Hétköznapi fuvarnak indult, aztán hirtelen olyan jelenetbe csöppent egy floridai Uber-sofőr, amit még az autórajongók többsége is csak képeken lát. A sztori végén ugyanis ott állt egy kocsifeljárón egy autó, ami akár 15–18 milliárd forintot is érhet.
A történetet egy Redditen is aktív sofőr osztotta meg: elmondása szerint egy utast vitt haza, majd amikor megérkeztek, a ház előtt meglátott egy Ferrari 250 GTO-t – minden idők egyik legértékesebb autóját.
És itt jön a csavar: a poszt alapján könnyen lehet, hogy maga az Uber-utas volt a Ferrari tulajdonosa.
Ez a Ferrari nem is autó, hanem befektetés
A 250 GTO nem véletlenül legenda. A Ferrari a „250” nevet az egy hengerre jutó lökettérfogatot miatt választotta, és az évtizedek során több különböző modell is viselte ezt a számot. Csakhogy ezek között óriási a szórás.
Van köztük „olcsóbb”, pár tízmillió forintos klasszikus is – és ott van a GTO, ami egészen más liga. A típusból mindössze néhány tucat készült (36 darab), és hosszú ideig a világ legdrágább autójának számított.
I dropped an Uber passenger off at the house of the owner of the actual Pistachio 250 GTO ($35 million just sitting in the driveway 😳)
by u/EmptyPocketsXotics in Ferrari
„Csak úgy ott állt a felhajtón”
Az Uber-sofőr beszámolója szerint nem egy múzeumban vagy zárt garázsban látta az autót, hanem teljesen hétköznapi környezetben:
„Letettem az Uber-utasomat a háznál, ahol egy igazi Pistachio színű 250 GTO tulaj lakik. 35 millió dollár csak úgy ott állt a kocsifeljárón.”
Már önmagában ez is abszurd látvány, de még furcsábbá teszi a helyzetet, ha tényleg az utasé volt az autó. Hiszen akkor felmerül a kérdés: miért hív valaki Ubert, ha a garázsában ott áll egy több tízmillió dolláros Ferrari?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: az ilyen értékű autók gyakran inkább befektetések vagy gyűjtői darabok, mintsem napi használatra szánt járművek. Egy 250 GTO-val nem ugranak le a boltba kenyérért is tejért, már csak azért sem, mert minden megtett kilométer milliókat égethet el az értékéből. Így aztán teljesen reális, hogy a tulaj inkább hív egy Ubert, miközben a világ egyik legdrágább autója pihen a háza előtt.
1962 és 1964 között összesen 36 darab ilyen GTO készült, közülük pedig 33 az első szériás, 3 pedig már egy frissített változat, utóbbiakról hiányzik a három elfedhető légbeömlő, és három kopoltyújuk van. A Series 3-as autókból is 3 darab készült, ezek nagyobb motorjuk miatt a 330 GTO nevet viselik. Az első szériások közül többet már az alapján építettek újjá, ha összetörtek egy versenyen, de számos autó még az eredeti formáját viseli.
A 250 GTO alapját egészen kis darab csövekből kézzel hegesztett, kalitkaszerű csőváz adja. Itt nincsenek préselt lemezek, merevítések vagy ponthegesztett, sorozatgyártott elemek, minden 250 GTO kézzel készült, éppen ezért például a karosszériaelemeik nem biztos, hogy passzolnának, nem lehet cserélgetni őket. A borítása alumínium, amihez fakeretek adták a sablont, a lemezeket pedig angolkerékkel és rengeteg kalapálással alakítottak ki tökéletesre.
A 250-es széria 90 fokos hengerszögű erőforrásban egyesével – fölfelé kerekítve – 250 köbcentis hengereket találunk. Ezt a motort majdnem változatlanul emelték át a 250 Testa Rossa versenyautóból. 2953 köbcentis, hat duplatorkú Weber-karburátor keveri a tökéletes arányú benzin-levegő keveréket a tizenkét henger számára. Kereken 300 lóerőt teljesít 7500-as fordulatszámon és 294 Nm nyomatékot 5500-nál, ami 5,5 másodperc alatt gyorsítja álló helyzetből 100-ra, és az autó el tudja érni a 280 km/h-s tempót.
Néhány éve élőben láthattunk egy Ferrari 250 GTO-t:
