Párizs–Tokió. Egy útvonal, amit ma már fapados légitársaságok is kínálnak néhány száz euróért, legalább egy kényelmetlen átszállással és a szomszéd utas maradandó könyöknyomával a bordáink között – kezdi szövegét a Peugeot sajtóosztálya, akik egy nem minnapi utazást történetét osztották meg.
Renan Favigny nem akart repülni. Talán túl egyszerűnek találta. Inkább beült a saját autójába. No nem egy modern, vagy felkészített modellbe, hanem egy olyanba, amelyet sokkal inkább egy veterántalálkozón láthatunk. Egy Peugeot 104-esbe.
„Azt akartam kideríteni, hogy meg lehet-e csinálni valami olyasmivel, amit bárki megengedhet magának” – mondta később.
Ez a 104-es az első autója, amit tíz évvel korábban Bretagne-ban vett ezer euróért (kb 400 ezer foint). Akkor még hibátlan állapotban volt, legalábbis Renan szerint, a túra után már másként festett a kisautó.
A nagy út előtt rövidebb próbát tett, azaz, hogy tett volna, mert öt mérfölddel Dover után feladta az autó, miközben a Skót felföld volt a cél. Később újra nekivágott és akkor más sikerült eljutnia.
„Mindig is nagy kalandra vágytam. Mielőtt jogsim lett, nem értettem, miért nem használják az emberek az autójukat külföldi utazásokra. Látni akartam, mire képes egy átlagos srác, nulla autószerelői gyakorlattal és szűkös költségvetéssel.”
2024 őszén eljött az indulás ideje. A kis Peugeot-ba bekerült egy napelem és egy power bank a kütyük és a fényképezőgép töltésére, egy sátor, egy hátizsáknyi ruha és néhány alap-pótalkatrész.
Ennyi elég, hiszen mi baj történhetne? A válasz gyorsan megérkezett. A második napon defektet kapott, a harmadikon a benzin folyni kezdett a tanksapka környékén.
Haladt a cél felé, átszelték Magyarországot is. Aztán jött az első komoly döntés: Kína vagy Oroszország felé haladjon? A Kína és Észak-Korea bürokrácia gyorsan elvette a kedvét, helyi jogosítvány nélkül esélytelen lett volna az áthaladás.
Így maradt Oroszország, ami elsőre ijesztőbbnek hangzik, de logisztikailag egyszerűbbnek bizonyult, igaz hosszabbnak. Grúzián keresztül érkezett, ami Törökország és Kazahsztán érintését jelentette, jókora kerülővel.
Itt már jöttek is a szokatlan történetek. Kazahsztánban Renan a helyi rendőröket kérdezte meg, hogy hol verheti fel a sátrát – ők pedig a város főterére irányították. Nem túl intim, de legalább közel voltak a boltok.
Az emberek mindenhol kedvesek voltak. Meghívták enni-inni, tanácsokat adtak, érdeklődtek, segíteni akartak. Azon voltak, hogy Renan és a vagány kis Peugeot célba érjenek.
Oroszországban viszont hátulról belerohantak a Peugeot-ba. A kis 104-es úgy gyűrődött össze, mint egy harmonika: a hátsó tengely benyomult a hátsó ülések helyére, a karosszéria totálkárosnak tűnt.
A helyiek, szerelők, idegenek segítettek neki, hogy a szibériai télben elkészülhessen az autó. Sokszor nem is pénzért, hanem puszta jóindulatból. Együtt rakták rendbe a Peugeot-t, amely kissé sebzetten, de még mindig elszántan – újra útnak indult kelet felé.
Vlagyivosztokban Renan helyet talált magának és az autónak egy teherhajón Busan felé, Dél-Koreába, onnan pedig komp vitte át őket a Japán-tengeren.
Japánba érve Renan attól tartott, hogy az emberek rossz szemmel nézik majd az öreg, füstölő Peugeot-t a patyolattiszta országban. Ehelyett találkozott valakivel, aki kiposztolta az ötvenéves veteránautó Párizs–Tokió autós maratonját. A bejegyzés tízmillió megtekintést ért el, Renan és a Peugeot 104-es sztárok lettek. Tokióban már tömeg várta, köztük a Peugeot japán képviseletének vezérigazgatója is.
És hogy ünnepelt az ekkorra már kissé gyűrött állapotban lévő 104-es? Miután célba ért, elfüstölte a benzinpumpáját, és nem volt hajlandó megmozdulni.
Renan végigfilmezte az egész utat, a Detective Renan nevű Youtube-csatornán lehet végigkísérni, amely bizonyítja a legnagyobb kalandokhoz néha kevés is elég. Egy öreg Peugeot 104-es, egy sátor és töretlen lelkesedés.
Nemcsak francia fiatalok szeretne autós utasokra vállalkozni, a Vezessen olvashatsz magyar kalandorokról is:
