Családja közlése szerint Chris Rea rövid betegség után, kórházban, szerettei körében hunyt el 2025. december 22-én. A kétezres évek elején hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, amelyből kigyógyult, 2016-ban viszont sztrókkal kezelték.
Rea neve sokunk számára összefonódott a húzós gitárszólókkal, a melankolikus blueshangulattal — és azzal az érzéssel, amikor hosszú utazás után végre hazaérünk. Karrierje során több mint 25 stúdióalbumot adott ki, világszerte milliók imádták, és olyan dalokkal írta be magát a popkultúrába, amelyek mind a zene, mind a vezetés élményéhez kötődnek.
Talán legismertebb dala a Driving Home for Christmas, amely bár 1986-ban jelent meg, csak később — főleg az ünnepi időszakokban — vált igazi klasszikussá. A dal egy hosszú, lassú decemberi hazautazásról szól, dugók, fények és várakozás közepette. Rea maga is elmesélte több interjúban, hogy a szám születését egy igazi forgalmi dugó inspirálta, amikor a feleségével együtt próbált hazajutni a karácsonyi időszakban.
Egy másik ikonikus száma, a The Road to Hell már nem karácsonyi hangulatú, de szintén teljes mértékben az autózás élményére épít. A dal története egy hosszú, kimerítő autós utazásban gyökerezik, ahol a végtelen forgalom és a belső küzdelmek tükröződnek szövegben és hangzásban. Ez a dal nemcsak Rea zenei sokszínűségét mutatja, hanem azt a módot is, ahogy az autóval töltött órákból összetett érzelmek, gondolatok és emlékek születhetnek.
Bár a következő zenéi nem kapcsolódnak közvetlen módon az autókhoz, de az utazás hangulatát mégis idézik:
- az On the Beach a hosszan ringó gitár és a szabad, utazásban eltöltött idő érzetét adja,
- a Josephine pedig az úton töltött pillanatok és a vágyakozás dallama.
Rea és az autósport
A zenész a hetvenes–nyolcvanas években egyre komolyabban kezdett érdeklődni a motorsport iránt, és saját bevallása szerint a versenypályák világa menekülést jelentett számára a zeneipar nyomása alól. Nem csak nézőként volt jelen: több kategóriában is versenyzett, de főként gentleman driver volt, és részt vett különböző brit és európai futamokon. Fiatalon még a Forma–1 kulisszái mögé is bepillantást nyert, ahol szerelőként dolgozott egy csapatnál.
Chris Rea szenvedélyes Ferrari-rajongó volt, több ikonikus modellt is birtokolt (többek között olyan modellek, mint a Dino 308 GT4, az 512 BB, az F355 Berlinetta, vagy az F430), és az olasz autógyártó története annyira lenyűgözte, hogy könyvet is szentelt neki. A La Passione című, képekkel gazdagon illusztrált kötet nemcsak autókról szól, hanem az autóversenyzés kultúrájáról, a versenyzők világáról és a sebesség romantikájáról is.
Rea versenyzői karrierje azonban nem volt veszélytelen. Több balesetet is átélt, amelyek közül néhány majdnem az életébe került. Ezek az élmények, valamint egészségügyi problémái végül arra késztették, hogy visszavonuljon az aktív versenyzéstől.
Chris Rea emlékezetét olyan zenék őrzik, amelyek sokunk autós élményeihez kapcsolódnak. Dalai tovább élnek a rádiókban, a lejátszási listákon és a szívekben.
