Hova szereljük, milyent válasszunk, mit ellenőrizzünk? Öt ötlet, ami meghosszabbíthatja a gumiabroncs életét

Hova szereljük, milyent válasszunk, mit ellenőrizzünk? Öt ötlet, ami meghosszabbíthatja a gumiabroncs életét


Mint a világon mindenre, a gumiabroncsok használatára is rengeteg népi bölcsesség létezik, ám ha valamin az életünk múlik, praktikusabb szakértők tanácsát megfogadni, mint önjelölt okostojásokra hallgatni.

A Continental öt fő pontot jelölt meg, ahol a közvélekedés a leginkább eltérítheti a helyes iránytól a felhasználót. Ilyen például, hogy melyik tengelyre kerüljön a nagyobb profilmélységű abroncs. Menjen előre, hiszen azt kormányzod, mondja az egyik tábor. Marhaság, a hajtott tengelyre kell a friss gumi, tromfol a másik. Az igazság viszont az, hogy ha már csak az egyik tengelyen cserélünk abroncsot, az új, nagyobb profilmélységű szett mindig a hátsó tengelyre kerüljön. Ezt a szabályt hajtásmechanizmus jellege sem befolyásolja.

A másik tévhit az abroncsok “forgatására” vonatkozik. Sokan gondolják, hogy használat közben az abroncs “beáll”, ezért ahová felszereltük, ott kell szolgálnia teljes életében. Valójában 7-10 ezer kilométerenként (gyártói ajánlástól függően) érdemes változtatni az abroncsok pozícióját. Sőt, amennyiben a pótkerék teljes méretű, azt is vegyük bele a vetésforgóba, így logikusan 20 százalékkal meghosszabbíthatjuk az abroncsszett élettartamát.


Az abroncsnyomás ellenőrzése ellen nem ágál senki, azt mindenki tudja, hogy kéthetente érdemes ellenőrizni, szükség esetén beállítani azt. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a frissen szerelt abroncs nem garancia a korrekt légnyomásra, sőt: a fűtött műhelyben az abroncsba töltött, szobahőmérsékletű levegő télen az utcán lehűl, térfogata csökken, ami azonnali nyomáscsökkenést eredményez. Akár 0,2 bar mínusz már jelentős túlterhelést eredményez az abroncsban, és nagymértékben romolhatnak az irányíthatósági tulajdonságok is, emlékeztet Menkó Illés, a Continental Hungaria műszaki szakértője.

A téli abroncsok méretválasztása is megosztja az autós társadalmat: van, aki a szélesre, mások a keskenyebbre esküsznek. Az utóbbi magasabb profilja révén ballonosabb, ezért kevésbé sérülékeny, a széles és ‘”peres” abroncs ellenben a nagyobb érintkezési felület és a kisebb torzulás miatt jobb fékteljesítményt és nagyobb sebességet tesz lehetővé. A kettő együtt nem megy – mindenki döntsön ízlése szerint.


Az abroncs-kerék kombó legmostohábban kezelt tagja a szelep. Az egy dolog, hogy a télen gyakran leszerelt dísztárcsa (“nehogy már megtörjön”) miatt nincs, ami megtámassza a sérülékeny szelepet. Azt sem szoktuk azonban tudomásul venni, hogy a szelep elfárad, sérül, azt időszakosan cserélni kellene. Ez persze plusz költség, de még mindig olcsóbb, mint ha a levegőt lassan (keréktárcsával érintkező részén és/vagy a szeleptűnél) elengedő szelep miatt megnő a fogyasztás, bizonytalanná válik a kormányzás és nő a fékút.

Nagyobb sebességindexű abroncsok esetében egyébként fém szelepek használata javasolt, ugyanis ezek deformálódása kisebb, ezért a levegővesztés esélye is alacsonyabb.