Kerekeken guruló kishajóra hasonlít az egyik legérdekesebb Volkswagen Transporter 3-as, amellyel nemrég találkoztunk. Ritka, mint a fehér holló, ami nem csoda, hiszen egyedi építésről van szó. A kissé párás, felhős időben jártam körül a különleges Transportert, ami a Bulli-örökség egy egészen érdekes hajtása. Szerencsémre a tulajdonos, Martin Mielke is a közelben volt, így első kézből segített bemutatni a lakóautót. 

Már messziről kivehető, hogy nem szokványos járműről van szó, ami a Nemzetközi Volkswagen Bus Napon parkolt le a hannoveri Volkswagen-gyár melletti aszfaltos placcon. Éppen azon a napon, amikor 50-80 Transporter-tulajdonos sereglett össze azért, hogy tegyen egy tiszteletkört a gyár udvarán. Annak az üzemnek az udvarán, amely egykoron ontotta magából a különféle Transportereket. Az indulásra várva akadt egy kis idő megcsodálni ezt a T3-ast, amiben négy fő is elférhet kényelmesen. 

24 fotó

Személyre szabni 

„Velem együtt eddig három tulajdonosa volt. Amikor megvettem az előző tulajtól, akkor 240 ezer kilométer volt benne” ‒ kezd bele a történetbe Martin Mielke, akiről később kiderül, hogy fontos kapocs köti össze a Volkswagennel. Ő számos változtatást eszközölt a járművön, amely eredetileg dupla kabinos, platós kisteherautóként látott napvilágot. Később úgy döntöttek, hogy a RoadRanger cég lakómodulját teszik rá, ami nem fix, hanem bármikor le lehet csatlakoztatni. Vagyis ha szükséges, visszaalakítható platós teherautóvá. „Amikor megvettem, kiderült, hogy egy kissé túlsúlyos. Éppen ezért több átalakítást is végre kellett hajtani rajta. Kivettem a másodlagos fűtőrendszert, új rugókat tettem bele és kisebb víztartályokat alkalmaztam” ‒ hangsúlyozta Martin. 

Martin Mielke, a lakóautós T3-as büszke tulajdonosa

Aztán csinált helyet a bicikliknek is. Feleségével szeretnek kerekezni, ezért a második üléssor helyére két kerékpár került. A lakófelépítmény befogadóképessége azonban nem csökkent. Éjszaka négy fő is elszállásolható ebben a T3-asban. A kabin felett egy állandó, kétszemélyes ágy kapott helyett. Az étkezőrészből pedig az asztal leszerelésével és az ülőalkalmatosságok kihajtásával ugyancsak kétszemélyes ágy hozható létre. Emellett konyhaszekrényt készített a mosogató fölé, és a WC-t is kissé átalakította. Otthonos és praktikus lakóautó. 

Tulajdonosa mégsem ezt kedveli benne leginkább, hanem azt, hogy nem olyan, mint a mai modern lakóautók. Ennél ugyanis nem a vezetőülése mögött, hanem hátul van az étkező, amit hatalmas panorámaablakok varázsolnak világossá és tágassá. Ha ügyesen parkol az ember, akkor akár a tengert bámulva fogyaszthatja el a pirítóst vagy az omlettet. Saját készítésű kávé kortyolgatása mellett. Martin természetesen kapható az ilyesmire: a cikk készítése előtt Albániában jártak ezzel a T3-assal. Humanitárius szállítmányt vittek, visszafelé üresen jöttek, de ha már arra jártak, akkor pihentek is egy kicsit. Csak ezzel a túrával több mint négyezer kilométert tettek bele a járgányba. 

A Volkswagen egyedi fényezésű Bullival készült a 75. évfordulóra emlékező VW Nemzetközi Busz Napra

Kiégésre való gyógymód  

Az igazság az, hogy van mit kipihennie. „Eredetileg autószerelő a szakmán, de továbbtanultam és járműmérnöki tanulmányokat folytattam. Aztán elhelyezkedtem a Volkswagennél, és idővel a haszongépjárművek fejlesztési osztályának vezetőjévé léptem elő. Ennek a részlegnek éppen az olyan koncepciók megálmodásának volt a feladata, amelyekből később szériagyártású modell születhet. Az én feladatom az volt, hogy összefogjam a különböző részlegeken dolgozó fejlesztők munkáját” ‒ árulta el a szakember. 

Egy kisebb hajó belterére emlékeztet ez az utastér

Olyan haszonjárműveken dolgozott, mint például az Amarok, a jelenleg futó Crafter generáció, de a T5-ös, valamint a T6-os fejlesztésében is részt vett. 10 éven keresztül dolgozott ebben a pozícióban és nem egyszer 60 órát dolgozott egy héten. Összesen 250 projektje volt, emellett legalább 50-60 autót készítettek el. Azt, hogy végül melyik került gyártásba, mindig a menedzsment döntötte el, nem ők. Elmondása szerint azért fejezte be végül ezt, mert egyszerűen kiégett. A pihenés nála tehát most központi téma. Most már csak abban kell döntenie, hogy a benti ágyak valamelyikén, vagy esetleg a tetőn nyúlik ki egy kicsit, hogy pihentesse a vezetés közben elfáradt tagjait. 

Olcsó vagy drága? 

Megfizethetetlen luxus? Úri hóbort? A nép egyszerű gyermekének pihenési módja? Nehéz meghatározni, mi is a lakóautózás valójában. Az biztos, hogy valamennyi szint létezik, és nyilván a pénztárca a meghatározó. Az élmény közös: akár milliókból, akár szerény költségvetésből csinálja az ember, biztos lehet benne, hogy mindig a maga ura lesz és megtanulja élvezni a pillanatot. Azért van egy matek ennél a T3-asnál, ami eligazodási pontot jelenthet. 

Nos, Martin szerint, ha valaki ért a szereléséhez, akkor kifejezetten olcsó a fenntartása. Még akkor is, ha egy dízelről van szó. Németországban a 158 eurónyi gépjárműadót kell kifizetnie rá évente. Mivel 25 évnél idősebb, ezért már lehet rá kötni oldtimer-biztosítást, még akkor is, ha nincs rajta OT-s rendszám. A biztosítás kevesebb mint 500 euróba kerül évente. 1500 euró pedig évente a szervizelési összeg, amit mondjuk úgy, kényszerűen el kell költeni rá. Az autó értéke pedig egyáltalán nem csökken. A probléma csak akkor jön elő, ha nem tudja valaki megoldani a szervizelését. Tény és való, hogy egyre kevesebb ember ért hozzá Martin szerint. Nincs OBD diagnosztikai eszköze, ezért nem lehet hibakódokat kiolvasni belőle. Mindent összevetve tehát körülbelül 2150 eurónál, vagyis átszámítva 850 ezer forintnál járunk egy évben a fenntartását illetően. 

Jól felszerelt teakonyha is rendelkezésre áll a fedélzeten

De ahogy utaltunk rá, Martin nem az a fajta ember, aki csak a következő német városkáig csorog le vele. Szereti nyakába venni Európát, és nem kis távolságokat tesz meg vele egy évben. Rákapott a VW-életérzésre, hiszen van még két másik T3-asa: az egyik egy Syncro-s, a másik pedig egy T3-as mikrobusz. A kezdetek kezdetén nem ragaszkodott a Volkswagenhez, volt egy Ducatója is, de végül eladta, mert nem volt megelégedve az üzemeltetésével. 

Bebocsátásra várnak a Transporterek a hannoveri üzem udvarára

Amiért jó tranyósnak lenni

Ahogy forgattam a fejem a T3-asban, nem hagyott nyugodni a kérdés: mi az az életérzés, ami összeköti a Transporter-tulajdonosokat. A márkahűség? Vagy pusztán a különböző generációk iránti rajongás? „Tagja vagyok egy klubnak, ami a Volkswagen Bulli Barátok elnevezést viseli. Azt hiszem, ez a név mindent elmond. Nekünk az autónk olyan, akár a barátunk. Elkísér mindenhová, velünk van a jó és rossz pillanatokban. És olykor ők is gondoskodásra szorulnak. A Transporterekben azt szeretik még nagyon sokan, hogy személyre szabható. Minél idősebb egy jármű, annál egyedibb. Sokan azt imádják a Transporterekben, hogy mindenki a saját elképzelései alapján módosíthatja ezeket a járműveket” ‒ hangsúlyozta Martin Mielke a Bulli-életérzés valódi esszenciáját, meglehetősen meggyőzően.

A legmeggyőzőbb azonban nem is a kockás papír és nem is a részletes magyarázat, hanem Martin Mielke mosolya volt számomra. Mintha egy újjászületett ember mosolyogna vissza rám a Transporter lakóautó fedélzetéről.

Kevés étterem kínál ilyen különleges élményt

Találtunk egy kávézót, ahol az autó nem csak díszítőelem,…