Látványos fordulatot vett a Hongkong–Zhuhai–Makaó híd története: a sokáig „szellemhídként” csúfolt gigaberuházáson mára több mint 100 millió utas kelt át.
A híd ára már az elején sokkolta a közvéleményt: 19 milliárd dollárba került (kb. 7000 milliárd forint), és 55 kilométeres hosszával a világ leghosszabb híd–alagút rendszerű tengeri átkelője lett. A létesítmény a Gyöngy-folyó torkolatán ível át, összekötve Hongkongot, Makaót és a szárazföldi Kínához tartozó Csuhajt.
Szinte senki sem használta
A gigantikus beruházás ellenére a kezdetekben meglepően kevesen vették igénybe az átkelőt. Innen jött a „szellemhíd” elnevezés is. Ennek több oka volt:
- csak speciális engedéllyel lehetett áthajtani
- az engedélyért jelentkezőknek állandó hongkongi lakcímmel kellett rendelkeznie,
- ráadásul Makaóban is dolgozniuk kellett,
- az engedélyezés akár két hétig is eltartott
- napi kvóta működött: mindössze 150 autót engedtek át.
Ha valaki a 151. volt a sorban, egyszerűen visszafordították.
A Hongkong–Zhuhai–Makaó híd nemcsak hosszával, hanem a felhasznált anyagmennyiséggel is brutális projekt volt. Az építés során több mint 400 ezer tonna acélt használtak fel – ez nagyjából 60 Eiffel-toronynak felel meg –, emellett több százezer köbméter beton került a szerkezetbe (csak egy beszállító közel 386 ezer köbmétert szállított, de a teljes projektben ennek többszöröse fogyott).
A fő munkálatok 2011 körül indultak, és 2018 elejére készültek el, vagyis nagyjából 7 évig tartott a kivitelezés, miközben mesterséges szigeteket is létrehoztak, valamint egy 6,7 kilométer hosszú víz alatti alagutat is megépítettek a földi járművek számára. Ez a kombináció – híd, alagút, mesterséges szigetek – teszi igazán különlegessé a projektet, amelyet 120 éves élettartamra terveztek.
Egy döntés mindent megváltoztatott
A fordulat 2023 végén jött, amikor lazítottak az engedélyezési és kvótarendszeren. Elindult az úgynevezett Northbound Travel Scheme (Észak felé irányuló utazási rendszer), amely lehetővé tette, hogy jóval több hongkongi és makaói jármű használja a hidat.
Az eredmény szinte azonnali volt:
- 2024-re már napi több mint 10 000 jármű haladt át a hídon, forgalmasabb napokon akár 18 000 autó is használta,
- megjelentek a szervezett turistacsoportok,
- beindultak a közvetlen buszjáratok a régió városai között,
- az üzleti utazások is jelentősen fellendültek.
Mindez oda vezetett, hogy 2024 óta már több mint 100 millió utas használta az átkelőt.
A 2018-as megnyitó után évekig kérdés volt, hogy valaha megtérül-e ez az óriási beruházás. Most úgy tűnik, a híd végre azt csinálja, amire tervezték: felgyorsítja a közlekedést és összeköti a régió gazdasági központjait. A „szellemhíd” becenév pedig lassan a múlté lehet.
A történet jól mutatja: egy infrastruktúra-projekt sorsa nemcsak a betonon és az acélon múlik, hanem azon is, mennyire használható a hétköznapokban. Hongkong egykori „szellemhídja” mostanra ezt a leckét is megtanulta.
