06:30 Kikászálódom az ágyból, összepakolom a ruháim – 2 ing, egy zakó, fehérnemű, neszesszer -, bedobok néhány falatot. Mindjárt 8, irány Budaörs. A Chevrolet Epica bemutatóra igyekszem, bevallom, voltam már izgalmasabb úton is, de azért szívesen jövök.
9:15 Útnak indulunk, a cél a reptér, de a határ túloldalán, Ausztriában. Ezúttal egy kollégára hagyom a vezetést, a Signum hátsó ülését ledöntöm, és pótolom az éjszaka elmaradt alvást. A 3 literes dízel tökéletes utazóautó, bár a kemény 18 colos felnit még az autópályán is megérezni néha.
11:00 A telefon már A1-re hangolt, mi a check in desk felé igyekszünk. Utána irány az ellenőrzés, szíj, laptop a tálcára, persze így is sípol. Karok a magasba – tapi – forgás – tapi, majd öltözés pakolás.
11:45 Itt ingyenes a vezeték nélküli hálózat, ilyet még nem pipáltam, örülök és gyorsan megnézzük a vicces magyar törésteszt videót az oldalon. Kézhez kapom a magyar nyelvű sajtóanyagot (derék!), beleolvasni már nincs idő.
13:30 Légcsavaros gépen ülök, életemben talán harmadszor, ezzel tényleg élmény a felszállás. Előveszem a sajtóanyagot, és kezdődik a meglepetés. Az Evanda utód Epica két teljesen új, hathengeres benzinmotort kap, a dízel sajnos csak év végén érkezik egy saját fejlesztésű 150 lóerős motor formájában. Ez csak ősszel a Captivában debütál majd. A benzinesek soros hathengeresek, ráadásul keresztben vannak beépítve. Ilyen kombinációt a Volvón kívül jelenleg nem látni sehol. A motor rendkívül kompakt, olyannyira, hogy már a lóerők egy része sem fért bele.
A kisebbik kétliteres, 141 lóerős, a nagyobbik 2,5-ös és csak 156 lóerős. Miért kell hat henger egy 2 literesbe, és miért ilyen csekély a teljesítménykülönbség, kérdezem magamtól és a körülöttem ülőktől, de mindenki csak a vállát vonogatja. A megoldásra várni kell, mert egyszer a stewardess szólít fel azonnali étkezésre, majd a pilóta beszél a mikrofonba és elektronikus kütyüm kikapcsolására kér. Szót fogadok.
14:30 Leszálltunk, beengedtek Svájcba. Ahelyett, hogy felvennénk a gépen elejtett fonalat, felmarkolunk egy kulcsot és élesben kezdjük próbálni a vasat. Nem értem, miért, de a csomagtér nyitásához kulcs kell, de az utastérből nyitható gombnyomással is. 480 literes, jókorát nőtt. Egy “kettőfeles” automata a miénk, igaz, ezt kézivel nem is adják, előre félünk.
Az Evanda után meglepetés, hogy ötfokozatú, kiderül, hogy egy új fejlesztésű japán cuccról van szó. Nem túl gyors, de lehet kézzel is pöcögtetni. Kényelmesnek kényelmes, viszont érzésre a motorból támadó teljesítmény nagy részét elnyeli, és a fizika törvényeivel ellentétesen nem alakítja át semmivé, vagy legalábbis nem érzékeljük.
9,9 másodperc alatt gyorsulunk 100-ra és 209-cel is mehetnénk, ha nem félnénk a tehenektől. Svájcban vagyunk, tehén van bőven, a kerítés pedig villanypásztorból van. A soros hatos előnyét egyébként azonnal érezni, tényleg nagyon kifinomultan jár. Gázadásra a motor bőg, és bár nem húz igazán, örülünk, hogy nincs rezonálás, sőt, mintha az előttünk lévő autó kiabálna, olyannyira leszigetelték a motorházat.
Az utastér hangszigetelése is példás, nem csak a marketingesek találták ki. 130-nál ugyan nem megyünk többel az autópályán, viszont ekkora tempónál van idő gyönyörködni a tájban, már-már azt is elfelejtjük, hogy autóban ülünk. Tapasztalt kollégám fejből mondja a hegycsúcsok nevét, lehet, hogy linkel, de elhiszem neki.
Az autópálya után szűk hegyi utak, korlát nélkül, néhol egyedül is alig férünk el. Itt nem csinálunk komoly futómű tesztet, de érzésre kanyarodik, ahogy kell, nem túl közvetlen, de nem is olyan, mint a PT Cruiser. Itt érezzük, hogy bőrülés jár az LT felszereltséghez, kezdünk csúszkálni az amúgy viszonylag kényelmes ülésen.
16:30-00:30 Megérkezünk a gyönyörű Interlakenbe, és a nem kevésbé szép szállodába. Munka, egy hosszúra nyúlt vacsora, ami alatt próbálom feldobni a motoros témát, de érdeklődés és megfejtés hiányában nem vitatjuk hosszan, eredmény semmi. Egyesek a nyomatékra utalnak, ami nem számottevően nagyobb, sőt még magasabb fordulaton is adja le a 2,5-ös. Ezt nagyjából megcáfoltuk, elteszem magam reggelre.
Másnap
08:00 Pakolás, reggeli, fogmosás, útra kelünk, ezúttal egy 2 literessel és direkt az ötsebességes kézi váltót kérjük hozzá! Ezzel a kombinációval elvileg pont úgy gyorsul, mint a nagy automatával, de még jobbnak érezzük, mivel itt az történik, amit mi szeretnénk. A kézi váltó is a nyugodtabbik fajtából való, a kar kényelmesen hosszú úton jár, de jobb, mint a korábbiak.
Mivel ez LS felszereltségű Epica, itt nem kell a bőrülésen csúszkálni, de hiányzik a CD-tár és a fedélzeti számítógép is feláras, sőt, a klíma is csak manuális lenne, ha nem szeretnének elkápráztatni bennünket. Meg van minden lényeges extra, a néhány lóerő hiánya pedig egyáltalán nem tűnik fel. Hosszúak a fokozatkiosztások, így gyorsításhoz vissza kell kapcsolni, de 130-nál alig forog többet 3000-nél a motor, aminek nagyon fogunk örülni tankoláskor.
10:45 Véget ért a sajtótájékoztató, és végre fényt derítettem a titokra, legalábbis egy részére. Sikerült az Epica dél-korei projectmanagerét leszólítanom, és fitogtatnom angoltudásom. Miért cserélték le a kétliterest hathengeresre, teszem fel a kérdést, a válasz gazdasági okokat említ. Nem drágább a hathengeres, mint a négy? Yes, but no, jön a válasz. Kiderül, hogy a négyhengeres a Holdentől érkezik Ausztráliából, az újat pedig helyben gyártják. A szállítási költségek lecsípésével, állítólag kedvezőbb a hathengeres ára.
Kitérő választ kapok, mikor a két motor közti minimális teljesítményről kérdezek, helyette az új automata váltó előnyeit kell végighallgatnom a régihez képest. Így is beljebb vagyunk, indulunk ebédelni, majd irány a reptér.
Közben rápillantok a kezembe került árlistára és szerencsére nem látok elképesztő számokat. Az alapmodell 5,2 milliótól indul, ennyiért már jár a légkondi, az MP3-as rádió és az alufelni is, minden ablakot és tükröt motor mozgat, 4 légzsák is jut.
5,9 millió forint az LT felszereltség, plusz 2 légzsákot, kipörgésgátlót, bőrülést, tempomatot, fedélzeti számítógépet és még számtalan egyéb extrát kapunk az LS-hez képest. Az automata felára plusz 450 ezer forint. A 2,5-ös csak LT felszereltséggel jön, 6,85 millióért. Az összes modell augusztus-szeptember környékén érkezik Magyarországra.
14:00 Visszaérkezünk a reptérre, menet közben kielégítettük szokásos biológiai szükségleteinket, kicsit sétálunk is, aztán meg nagyon sietünk, majd ismét felszállunk a kis lélekvesztőre.
15:50 Még bekapcsolom a gépet, egy rövid összegzés erejéig. Az Epica vitathatatlanul szebb és főként sokkal kulturáltabb, mint az Evanda volt. Nekem egy kicsit unalmas, de a 40-50 éves korosztálynak, vagy egy kisgyerekes családnak pont megfelel poroszkálásra, épp nekik lőtték be. Megegyezek magammal, hogy én tuti a 2 literest választanám kézi váltóval, bőrülés nélkül, így több, mint egymilliót spórolnék. Leszálláshoz készülünk
20:00 Itthon vagyok, a Signum hazafelé még gyorsabban jött, még mindig nagyon jó autó, a vezetőülésből is. Egy kicsit gyorsabban jöttünk a megengedettnél, de itt szerencsére nem hóhér svájci rendőrök dolgoznak. Örülök, hogy nem kell a cikkel éjszakáznom, korán ágyba bújok. Még egy nap hátra a hétből!
