A legelső automobilokból még fájóan hiányzott számos mai kényelmi extra, beleértve az elektromos önindítót is. Egészen 1912-ig kellett várni, amíg Charles F. Kettering meg nem alkotta az elsőt a Cadillac számára – ekkortól létezett egyáltalán alternatíva az izzasztó kézi kurblizás helyett. Ám ahelyett, hogy a kurbli csupán az autózás hőskorának egy apró lábjegyzetévé – és a múzeumok porosodó vitrinjeinek lakójává – vált volna, egyes modelleken egészen a kilencvenes évek végéig kitartott.
Bár az 1930-as évek óta már nem a kurbli volt az elsődleges indítási módszer, mégis megmaradt vészmegoldásként, ha az elektromos módszer kudarcot vallana. iváló példa erre a legendás orosz Lada Niva.




Ez a kőkemény, elnyűhetetlennek hitt terepjáró finoman szólva sem büszkélkedhetett makulátlan megbízhatósági mutatókkal az elektromos hálózat terén, így a kézi indítás lehetősége jókora fáziskéséssel, egészen a 90-es évekig a felszereltség része maradt.
A veterán autókkal foglalkozó Hemmings magazin szerint az első lökhárítón lévő nyílás, ahová a kurblit be kell tolni, még az 1998-as Niva modelleken is jól látható. Bár hozzáteszik: a nyílás puszta megléte ekkor már nem jelentette automatikusan azt, hogy a motorblokk kialakítása továbbra is támogatta a kézi indítást.
Használni kemény meló
A kurbli az autó elején lévő nyíláson keresztül mechanikusan, közvetlenül a motor főtengelyéhez csatlakozik. A kart az óramutató járásával megegyező irányba, határozott mozdulatokkal tekerve mozgásba hozzuk a dugattyúkat, ezzel felépítve a kompressziót és elősegítve a gyújtást.
Csakhogy a folyamat során bekövetkezhetett a hírhedt “visszarúgás” jelensége, amikor a motor nyomatéka ellenkező irányba, nagy erővel löki meg az eszközt.
Ford T-modellnél például a gyár kifejezetten azt javasolta, hogy a sofőrök kizárólag a bal karjukat használják a művelethez. Az ok prózai: ha a kurbli hirtelen visszaütött, ezzel a testtartással lényegesen kisebb volt az esélye annak, hogy a visszacsapó vas eltöri a csuklójukat vagy az alkarjukat. Pont ezért ajánlott volt nem átfogni teljesen a rudat hüvelykujjal, ezzel is csökkentve a visszacsapás okozta sérülés lehetőségét.

