Az első tököli fesztivált gyászos évben, 2003 tavaszán rendezték meg, bár akkor még senki sem sejtette, hogy a nagy Ikarus éppen ebben az évben áll le a termeléssel. ‘A helyközi buszok és autóbuszok magyar piaca idén mélypontra jutott, és az évet várhatóan 200 autóbusz alatt zárja minden márka tekintetében’ – állt az Ikarusbus a gyárbezárás kapcsán kiadott közleményében.
Hogy lássuk, milyen a magyar gyártók jelenlegi helyzete elég csak annyit megjegyezni, hogy ma minden cég hálás lenne, ha a fenti mennyiségnek legalább a felét legyárthatná fizetős megrendelésre egy évben. A legutóbb megrendezett tököli mustra óta hazai gyártóhoz nem érkezett jelentős megrendelés olyan pedig végképp nem, ami kirántaná a magyar autóbuszgyártókat a gödörből.




A külföldi sikereket nézve már kicsit szebb képről beszélhetünk, igaz gyorsan hozzá kell tenni, olyan cégek jutottak megrendeléshez, akik korábban már jól vizsgáztak termékeikkel a külhoni ügyfelek előtt. A korábbi mátyásföldi EAG-osokból alakult Molitus hét darab midibuszt exportált Norvégiába, illetve Svédországba, a NABI-tól pedig 150 darab Compobust vásárolt a Los Angeles-i közlekedési vállalat.
Elvesztegetett évtized
Az elmúlt esztendőt tekintve tehát egyáltalán nem mondható ígéretesnek a magyar autóbuszgyártók helyzete, a fesztivál 10 évét felölelő időszakot tekintve sovány sikerekről lehet beszélni, sőt, az egykori Ikarus megszűnését követően a mátyásföldi Egyedi Autóbuszgyár és a korábban fővárosi megrendelésre is dolgozó székesfehérvári Alfabusz Kft. is bezárt. A fenitek fényében érhető, hogy miért nem tartogatott sok újdonságot a fesztivál, mely idén kissé melankolikus nosztalgiahangulatban telt.
Mindenki, aki számít
A hazai cégek szinte mindegyike igyekezett valamilyen módon képviseltetni magát. A NABI a Magyar Autóbuszgyártó Klaszterrel közösen felállított standján két demó Sirius-t állított ki, de a Compobus prototípusával utazni is lehetett a tököli reptér bejárata és a kiállítói terület között. A magyar gyártókat tömörítő szervezet standján továbbá a fővárosban közlekedő Ikarus V187 is látható volt.
Svéd acél
Bár a Volvóról sokat lehetett hallani az elmúlt hónapokban a Rábával megvalósuló együttműködés kapcsán, a svéd gyártó hazai hídfőállásának standján mindössze egy 9500-as és egy 9700-as turista autóbusz volt látható. Igaz, szintén charter járatként a látogatók rendelkezésére állít egy Volvo 7700A is, mely Csehországból érkezett hazánkba.
Háborús veteránok
Az idei találkozón rengeteg veterán busz volt látható: az Ikarus 31-es és a 311-es mellett 620-as, 630-as és több 55-ös farost és az Ikarus 255-öst is kipróbálhattak a látogatók. A nosztalgia buszokkal szemben a BKV Ikarus 180-asa is helyet kapott, mely kísérleti jelleggel a szentendrei múzeumba jegyet váltó látogatókat fuvarozza. A veterán buszok mellet látható volt továbbá egy Németországból visszavásárolt kétajtós Ikarus 415-ös is, az Országos Vérellátó Hálózat E98-asa, továbbá egy E95-ös és egy E14-es EAG gyártmány is.
Zárásképpen ilyenkor azt szokás mondani, hogy ‘jövőre ugyanitt, ugyanekkor’, de ha igazán reálisan nézzük a jelenlegi helyzetet, akkor jövőre nem lesz mit kiállítani. Ha a hazai buszpiacon nem történik lényeges változás, akkor 2014-re minden bizonnyal elfogynak a magyar gyártók. Igaz, drágán kifejlesztett prototípusaikat legfeljebb nyomott áron megveheti a BKV, ez azonban keserű siker lenne. Pedig a következő fesztivál szólhatna másról is, mint a hazai gyártók folyamatos, erőltetett túlélő gyakorlatáról.





