Ford Escort

V: Mennyire volt drasztikus a visszaesés?
PZ: A Fordra önmagában jellemző, hogy lehet nála olcsóbb, drágább, vagy akár divatosabb, esetleg szexibb autókat is venni. A márka vásárlóközönsége mindig is egy konzervatívabban gondolkodó, mértékkel élő közösség volt. Ez a közönség pedig általában nem olcsó hitelekből vásárol. Éppen ezért nálunk az értékesítés visszaesése nem volt olyan jelentős. Nem alkalmaztuk azokat az értékesítési módszereket, mint mások, nem tömtük ki vásárlóink zsebeit olcsó hitelekkel. Olcsón üzemeltethető, megfizethető termékeket kínáltunk. Édesapámék mindig a nagyobb árrésű, kiskereskedelmi értékesítésben hittek, nekem pedig a flotta- és a nagyvállalati értékesítés volt a heppem. A flották akkor is cseréltek autót, amikor válság volt. Amikor a piac esett 70 százalékot, a mi eladásaink mindössze 30 százalékkal csökkentek.

A Ford Petrányi sikeresen vészelte át a válságot, mert a visszaesés idején a flottaértékesítésre támaszkodhatott

V: A leépítések mennyire határozták meg a cég életét?
PZ: A 2009-es dolgozói stáb nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy a Ford Petrányi sikeresen át tudja vészelni a gazdasági válságot. Mi soha nem tudtunk azzal azonosulni, hogy folyamatos leépítésekkel lehet csak fenntartani egy céget. HR-politikánknak az volt a lényege, hogy igyekeztünk minden kulcsembert megtartani. Azt mondtuk az embereinknek, hogy válság idején valamivel kisebb fizetést tudunk kigazdálkodni, de a talpra állást követően erősebb emeléseket vállalunk. Nem akartunk senkit elküldeni, de természetesen megértettük és elfogadtuk, ha valaki jobb helyet talált magának. Az ilyen jellegű fluktuáció azonban nagyon kicsi volt. A cég jelenleg több mint 170 főt foglalkoztat, a családias légkör azonban továbbra is megmaradt. Én ezt is a Ford Petrányi erősségei között tartom számon.

V: Ha jól értem, a Ford Petrányi egyik legfontosabb alappillére a dolgozók megbecsülése…
PZ: Abszolút. A nehéz időkben is igyekeztük a dolgozóinkban tudatosítani, hogy a válságot követően egy sokkal gyorsabb felépülés történhet meg a fizetések tekintetében és szerencsére ezt nagyon sokan érezték és értették. Mi együtt dolgozunk a kollégákkal, nem úgy tekintünk rájuk, hogy mi dolgoztatjuk őket.

Ma jóval egyszerűbb kommunikációs képzettséggel rendelkező alkalmazottat találni, mint autószerelőt – mondja Petrányi Zoltán

V: Tényleg autószerelő-hiány van?
PZ: Kevés jól képzett szerelő van a munkaerőpiacon az elvándorlás miatt. Ez nyilván a kelet-európai és a nyugat-európai bérszínvonal-különbség miatt alakult így. Tőlünk például azért ment el autószerelő, mert Skóciában ugyanezzel a tudással jobb pénzért tudott elhelyezkedni. Ráadásul még nyelvtudásra sem volt igazából szüksége, mert ott sem kellett az ügyfelekkel társalognia, csak megtalálta a problémát és megoldotta. Tőlünk alapvetően nem a konkurenciához mentek el az emberek, hanem a Fordon belül helyezkedtek el. A helyzet kicsit sem lett jobb, most lakatost, autószerelőt lehetetlen találni.

V: Van ebből kiút?
PZ: Most még nem látom az alagút végét ezen a téren. Kommunikációs végzettségű jelentkezőből mondjuk van 150, de szerelőből nincs egy sem. Néhány héttel ezelőtt egy kolléganőm fiával beszélgettem. Ő két éve tette le az érettségit, de azóta sem tudott elhelyezkedni, jelenleg pizzafutárként dolgozik. Megkérdeztem, mennyit keres és mondott egy nagyon alacsony összeget. Én azt mondtam neki, jöjjön hozzánk autószerelőnek, vállaljuk az oktatását és akkor a háromszorosát, azaz legalább 300 ezer forintot kereshet meg. Persze ezt csak példának mondtam, igazából bárkit szívesen várunk. Legutóbb egy régész végzettségű hölgyet vettünk fel raktárosnak.

Petrányi Zoltán, a Ford Petrányi Kft. ügyvezető igazgatója szerint a Mustang nagyon népszerű modell a magyar piacon. Fotó: Aranyi Péter

V: A szervizzel kapcsolatban milyen emlékezetes eseteket idézne fel?
PZ: Ennyi idő alatt számtalan érdekes szerviztörténet gyűlt össze. Egyszer például előfordult, hogy egy vásárló elvitte tőlünk az új autót, majd pár hét múlva visszajött, hogy szerinte az csörög, zörög. Eleinte nem tudtuk mire vélni a problémát, mert a futóműve rendben volt és motorikusan sem volt gond az autóval. Rájöttünk azonban, hogy valahogy az aprópénzek csúsztak be a lemez és az oldalburkolatok közé, így onnan kellett ezeket kipiszkálni. Hogyan kerültek oda, máig nem tudjuk, de szerencsére sikerült megoldani a problémát.

Szintén számomra kedves történet, hogy egyszer egy alkotmányjogász azzal érkezett meg a szervizbe egy Fiestával, hogy dízel helyett véletlenül benzint tankolt az autójába. Az üzemanyag leeresztését követően tűz keletkezett a motortérben, melynek következtében megégett a motorháztető. Ezért újra kellett fényezni és polírozni a lemezt. Az ügyfél teljesen meg volt elégedve, hogy a probléma elhárítását követően még a szebb állapotban kapta vissza a kocsiját. Nemrég pedig a vízilabdázó Kiss Gergő kért meg minket, hogy segítsük újjáépíteni régi Mustangját, valaki ugyanis totálkárosra törte.

V: És találkoztak már a Fordoknál extrém futásteljesítményekkel?
PZ: Nem is eggyel. Meg kell nézni a repülőtéri transzfereket teljesítő Transitokat. Ezekbe már legalább egymillió kilométer került úgy, hogy havonta legalább 10-12 ezer kilométert tettek meg. Az olajcserét pedig 7-8 ezer kilométernél kellett elvégezni bennük, sejtheti, milyen gyakran találkoztunk velük.

V: Mely modellek népszerűek most a Fordtól a magyar piacon?
PZ: Ebből a szempontból érdemes külön venni a magán-, illetve a flottavásárlókat. Utóbbiak továbbra is előnyben részesítik többek között a Transitot, illetve a limuzinszerű modelleket, amilyen például a Mondeo, vagy a Focus. A magánvásárlók pedig a trendeknek megfelelően egyre inkább keresik a SUV-kat, így például a Kugát, vagy az Ecosportot. A Mustang továbbra is nagy népszerűségnek örvend a hazai piacon, ami szerintem abból ered, hogy ennek a modellnek nagy a társadalmi elfogadottsága. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem irigykednek rá.

Egy ügyfelem mesélte nemrég, hogy azért döntött a Mustang mellett, mert korábban Porschéja volt, de emiatt sokszor nagyképűnek nézték és direkt kárt okoztak a kocsijában. Ezzel szemben amióta Mustagja van, azóta már arra is volt példa, hogy nyáron odament valaki a kocsijához és kérte, hogy egy kicsit lépjen a gázra üresben, hadd hallja azt a jellegzetes Mustang-hangot. Mindamellett azt gondolom, hogy ez a modell eleve kedvező árú. Ráadásképpen egy igazi státusszimbólumot kap vele a vásárló. Persze a Rangerekről sem szabad megfeledkezni, ezek is egyre népszerűbbek idehaza.

V: A Fiesta hírnevét pedig Turán Frigyes öregbíti Magyarországon.

PZ: Két éve van együttműködésünk a Turán Motorsporttal. Turán Frigyes személyében egy hiteles, nagy múltú és sikeres szereplő mellé állhattunk. A Fiesta R5-ös ráadásul egy nagyon jól szervizelhető autó. Nekünk jól felfogott érdekünk, hogy ilyen versenyzők mellett tegyük le a voksunkat. Támogattuk továbbá Fa Nándort is, aki sikeresen megkerülte saját építésű hajójával a Földet. Neki köszönhetően a Ford Petrányi logó is megkerülhette bolygónkat. A Ford Petrányi mindig törekszik arra, hogy segítsen azoknak, akiknek szükségük van rá.

V: Hogyan választanak ma autót a magyar autóvásárlók?
PZ: A hazai autóvásárlók jellemzően már az interneten kinézik az adott modellt. Hozzánk általában már egészen konkrét elképzelésekkel jönnek be. Az elmúlt években felére csökkentek a szalonlátogatások, éppen ezért fontos a nagy raktárkészlet, így a vásárlóknak nem kell sokat várniuk. A Ford Petrányi jelenleg legalább ezer darabos készletet tart fenn. Mi mindig a saját tapasztalataink után mentünk és igyekeztünk az ügyfél fejével gondolkodni, hogy mire van szüksége. Ennek köszönhetően 1992-es alapítás óta már kétszer, 2014-ben és 2016-ban is kiérdemeltük az Év legjobb márkakereskedője díjat.

A Mustanggal járni életstílus és nem arcoskodás – legalább is idehaza

V: Mi jellemezi ma a vevőket? Kisebb autót vesznek több extrával vagy nagyobbat inkább alapkivitelben?

PZ: A magánszektor általában inkább a kisebb és jól felszerelt autót részesíti előnyben. A flottaszegmensnél változó, hogy mit választanak a rendelkezésre álló keretből. Van, aki inkább a státuszszimbólumot, így a nagyobb autót kedveli, de olyan is van, hogy magánvásárló szemével nézi és több extrát kér, kisebb autóba.

V: Mi a legfontosabb egy női vásárlónak? Mit részesítenek előnyben a férfiak?

A nőknek még mindig a szín az elsődleges autóvásárlásnál is. A férfiaknak viszont a technológia az, ami kiemelten fontos.

V: A 25 év során mikor milyen extra vagy kedvezmény volt a vonzerő? Mire haraptak az ügyfelek anno és mire ma?

PZ: A magyar piac árérzékeny. A kedvezmény mindig fontos volt.

V: A közeli jövőre nézve milyen változások, fejlesztések várhatók Önöknél?
PZ: Folyamatosan fejlesztjük szolgáltatásainkat. Bár az autóértékesítés 40-50 éve változatlan, a fogyasztói szokások nagyon gyorsan változnak. Nemrég bevezettük a soron kívüli szervizszolgáltatást, ami azoknak az ügyfeleknek lehet jó, akik nem tudnak, vagy nem szeretnének várni. Nyilván itt sürgősségi felárat kell számolnunk, mert ha a munkatársaink túlóráznak, akkor azt ki kell fizetnünk nekik.

Jelenleg dolgozunk egy olyan megoldáson is, hogy az ügyfél akkor is át tudja adni szervizelésre az autóját, ha nyitvatartási időben nem tudja idehozni. Erre az esetre várhatóan egy 24 órás, számkódos széfet fogunk biztosítani, amibe le lehet tenni a jármű kulcsát és forgalmiját, ha előtte interneten már leegyeztették a szükséges szervizt. Ha kell, akkor akár sofőrrel elhozzuk tőle tőle az autót és vissza is tudjuk vinni. Így az ügyfélnek be sem kell fáradnia, csak bankkártyával ki kell egyenlítenie a számlát. Bárhogyan is változzanak a szokások, mi mindig törekedni fogunk arra, hogy a lehető legkényelmesebben történjen az autóvásárlás.

Forrás: Petrányi