Szeretem a BMW-t, az X3-as pedig álmaim (egyik) családi autója. Az új X3 bemutatója mégsem azért volt érdekes, mert vezethettem a kocsit pár száz kilométeren át. Hanem mert elvittek Amerikába, ha csak két napra is.

Felhőkarcolók árnyéka vetül japán autókra

Az elővárosaival együtt jó ötmilliós Atlanta, Georgia állam székhelye persze csak egy pont a hatalmas országban. Mégis úgy jöttem vissza 48 itt töltött óra után, hogy mindent láttam, amit az akciófilmekből és sorozatokból ismerek – és minden úgy is van! Csak egy dologra nem voltam felkészülve. Hogy az amerikai autó intézménye ennyire haldoklik.

A kétszer hatsávos sztrádákon a csőrös kamionok, csőrös iskolabuszok, csőrös teherautók és csőrös pick-upok képviselik leginkább az amerikai autóipart. A személyautók legalább fele japán, és van úgy tíz százaléknyi európai és koreai kocsi. Még a SUV-ok között talán érezhető némi ami fölény, de a GMC-k és Lincoln Navigatorok között azért iszonyat sok Lexus, Nissan, Merci, BMW is ott van.

Dízel viszont gyakorlatilag nincs, hibrid se sok. Atlanta környékén a benzin az uralkodó üzemanyagfajta. Na jó, 150 forint sincs egy liter, szóval érthető, hogy még japán kocsikból is a V6-ost, V8-ast preferálják.

Fura viszont, milyen sok pici vacak rohangál. Kia Rióból sokat láttunk, egy Soul is felbukkant, de még háromajtós Yaris-szal is találkoztunk. Igazán pici autó, Toyota IQ, Smart viszont nincs. Motoros is alig, robogót, biciklit pedig szerintem még sosem láttak errefelé.

A forgalom rendje irigylésre méltó

Ez a sok jármű rendezetten, dinamikusan áramlik a szűk kis 2×3 sávos városi utcákon, a 2×4 sávos mellékutakon és a 2×6, vagy több sávos államközi sztrádán. Városban a 35 (56 km/h), lakott területen kívül az 55 mph-s (89 km/h) sebességhatár az általános, egyes szakaszokon 65 mph (105 km/h) is engedélyezett.

Na most erre tojik mindenki. Városban a főutakon 60-70, sztrádákon 120-130 km/h körül megy mindenki. Mindenki, vagyis nem ritka eset, hogy a belső sávban elfüstöl egy húsz méter hosszú, 60 tonnás Freightliner az ember mellett.

Közlekedési táblából kevés van, viszont teljesen mások, mint mifelénk. Pirossal csak a STOP-okat és macisajtokat festik, minden más fekete-fehér, esetleg sárga. Nagyon sok a szöveges utasítás: SLOW, azaz Lassíts, teszik ki, ha épp útfelbontás van. Aztán a polgárra bízzák, mennyire lassít, azok meg annyira lassítanak, amennyire biztonságosnak érzik. Lesből trafizás 30-as táblánál? Ilyen ott nincs.

A főutak mellett nagy, szöveges táblák figyelmeztetnek: 100 dollár a minimum gyorshajtásért, 1000, ha kidobod a szemetet. De nem fenyegetnek mindenütt pénzbüntetéssel, csak amolyan jó amerikaias, szájbarágós módon leírják: a balesetes járműveket húzzátok le a belső sávból. Vagy: a gyorsforgalmi úton 6 és több kerekű jármű nem mehet a három belső sávban. Vagy: a HOV sáv (Highly Occupied Vehicle, olyan jármű, amiben 3-an vagy többen ülnek) dupla záróvonalát átlépni tilos.

HOV: sáv iskolabusznak

Úgy tűnt, ez a HOV sáv nem annyira jött be, már ha az volt a célja, hogy kicsit tömörítsék az embereket. Minden autóban szigorúan egy ember ül, csak a sárga sulibuszban van több. A HOV sáv tehát üresen tátong. Az amerikaiak nem közösködnek.

Viszont telefonálnak. Mindenki. Nem csoda. Ezek az emberek láthatóan életük igen nagy részét a guruló fotelekben töltik, tehát unatkoznak. És mivel egyedül vannak unatkozás közben, hát felhívják barátaikat, akik másik autókban unatkoznak épp. Hogy ezt miért nem kihangosítóval teszik, nem tudom, de a sofőrök (a kamionosokat is ideértve) 80%-ának fülén ott volt a telefon.

Egzotikumok: alig-alig

Hogy a kerítés nincs kolbászból, az rendben van, viszont nagyon zokon vettem, hogy nem minden második autó Ford Mustang vagy Dodge Challenger, esetleg Viper, ahogy elképzeltem.

Egy bontó előtt csendesen rohadó Chevrolet Caprice, a ’80-as évek nagy mindenese. Ugyanitt három különböző szín Karmann Ghia-roncs. Egy szép állapotú kockalámpás Camaro feneke a tiritarka benzinkútnál. Egy földbe süppedt Ford kisteher, a vidéki suttyó ikonikus járműve mondjuk a Támad a Mars-ból:

Egy Oldsmobile Toronado, csillogó aranyszínűre gusztustalanítva egy autókereskedés kirakatában. És kábé ennyi.

Kövérek vagy fogynak

Az egyik legérdekesebb tábla, amit kiszúrtam az út mellett, egy hat mezőre osztott reklám volt. Az út menti pihenőben lévő hat gyorsétterem egy parkoló körül azért egy kicsit hátborzongató.

Nálunk van egy McDönci, Burger King, KFC, esetleg a Subway, más semmi. Na nem mintha hiányozna. Nekik meg csak egy nyomorult 4-es út szintű sztráda parkolójában van hat!

Erre a jelenségre jól rímel a tévéállomások reklám-tematikája. A hirdetések felében kaját reklámoznak: vegyél, egyél, félkészet, éttermit, ekkkkora puttony táp csak ilyen kevés dollárért! A reklámok másik fele pedig arról szól, hogyan fogyjál le.

Az a baj, hogy ez a mentalitás nagyban is jellemző az egész országra.

Iszonyatos energiapazarlás párosul szemforgató szörnyülködéssel ipari katasztrófákkal, klímaváltozással kapcsolatban. És ez az állam felügyeli a világ olajkészleteinek kitermelését, felhasználását.

Szóval szép volt, érdekes volt, de egy kicsit nyomasztó is volt a saját szememmel látni, milyen kis porszem vagyunk mi, milyen hatalmas tömeg, erő, milyen más nagyságrend Amerika.