A dízelmotorral szerelt autók kalandos utat jártak be az elmúlt harminc évben. Ritkaságból, spórolós csettegőből szép lassan az erő és takarékosság szinonimái lettek az európai piacon. Gyors sikerük ugyanúgy felülről, a kormányok, ipari lobbi által irányított folyamat volt, mint most az elektromos autók terjedése.
A dízel az 1990-es évek közepéig szűk piacnak számított Európában, az autóállomány kevesebb mint 10%-át tette ki. 2005-re ez az arány elérte az 50 százalékot.
Közben egyre inkább előtérbe került, hogy az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásuk mellett a benzineseknél négyszer magasabb arányban pöfögnek a levegőbe nitrogén-oxidot. Ekkor már milliószám ontották a gyárak a dízel típusokat, egy egész iparágat határozott meg a gázolaj, a szigorodó környezetvédelmi előírásoknak mégis meg kellett felelni.
Így jött el a koromcsapdák ideje, a mérnökök több megoldással sikeresen csökkentették a környezetbe jutó, egészségre ártalmas részecskék számát. Csakhogy ezek nem tűntek teljesen: egy részük ott maradt a motor alkatrészeiben, különös tekintettel a direkt erre a célra tervezett részecskeszűrőben.
2009-től teljesen általános a környezetre, emberi szervezetre káros alkatrész használata, mivel ekkor vezették be az Euro5 kibocsátási szabványt, amit csak a DPF (Diesel Partikelfilter) szűrő alkalmazásával tudtak teljesíteni a gyártók.
A részecskeszűrő a dízelmotor kipufogógázában található, rákkeltő részecskék („korom”) kiszűrésére használt szerkezet, a szűrőtest szilícium-karbid alapú porózus anyagból készül, amelyet az előkatalizátor után építenek be a szűrőházba. A koromcsapda egy labirintus, amelynek zárt végű járataiban elakad a dízelek rákkeltő koromrészecskéinek legalább 90 százaléka. A zacc gyűlik a falakon, majd a motorvezérlés parancsot ad a részecskék elégetésére, ettől hívják aktív részecskeszűrőnek.
Bár elvileg az autó intézi magának a tisztítást, ez sem jelent örök megoldást. Az égéstermék előbb-utóbb összegyűlik, és az alkatrészt le kell cserélni. Persze a csere drága, és ezért gombamód elszaporodtak az alternatív megoldások. A legtipikusabb vadkeleti módszer a szűrő kidobása a rendszerből: nem legális, és tényleg a közvetlen környezetünknek ártunk vele. A másik lehetőség a tisztítás, amire több módszer is van.
Az alkatrészt kiszerelve, nagy nyomással átmosva takarítják meg a szűrőt, amely során jól látszik, mennyi korom esik csapdába egy ilyen szűrőben:
Vannak műhelyek, ahol ki sem szerelik az alkatrészt, hanem helyben mossák át azt a megfelelő tisztító vegyszerekkel. Egy török műhely pont egy ilyen folyamatról készített videóval lett világhírű. Az általuk kezelt Opel Astrában ugyanis annyi korom összegyűlt, hogy a szokásos koszos lé helyett sűrű, fekete szurok ömlött a kipufogóból, szürreális látványt okozva. A videó kontextus nélkül terjedt, és természetesen a legtöbb kommentelő vicces, poénos tippet adott arra, épp mi történhet itt.
