Tartósan fagyos napokat, sőt heteket hozott a tél, és ilyenkor egy óvatlanul leparkolt autóval is akadhat probléma. A szakma álláspontja elég egyértelmű. Nálunk, ahol az autók átlagéletkora 15 év felett mozog a legtöbb rögzítőfék-rendszer még a hagyományos, egyszerű bowdenes-karos mechanizmusra épül. Ha ezek a rendszerek karban vannak tartva és rendszeresen használjuk őket, elvileg a farkasordító hidegben sem okozhatnának gondot.
A probléma ott kezdődik, hogy nem minden autós fordít kellő figyelmet a műszaki állapotra (sajnos a tankolás és a néhai olajcsere önmagában édeskevés). Ez pedig a bowdenek korróziójához, a védőburkolat sérüléséhez és végső soron a kézifék befagyásához vezethet.
Sebességben vagy kézifékkel parkoljunk a mínuszokban?
Ha már megtörtént a baj, és reggelre befagyott a behúzva felejtett kézifék, a régi trükk segíthet: óvatosan meg kell ütögetni a kerekeket. Ez sokszor segít kioldani a beragadt mechanizmust.
Melyik kereket? A hátsókat, mivel a rögzítőfék mindig ezeket blokkolja. Ha ez a módszer csődöt mond, sajnos nincs más hátra: várni kell az enyhülésre. Befogott fékkel elindulni nemcsak kockázatos, de a fékrendszer biztos halálát is jelenti.
Éppen ezért, az idősebb autók esetében, illetve ha nem vagyunk teljesen biztosak a karbantartás alaposságában, a szakmai ajánlás egyértelmű: hagyjuk az autót sebességben, kézifék nélkül.
De melyik fokozatba tegyük?
Ha az autó orral felfelé (emelkedőn) áll: tegyük egyesbe. Ha pedig az autó háttal felfelé (lejtőn, orral lefelé) áll: hagyjuk hátramenetben (rükverc).
Amennyiben lejtőn parkolunk, tehát az autó orra lefelé „néz”, befelé kell tekerni a kormányt, tehát az út bal oldalán parkolva balra, a jobb oldalán pedig jobbra, így amennyiben elgurulna az autó, a padka „megfogja”. Emelkedő esetén fordított helyzet áll fenn: kifelé, vagyis az úttest bal szélén jobbra, a jobb szélén balra kell tekerni a kormányt.
Így a kocsi nem gurul el, nem ütközik neki a többi parkoló autónak, és nem szabadul el az úttesten.
