„Őrült ámokfutás Aachen belvárosában!” – írta az Aachener Nachrichten nevű újság 1951. november 15-én. A német vámhatóság flottájába tartozó Porsche 356 üldözőbe vett egy Opel Kapitännal menekülő autóst a nyugatnémet határvárosban, és egy látványos hajsza bontakozott ki közöttük.
Az ok: kávé.
A „barna arany” akkoriban a Németország, Belgium és Hollandia találkozásánál, ezen a hármas határon a csempészek egyik legcsábítóbb portékája volt. A háború utáni Németországban, ahol a luxuscikkek ritkaságszámba mentek, egy-egy zsák kávé valóságos vagyont ért.
A vámhatósági Porsche – kezdetben 50, majd 70 lóerővel – a Nürburgringen edzett járőrpárossal vetette magát a hajszába. Ha a helyzet megkövetelte, az utasa felállt a lehajtott vászontető mögé, hogy jobb rálátása legyen a célpontra.
A csempészek sem voltak védtelenek: kifejezetten a nyomukban loholó hatósági autók ellen fejlesztett „körmös szögekkel” (négyágú, összehegesztett acéltüskékkel) szórták tele az utakat, hogy kiszúrják az üldözők gumijait. Erre jelentett ellenmérget a Porsche különleges extrája, az autó orrára szerelt sűrű seprű. Ezzel próbálták meg elejét venni a defektnek és elseperni a szúrós acéltüskéket.
Összesen két ilyen különleges elfogójárművet vetettek be, végsebességük a korabeli írások szerint elérhette a 180 km/órát. Így nem volt esélyük a csempészeknek, ezért is próbálkoztak az acéltüskékkel. A seprű azonban szintén trükkös volt, egy hidraulikus szerkezettel azonnal lecsaphatóak voltak az útra, ha a sofőr veszélyt észlelt.
Az acélseprűk némileg lelassították a járműveket, és a macskaköves úton szikrákat vetettek, de így is növelték az elfogások sikerét. A témával foglalkozó porsche356ig.de oldal szerint 1953-ban egy járőr sikeresen lekapcsolt egy csempészek által Vöröskeresztes mentőautónak álcázott járművet. A vad hajsza végül azzal zárult, hogy az üldözött jármű egy árokba borult. Rakománya: 28 mázsa kávé. A helyszínről futva menekülő sofőrt pedig végül a speciálisan kávéillat felismerésére kiképzett német juhászkutya találta meg.
