A Chevrolet Corvette az amerikai izomautók öregapja, az 1953-ban bemutatott első generáció óta folyamatosan piacon van, ráadásul műfajt teremtett, a Ford Mustang, a Dodge Charger, a Pontiac Firebird mind hasonló receptet követve próbálta elhódítani a vásárlók szívét.
A legutóbbi időkig ezek az autók elsősorban a vérbő, erős erőforrásaik miatt voltak vonzók, hiányzott belőlük az európai és japán sportkocsik műszaki és dizájnbeli kifinomultsága, ahogy a megbízhatóság, tartósság terén sem nyújtottak példát – de akadnak kivételek.
A világ (dokumentáltan) legtöbbet futott Corvette-je például 773 ezer mérföldet, azaz bő 1,244 millió kilométert tett meg kevesebb mint két évtized alatt.
Az 1997 és 2004 között forgalmazott C5-ös generáció egyik példányát 1999-ben hozta el a kereskedésből a floridai Mark Blackwell, aki aztán egészen 2017-ig gyakorlatilag minden egyes nap hajtotta, munkájából fakadóan keresztül-kasul járta vele Florida államot, de a szomszédos Georgiába is gyakran átruccant.
Az adományozó Mark Blackwell az igáslóként remeklő Corvette-jével (Kép: National Corvette Museum)
Nem épp takarékos választás ingázóautónak, de Blackwell szerette a típust, az előző autója is egy Corvette volt – abba 342 ezer mérföldet, azaz 550 ezer km-t tett –, ráadásul az adott példány elképesztő megbízhatósága miatt az elmaradt javítások valamelyest szépítettek a mérlegen.
Bár akár az Egyenlítőt is 31-szer futhatta volna körbe, a C5-ös Corvette-tel szinte semmilyen műszaki probléma nem akadt, mielőtt 2017-ben a Kentucky állambeli National Corvette Museumnak adományozta volna a gazdája – akkor is az eredeti, 354 lóerős, 0-ról 60 mérföld/órára 4,7 másodperces gyorsulást kínáló 5,7 literes V8-as volt benne, amelyen mindössze a hengerfejtömítést kellett cserélni egyszer.
A tűzpiros Chevy a baleseteket is megúszta, a mára múzeumi darab első lökhárítóján mindössze egyetlen húzás-horzsolás mutatja, hogy nem mindig volt kiállítási tárgy – ez elképesztő 18 év, átlagosan évi 70 ezer km után.
