Messziről indulunk az üdítő újdonság, a Fiat Grande Panda megismerésében, de muszáj kicsit kitekinteni a körülményekre, amelyek megszületését lehetővé tették.
Az elmúlt (koronavírus előtti) évek némileg elkényeztették a gyártókat: a városi kisautó mint kategória kezdett egyre zsugorodni, a vásárlók nagyobb, erősebb, drágább típusokat engedhettek meg maguknak az európai piacon. Ezt ideológiával is alátámasztották: a városi kisautó nem éri meg, túl sok kötelező biztonsági extrával kell felvértezni, és a szén-dioxid-kibocsájtási kvótákat sem tudják velük tartani.
A piac viszont megváltozott: a mindenhol tetten érhető gazdasági megtorpanás, infláció nyomán újra igény támadt az olcsó, elérhető autókra. Ezt jelezte hatalmas, vörös riasztásként a Dacia Sandero sikertörténete, ami hosszú hónapok óta a legkeresettebb modell az egész EU-ban.
Messze ver mindent, függetlenül a hajtástól, mérettől, pedig nem lekicsinylően, de kijelenthető: ez egy sótlan közlekedőedény, célszerszám, alsó polcos edzőcipője az autóiparnak.




A feladat tehát adott lett minden gyártó számára: ha kicsit drágábban is, de még elérhető áron kellett valami jobbat, csábítóbbat összehozni. Így növekvő ütemben szaporodnak az olcsóbb árfekvésű, teljesen elektromos hajtással (is) elérhető modellek. Ezek mutatják meg igazán, melyik gyártó fejlesztői, tervezői osztályán ülnek tehetségek, mert az autóipar története tele van szerethető, okosan tervezett, de olcsó, puritán népautókkal.
Erre a mezőnyre akarja rárúgni az ajtót a négy méteres hosszával ma kisautónak tekinthető Fiat Grande Panda, ami a modern retró guruló megtestesülése. Egy halom kikacsintás múltra és jövőre, amit lemezei alatt az Opel Fronterából, Citroën ë-C3-ból ismerős, visszafogott elektromos hajtáslánc mozgat. Mitől tűnhet ki az olaszok próbálkozása? Meg tudják ismételni a modern 500-as sikerét? Az biztos, hogy most beleadtak apait-anyait, és mókás ötletekkel fedték el, hogy ez tényleg egy fapados, olcsó gép.
Külső
A Fiattal pont megálltam a padlólemezt, hajtást tekintve azonos Citroën ë-C3 mellett. Meglepő, de alig van hasonlóság, a méret azonos, de a karosszéria lemezei mindenhol eltérnek, csak a kilincsek és a visszapillantók egyeznek a Stellantis-családba tartozó testvérrel. A benyomás pedig egyértelmű: aki merész, vidám, stílusos verzióban akarja megkapni a villanyautózás belépő szintjét, az a Fiat mellett dönt.
Dimenzióit tekintve ez a közös platformra épített kisebb típus, hajszállal négy méter alatt: karosszériája 3999 milliméter hosszú, tükröket nem számítva, illetve tükrökkel mérve 1763, 2017 mm széles és kiviteltől függően az elektromos változatok 1581 és 1615 mm magasak, míg a hibridek 1598-1629 milliméteresek lehetnek. A tengelytáv azonos, 2540 mm.
Egyre több a hasonló kocka-autó, főleg a Hyundai mozog ezen a kubista, pixelekből épített vonalon, de a Fiat mutatja meg igazán, hogy kell ezt az olasz formatervezési örökségre építve megvalósítani. Az autó minden oldalán üvölti nekünk, hogy ő Panda és Fiat. A márkajel, a felirat feltűnik a frontrészen, az elrendezés aszimmetrikus: az 1980-as évek modelljei villannak fel a négyszögek orgiáját látva.
2025-ben viszont ezt a lámpatestben is lehet folytatni, ahol X-alakba rendezett kockákból áll a menetfény, és nem lennék meglepve, ha idővel lehetne ezen is variálni.
A gyártó régi négy döntött csíkos logója is feltűnik több helyen, a Panda feliratot pedig az oldalajtókba préselték, naplementekor árnyékként rajzolódik ki. Briliáns!
Mégis a legjobb poén a gyereket-felnőttet lenyűgöző, C-oszlopra épített lentikuláris felirat. Ez egyik irányból a mai FIAT feliratot mutatja, másfelől nézve viszont a régi logót rajzolja ki.
Hátul sem maradunk márkajelölés nélkül, ez szintén lemezbe préselt felirat, a lámpákban pedig visszaköszönnek a gigapixelek.
Szögletességével, a tetősínekkel, a látványosan széles sárvédőkkel egységes, vagány, fiatalos, de mégis retró hangulatú autó lett a Grande Panda. Markánsan eltér a legközelebbi testvéreitől a stílusa, és pont ezért jó, a puha középút helyett bevállalja a különc megoldásait, de olyan természetességgel, hogy ezért szerintem csak szeretni lehet.
Kerekei 17 colosak, és szintén szögletes formákkal csábítanak, a színek terén pedig nem engedtek az olaszok a trendeknek: nincs szürke és ezüst árnyalat, csak hangzatos, Olaszországhoz kötődő fényezések (Limone yellow, Luna Bronze, Acqua azure, Lago blue, Passione red, Cinema black és Gelato white) érhetőek el.
Belső
A bolondozás belül is folytatódik, a tesztautóban világos, kék, és sárga elemek egyvelege várta az utasokat. A műszeregység körüli átlátszó keret a Lingotto, a legendás torinói Fiat-gyár tetején található tesztkör formáját idézi meg, még kis Panda is került rá. Ugyanez a forma öleli a középkonzol mobiltartóját és a menetválasztó kapcsolót.
A bambusz is feltűnik mint alapanyag, a kesztyűtartó mellett ebből az anyagból formált kis tárolót kapunk a jobb oldali ülés előtt. A sok ívet merész szögletességgel törik meg a szellőzők, a kormány pedig szó szerint az 1980-as évekből esett az ölünkbe, persze itt is elrejtették a régi Fiat logót az új mellé.
A világos színek segítik otthonossá tenni a teret, az első sor így nem tűnik szűknek, tisztes ablakfelületekkel megfelelő fejtérrel tágas, nincs bunkerszerű hangulata.




Az ülések puhább tömésűek, a kidolgozásuk jó, oldaltartásuk kevés, az integrált fejtámla pedig nem a sportosságot, hanem a spórolást mutatja.
Vicces kiegészítő a Panda feliratú kis kacattartó amit az ajtózsebekbe lehet illeszteni. Ezeket azonban óvatosan kell használni, mert az ajtót borító műanyag rém könnyen karcolódik. Itt pedig elérünk a Grande Panda árnyoldalához.
Az olcsóságot fel lehet dobni ötletekkel, praktikummal, de elfedni teljesen lehetetlen: a műanyagok nagyon könnyen karcolódnak, akár az ajtón, vagy a középkonzolon, az illesztések pedig nem mindenhol futnak egy síkban, konkrétan akadnak sarkos, élesebb pontok a műszerfalon. Úgy tűnik, ezen a téren is a nyolcvanas évek olasz autóinak szellemét hozták vissza, ha akaratlanul is.
A két kijelző képe némileg színesebb, mint az ugyanazt a szoftvert futtató (Opel Frontera, Citroën C3) típusokban, de funkcióit tekintve ugyanolyan puritán, a leghasznosabb azonnal a vezeték nélküli mobiltükrözésre váltani, ami könnyedén és gyorsan működik.
Fájó hiány az átlagfogyasztás kijelzése, ilyen adatot nem oszt meg velünk a rendszer, be kell érnünk a megtehető kilométerek számával.
Az érintőképernyő mellett szerencsére meghagyták a komplett klímakonzolt, minden funkciót valódi gombokkal érünk el, és ennek működése teljesen természetes és egyszerű. A hangerő tekerőgombját hagyhatták volna meg, ez csak a kormányról, vagy képernyőről érhető el.
A magas dobozforma egész élhető második sort eredményez, természetesen négy méteren nem lehet tánctermet összehozni, de a fejtér meglepően jó, és a lábaknak is van hely, igaz, az ülőlap kurta, és a gyári leírás szerint “családi szállító”, illetve “öt embernek kényelmet nyújtó” beltér inkább négy személynek való, de nekik akár hosszabb utakra is.
Ekkora méretben ma már a 361 literes csomagtartó nem meglepő, a meglehetősen nagy perem mögött levő üreg a lehető legegyszerűbb kialakítású, akinek nagyobb tér kell, a hibriddel jobban jár, abba 412 liternyi cucc fér el.
Technika
A Grande Panda két eltérő hajtáslánccal érhető el. A tisztán elektromos változatot egy 113 lóerős villanymotor mozgatja, amely az első kerekeket hajtja. Az energiaellátásról egy nettó 43,8 kWh kapacitású, 400 voltos, folyadékhűtéses LFP (lítium-vasfoszfát kémiájú) akkumulátor gondoskodik. Az autó alapkiépítésben 7 kW-os fedélzeti töltőt kap, de opcionálisan 11 kW-os egységgel is felszerelhető. Ezt a megszokottól eltérő módon a frontrésznél található ajtón keresztül érhetjük el, kihúzható hosszabbító formájában. Így nem lötyög hátul egy plusz kábel, de a kunkori vezeték visszagyömöszölése nem mindig egyszerű feladat.
Az egyenáramú villámtöltés maximális teljesítménye 100 kW. A telep 20%-ról 80%-ra való feltöltése 7 kW-tal 4 órát és 20 percet, 11 kW-tal 2 óra 50 percet vesz igénybe, míg egyenáramú gyorstöltővel mindössze 27 perc is elegendő.
A hibrid modell alapját egy 1,2 literes, 100 lóerős, háromhengeres, turbófeltöltős benzinmotor adja, amely kizárólag duplakuplungos automata sebességváltóval párosítható; manuális opció nem létezik hozzá. Ebben a kivitelben egy 48 voltos, 0,876 kWh-s akkumulátor táplálja a váltóházba integrált, 29 lóerős elektromotort.
Ami a menetteljesítményeket illeti, az elektromos Grande Panda 11 és 11,5 másodperc között éri el a 100 km/órás sebességet, végsebessége pedig 132 km/óra. Ezzel szemben a hibrid változat körülbelül 10 másodperc alatt teljesíti a százas sprintet, csúcssebessége pedig eléri a 160 km/órát.
Vezetés
Egyszerű autó, aminek vezetése is egyszerű. Dióhéjban ennyivel jellemezhető a Fiat Grande Panda. Nem kínál meglepetést: bár külső.-belső kialakítása formabontó és mókás, ennek ellenére a Fiat Grande Panda semmilyen szinten nem akar több lenni a helyváltoztatás puritán eszközénél.
Ez előny, ha nem akarunk különféle vezetési módokkal, konfigurálható üzemmódokkal bajlódni. Ilyen ugyanis nincs: a kulcs elfordítása után a D állást választva a karon már csak a pedálok kezelése és a kormányzás marad ránk. Nincs a kormány és a gázpedál reakcióját befolyásoló vezetési mód, sem a lassítás során a visszatöltés erejét szabályozó, akár egypedálos beállítás.
A kötelező intelligens sebességszabályozás, vagyis a gyorshajtásra hangjelzéssel figyelmeztető táblafelismerő szerencsére külön gombbal könnyen kikapcsolható, a sallangmentes, jól leolvasható műszeregységen ott vannak a legfontosabb információk.
A 113 lóerős teljesítmény egész visszafogott a villanyautós mezőnyben, de ma már rájöttek a gyártók, hogy nem akkora hívószó a combos gyorsulás ebben a kategóriában. Elég, ha száz alatt fürgén megindul, városban jól veszi a besorolásokat, sávváltásokat, és ezen a téren a Fiat is hozza a kötelezőt.
Nem idegesen reagál a gázpedál érintésére, de magabiztosan gyorsít, a dinamizmus 100 km/óra környékén csappan meg, autópályán már érezhető, hogy vannak a technikának korlátai. A végsebesség is ezt tükrözi, 132 km/órás maximummal nehéz kamionsorokat előzni, mikor megérkeznek mögénk a vágtázó szabadidő-autók.
A futóművét egyértelműen kényelemre hangolták, a futóművet külön hangolták az olaszok, nem emelték át egyben a Citroën C3 megoldását, így a francia testvér a progresszív hidraulikus ütközőelemei kimaradtak a lengéscsillapítókból.
Ezzel együtt is komfortos az autó, főleg városi tempónál a nagyobb bukkanókat, fekvőrendőröket veszi lágyan, mérsékelt az oldaldőlés, csak a nagyobb kátyúk fognak ki rajta. Aki még fokozná a kényelmet, az mondjon le a 17 colos kerékszettről, a magasabb oldalfallal szerelt 16-os szett még jobban teljesít a rosszabb hazai utakon, és ezen a szinten nem számottevő, amivel “csorbítja” a vezethetőséget.
Kanyargós úton kiszámítható, stabil a kis Fiat: ekkora teljesítménnyel barátságos, kezdő sofőröknek is baráti, jóindulatú belépő a villanyautók világába. A kormányzás könnyű, de egész precíz, a fékrendszer pedig jól integrálja a visszatöltéssel történő lassítást, és az üzemi fékrendszer működését.
Városban, országúton a kabinba alig szűrődik zaj, némi búgás az elektromos motor felől, de semmi zavaró, autópálya-tempónál viszont már a szokásosnál egy árnyalattal hangosabban kell beszélni, itt a hatótáv megőrzése, és a zajkomfort miatt is jobb a 100-110 km/órás tartományt belőni.
Ha már hatótáv: az elővárosi ingázáshoz tökéletesen elég a WLTP-ciklus szerint jelzett 320 kilométeres hatótáv. Bár a fedélzeti rendszer nem mutat fogyasztást, de a megtett táv alapján ilyen körülmények között 14-15 kWh/100 km az átlagos fogyasztás, ami autópályán felugrik a 20 kWh/100 km körüli tartományba.
Így hosszabb utakon 180-200 megtehető kilométerrel számolhatunk, télen még kevesebbel.
Hosszú úton jól jönne a 100 kW-os gyorstöltés, de a teszt alapján hűvös időben, 20 százalék körüli induló értékkel 45 kW volt a maximum, és a nemzetközi tapasztalatok alapján sem éri el az autó a megadott csúcsértéket, a legtöbb helyen 60-80 kW volt a maximum, amivel inkább 35-40 perc egy komolyabb töltés, semmint 27 perc. Ez is mutatja, hogy az autó hosszabb utakra alkalmas, de fő profilja a napi ingázás, városi, elővárosi közlekedés.
Költségek
A Fiat Grande Panda Electric Magyarországon a „(RED)” alapverzióval 10 190 000 Ft bruttó listaáron, a La Prima csúcskivitelben 11 490 000 Ft-ért szerepel a hivatalos ajánlatban. Így hajszállal a kissé szürkébb Stellantis-ikertestvér a Citroën ë-C3 fölé lőtték be az árát, ami 9 990 000–11 690 000 forint között érhető el.
Érdekes alternatíva lehet a külsőleg apró, de rendkívül jól variálható beltérrel, ultramodern hangulattal rendelkező Hyundai Inster, ami szintén hazavihető tízmillió forint alatt.
| A Fiat Grande Panda és vetélytársai ‒ Listaár, forint | |
|---|---|
| Fiat Grande Panda (113 LE, 44 kWh, 320 km) | 10 870 000 |
| Citroën ë-C3 (113 LE, 44 kWh, 320 km) | 9 990 000 |
| Hyundai Inster Prime (97 LE, 42 kWh, 327 km) | 9 999 000 |
| Renault 5 E-tech El. Evolution EV40 (120 LE, 40 kWh, 312 km) | 11 390 000 |
Kínai vetélytársasi szintén erősítik az árversenyt, a Byd Dolphin Surf 8 090 000 forinttól indul, igaz még korlátozottabb hatótávot (220 km) adó 30 kWh-s akkumulátorral, a hasonló 43,2 kWh-s csomaggal szerelt kivitel a Panda valódi ellenfele, 9 840 000 forintos áron. A Renault 5-öst elérhető extrái, kivitelezése, teljesítménye egy fél lépcsővel feljebb pozicionálja, és ez jól látható a 11,4 milliós nyitó árán.
Összegzés
A Fiat Panda árát tekintve ott van a legolcsóbb elektromos autók mezőnyében. Ez ma már 10 millió forintot jelent, de ennyiért a legtöbb hétköznapi kihívásra megfelelő választ adó csomagot kínál, még a hosszabb utak is kivitelezhetők némi kompromisszummal.
Ezzel szemben az olcsóbb ajánlatok, még alacsonyabb áron kínált típusok (Dacia Spring, Leapmotor T03) ezen a téren már nagyobb áldozatot követelnek.
Papíron nem ad többet, mint bármelyik vetélytársa, viszont egy autó nem csak a kényelmi extrákról és a lóerőkről szól. Ott van a hangulat, a lélek, a közlekedés kultúrával meghintett oldala, és ezen a téren a Fiat Grande Panda jóval többet nyújt, mint amit ebben a kategóriában manapság megszoktunk.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|










