Az F40 a Ferrari egyik, ha nem a legikonikusabb autója, a típus a gyártó negyvenedik születésnapjára mutatták be 1987-ben; 1992-ig mindössze 1315 darabot gyártottak belőle. Fontossága részben abból adódik, hogy ez volt az utolsó olyan modell, amit maga Enzo Ferrari hagyott jóvá, másfelől ez az autó képviselte sokáig a Ferrari csúcsát.
A fejlesztéskor minden motorsportos tapasztalatot bevetettek, az autó vázát kevlár és szénszálas alkatrészek alkotják, mindezt pedig egy 2,9 literes biturbós V8-as motor hajtja, ami 478 lóerő leadására képes, így nem meglepő, hogy 4,1 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára, 324 km/órás végsebességgel. Ilyen teljesítménnyel pedig korának egyik legjobb, akár pályázásra alkalmas szupersportkocsija volt. Egy idén áprilisban elárverezett darabot viszont taposás helyett inkább megőriztek, és milyen jól tették!
A példány előéletét alvázszám alapján a gyártó hivatalos szakértője nyomozta ki, így lehet tudni, hogy az autót Belgiumban vették 1989-ben, majd ’92-ig bő ezer kilométert mentek vele. Érdekes, hogy a könnyítés érdekében tekerős ablakkal szerelték, bár az első tulajdonos légkondit is kért hozzá, így aligha volt melege az autóban. Ezután az autó 29 évig garázsban állt, amikor 2021-ben megvette második birtokosa, aki egy a Michelotto Automobili-műhelybe vitte az autót felújításra – a cég ahhoz a Giuliano Michelottóhoz köthető, aki például az F40 tervezésében is részt vett, így ha valahol, náluk értenek a modellhez.
Kattints a képre, galéria nyílik!
A munka két évbe telt, többek közt az autó eredeti, Rosso Corsa fantázienevű tűzpiros fényezésének, valamint belterének restaurálásával foglalkoztak, ráadásul a lassan 40 éves eredeti Pirelli-abroncsokat is megtartották. Az autót mindenhol az eredeti fényezés borítja, ami olyan vékony, hogy kidomborodnak belőle a szénszálak. Ezen túl a motor- és váltótartó bakokat és az üzemanyagrendszert kicserélték, a futóművet pedig felújították, rendbe tették a turbókat, valamint a fék- és hűtőrendszert is. Az esetleges cseréknél mindig eredeti alkatrészeket használtak, hisz náluk ezek is elérhetők, így az eleve jól megőrzött autót szó szerint újjá tudták varázsolni műszakilag, de csak ez az üzembe helyezés 165 ezer euróba (59 millió forint) került a tulajnak. Ezzel viszont a Ferrari Classiche-igaazolást is megkapta a járgány. De vajon megérte ennyit költeni az autóra?
Igen, mivel az az üzembe helyezés tesztkörével együtt jelenleg 1799 kilométer van az autó órájában az, ezen túl ez a legkeresettebb specifikáció, mivel korai példányként ebben még nincs katalizátor és állítható futómű, így ez a legkönnyebb, legnyersebb változata az F40-nek. Így a páratlan darab végül bő 4,3 millió euróért (1,6 milliárd forint) talált új gazdára az RM Sotheby’s monacói aukcióján április végén.
A kevés futásnak, a gondos tárolásnak, valamint a profi felújításnak köszönhetően ez lett az egyik legdrágábban értékesített Ferrari F40. Mégsem ez a darab a csúcstartó, az egy 1992-es gyártású, mindössze 737 km-t futott F40-es, melyet idén januárban a Mecum 6,6 millió dollárért (bő 2 milliárd Ft) árverezett el.
A cikk szerzője Takács Hunor
