Teszt: Volvo V70 T5 Summum - Lehengerlő vonzerő

Kulcsszavak: zöld, Volvo, V70

Testvéreihez hasonlóan a V70-nél is eljött az átdolgozás ideje. Az S80 már korábban megújult, a nagy limuzinnal közös padlólemezre épülő V70 pedig az S60-nal és az XC70-nel együtt ment át modellfrissítésen.

Elsősorban a lámpák módosultak elöl és hátul, de a lökhárítók is újak. Újdonság a krómozott hűtőmaszk és a kikapcsolható utas oldali légzsák, utóbbiért a Volvo 14 000 forintos felárért kér.

Váratlanul szűknek bizonyult a V70 hátsó utastere, ekkora autóktól joggal elvárhatnánk, hogy ne csak középtermetűek mögött maradjon tágas a lábtér.

A fejtér hátul tolótetővel magasabb utasoknak kevés, a lábtér a tolótetőtől függetlenül szűk és gyakorlatilag nincs hova pakolni a második sorban. Van viszont egy felhajtható keret, amire a szemeteszsák rögzíthető.

A jelképes hátsó ajtózsebeknél alig nagyobbak az elsők, a fix fejtámlák nem elég magasak egy 190 centis embernek, ugyanő a tolótető miatt korlátozott fejtér miatt sincs elragadtatva, de mégis nagyon tetszik neki az utastér.

Ennek az a fő oka, hogy utas helyett vendégnek éreztük magunkat a V70-ben. Az előkelő kombi új üléseket kapott, amelyek elvileg még kényelmesebbek, mint eddig.

Mi nem éreztünk különbséget, mert az ülések eddig is tökéletesek voltak, most is azok. Jó az üléshelyzet és a klímakomfort is kiváló.

Szemünket szúró spórolás ebben a kategóriában a tetőoszlopok műanyag burkolata, csak az A-oszlopé szövet. A műszerfalhoz használt műanyagok már első osztályúak, a bőrkárpittal együtt. A világos és barátságos utastér állandó örömforrás volt az autót vezetve.

Kombiként a V70 nagyon jó adottságokkal bír. A csomagtér nagy alapterületű, térfogata 485-1641 liter. Az utasülést előrehajtva 280 centis tárgyak is beférnek a V70-be.

Tulajdonképpen nincs nagy jelentősége, hogy az autó a modellfrissítés óta nem 250, hanem 260 lóerős. Most már a szívószelepek vezérlése is változó, nem csak a kipufogó oldalon, a hengerűrtartalom 2,4 literre nőtt, a turbófeltöltő egyenesen az R sportmodellből származik.

Néhány gázadás után azon sem lepődtünk volna meg, ha 220 kilowatt (300 lóerő) szerepel a forgalmiban, mert érzésre akár ezt is elhinnénk.

Öthengeres turbómotorunk 3000-es fordulatszám alatt is biztosan mozgatja a kombit, 3000 fölé pörgetve pedig valami irtózatos erő szabadul ki belőle. Az erőért igazán hálásak voltunk a turbónak.

Politikailag talán nem is korrekt az az őserő, amivel a V70 padlógáznál kilő, mondjuk harmadikban. Az erő, a 350 Nm, nem ütésszerűen érkezik meg, de mégis brutális, nem hirtelen megjelenésénél, hanem nagyságánál fogva.

Nagyon élveztük a Volvókra jellemző biztonságosságnak ezt a rendkívül vonzó elemét. A váltó olyan sportos, pontos és határozott járású, amit a váltószoknya helyett alkalmazott Spaceball alumínium borítás ígér.

Nem véletlen a sportosság, mivel a váltó a 300 lóerős V70 R-ből jön, némi átdolgozást követően a nem összkerekes autóhoz. A rükverc jól elhatárolt a hatodiktól.