27 fotó

---

Épp tíz évvel azután, hogy a 600-as Bandit emlékezeteset robbantott az akkoriban még csak kialakulóban levő “közepes naked” kategóriában, és nagy lendülettel megindult a sportos szabadságszimbólummá válás útján, a Suzuki nagy átalakulásokat emlegetve bemutatta a 2005-ös modellt.

Szükség is volt már egy ideje a Bandit felfrissítésére, hiszen a bemutatása óta alig változott valamit, miközben egyre népszerűbbé váló kategóriájában a riválisok igen komoly támadásokat indítanak ellene. Nézzük akkor, hogy mi is történt a bandita háza táján!

Az ősi recept azóta se változott: fogjunk egy hatszázas sportgépet és “éljen a szabadság és a technika őszinte szépsége” felkiáltással dobjuk le az idomokat róla, majd tegyük kicsit kényelmesebbé, hogy a mindennapi használatban jobban megállja a helyét. Változtak viszont – nem is keveset – azok a hatszázas sportgépek, amelyek az alapokat adják – legalábbis a konkurenciánál.

Sokak szerint a Bandit levegő-olaj hűtésű motorjának szépségével nem igazán kelhet versenyre egy vízhűtéses blokk. Ugyanakkor a már tíz éve sem éppen ultramodern Suzuki blokk teljesítményben jócskán elmarad a versenytársaktól.

Hiába a kerámiabevonatú hengerfalak és az áttervezett, domború tetejű dugattyúk által határolt, 656 köbcentire növelt lökettérfogat, továbbra is 78 lóerőt ad le a 6 fokozatú váltón keresztül. A nagyobb lökettérfogat a nyomaték növelése és egyenletesebb leadása szempontjából vált a Bandit előnyére. A négyhengeres sima járása és a kulturált gázreakció jól példázzák, hogy elektronikus befecskendezés nélkül, karburátorok segítségével is nagyszerűen lehet keverni a benzint a levegővel.

A négy-az-egyben rendszerű kipufogóba épített katalizátor és az ehhez kapcsolódó másodlagos levegő rendszer (PAIR-Pulse air) gondoskodik a távozó kipufogógázok tisztaságáról.

A vázon végzett apróbb módosítások a merevség növelését és a vezetőhöz eljutó vibrációk csökkentését célozták. A fékek módosítás nélkül is finoman adagolhatók és hatékonyan lassítják a 204 kilós vasat.

---

A futómű hangolása igen távol áll egy sportmotorétól: egyenesfutása remek, utazni nagyon komfortos vele, és még a kitűnő minőségű pesti utak sem hozzák zavarba. A viszonylag lágy rugók és gyenge csillapítás miatt a Bandit egész jól kisimítja még az út nagyobb egyenetlenségeit is.

Kanyarba bedőlve már más a helyzet: komótos bólogatással, hullámzással felel a futómű a terhelésváltásokra, fékezésekre is, ami sietős kanyarodás közben nem éppen felemelő érzés.

A kerekek felől érkező visszajelzések sem nevezhetők épp túl karakteresnek.

Az üléspozíció is inkább kényelmes, mint sportos, így a hosszabb túrák során kevésbé fárad el a motoros csuklója, válla.

Két személlyel is kényelmes a túrázás a Suzukival, ugyanakkor az S változat fejidoma által nyújtott szélvédelem meglepően kicsi, csak a tankra boruló pilótáról tereli el hatékonyan a levegőt. A kormány és az ülés magassága állítható – 10 illetve 20 millmétrrel, némi szerelgetés árán.

Ha mindezt végignézzük, azt látjuk, hogy a “teljesen új” Bandit igaziból csak apróbb részleteiben változott, ráadásul ezek a változások cseppet sem teszik komolyabb ellenfelévé sportos kategóriatársainak. Mi lehet hát az a nagy változás, amitől a 2005-ös Bandit mégiscsak teljesen új lesz?

A titok nyitja, hogy a változást nem a műszaki adatok között kell keresni, hanem a motor besorolásában, célcsoportjában!

A GSF 650 nem egy idomoktól megfosztott sportgép, nem egy álarcos útonálló, sokkal inkább egy kezes, jól motorozható igazi mindenes, egy nyakkendős (szív)rabló.

Nem kápráztat el nagy teljesítménnyel, kis tömeggel, harapós fékkel, viszont elég kényelmes a mindennapos használathoz, elég gyors egy kis hegyi kergetőzéshez, elég takarékos egy hosszabb túrához, és bár a dizájn szinte semmit sem változott az elmúlt tíz évben, még mindig ott lapul benne ugyanaz a “dög” – ha nem is az idomos változatban.

---