Az én autóm: Cadillac Eldorado 1974

Kulcsszavak: zöld

Alapvetően a kocka lámpás autókat szeretem, de ebből a típusból jobban tetszik a kerek lámpás, mint a szögletes 1976-os modell. A kerek lámpák előnye, hogy a Lada 1500S vagy 1600 lámpájával pótolható az üveg, mert az ellenséges világbirodalmak csúcsmodelljei ugyanakkora lámpaüveggel készültek. Az amerikai autógyártás egyik büszkesége így "szgyélájú v szszszr" feliraton keresztül tekint a világba négy szemével.

A GM gyárt Small Block néven 5,7 literes motort, korábban ennek párjaként készült a 7,5 literes Big Block. Az én autómban található 501 köbinches motor teljesen önálló konstrukció, nem a 7500-as blokk felfúrt változata.

8200 köbcentinél nagyobb motort tudomásom szerint azóta sem építettek normál utcai autóba. Az igazi hőskorban 400 lóerőket tudott ez a gép, az én autómban ebből körülbelül 245 maradt. Hiába, beütött az olajválság és a környezetvédelem.

245 lóerő azért még bőven többre elég, mint kényelmes sikláshoz. Vadulni azonban nem igazán érdemes a Caddyvel, mert nem mondható, hogy lerobbanthatatlan volna az útról az autó. A rugózás lágy, nagyon kényelmes.

Az autóval viszonylag ritkán járok, mivel jobb szeretek gyorsan menni, az Eldorado viszont nem erről szól. A motor nem egy hebrencs típus. Alapjárata 600 fordulat percenként, legnagyobb teljesítményét ott adja le, ahol az európai meg a japán négyszelepesek a legnagyobb nyomatékot sem köhögték még ki. 3000 fölé nem kalandozik a főtengely. A monumentális blokkot oldalról csodálva feltűnő, hogy két nívópálca van. A kisebbik a váltó olajszintjének ellenőrzésére szolgál.

1970-től 76-ig gyártották a kabriót ezzel a motorral. Az Eldoradóból volt kupé is 1978-ig, de ebbe nem tették be ezt a gigászi motort. Abban a modellben 472 köbinches volt a legnagyobb blokk, amit nálunk 7,7 literesnek mondanának.

Egészen különleges megoldás, hogy a kabrióval ellentétben a kupé hátsókerék-hajtású volt. A Convertible teljesítménye 1970 és 1976 között szépen lassan kevesebb mint a felére csökkent. A 70-es és 71-es modellévben 408 lóerőt tudott a 8,2 literes motor. Ez 72-re 360-ra esett, 73-ra pedig 245 lóerőre. Egy évvel később ugyanennyi lóerővel készült az Eldorado kabrió, majd 1975 után 196 lóerőt teljesített a 8,2 literes motor.

Gázadással viszont nem igazán lehet keresztbe rakni az autót, mert Eldoradóm elsőkerék-hajtású. Ezt nehezen hiszik el a típust nem ismerők, ilyenkor ki kell pörgetnem az első kerekeket, ami már elég meggyőzően hat.

Farolni tehát a 8200-es motor irdatlan nyomatékával sem lehet, de ez konstrukciós sajátosság. Az amerikaiak valahogy máshogy gondolkodnak arról, mekkora teljesítményt szabad a kormányzott első kerekekre szabadítani.

Erre a legszebb példa az Oldsmobile Toronado. Ez volt az első elsőkerék-hajtású amerikai autó, de ebben sem aprózták el a lóerőket. Kereken 400 lóerő kímélte a féltengelyt a Toronadóban.

Ezt az alkatrészt olyan anyagból csinálhatták, ami jól tűri a megterhelést, mert az autó javítására alig kell költenem. Ez egy jófajta, régi vágású amerikai kocsi. Alvázas felépítésű, motorja nyomórudas. Ez egy régi konstrukciójú autó, kevés dolog romlik el benne, kifejezetten megbízható.

A motortérben könnyen átlátom a dolgokat, ha valami elromlik benne, én is meg tudom javítani, de általában egy cimborámhoz viszem el. Az alkatrészek interneten könnyen beszerezhetők.

Egyedül a fogyasztás jelent nagyobb érvágást az autó fenntartásában. 100 kilométerre 30 liter mindenképpen kell. A benzinigényt nagy biztonsággal mondhatom harminc literre százon, ennél kevesebbet nem szokott fogyasztani, de többet sem igazán. Esküvőkhöz adom bérbe, de elsősorban saját szórakoztatásomra használom.

A sofőrülés támlája önmagában nem állítható. Egy Caddyben magától értetődik a motoros ülésállítás, ami ebben az autóban úgy működik, hogy a háromszemélyes pad első és hátsó részét külön lehet billenteni. Ezáltal változtatható a támla és az ülés egymással bezárt szöge.

Hosszirányban olyan hosszú úton állítható az ülés, hogy szegényebb országokban vonatozásként árulnának rajta egy menetet. Nem hiányzik a Cadillacből az automata klíma, ami egy kabrióban is nagyon kellemes. Hátul hárman gond nélkül elférnek.

A műszerfal tetején rakták sorba a visszajelző lámpákat. A jobb és a bal első sárvédő felső élén elhelyezett visszajelző minden Caddyn megtalálható. Mutatja, ha be van kapcsolva a fényszóró, vagy villog, ha megy az index. Van, aki zászlótartónak nézi. A kormányoszlop bal oldalán található kisebbik karral állítható a kormány magasságában és tengelyirányban.

Nekem nem tűnik nehezen kezelhetőnek a kocsi, de sokan nem értik, hogy lehet vele parkolni és szűk helyen csikorgó kerekekkel manőverezni. Meg kell szokni a méretét, hossza 5860 milliméter, szélessége 2050 mm. Mivel tényleg megeshet, hogy az orra vagy a fara lekaszál valamit, az első lökhárítókban és az autó külső pontjain keménygumi koptatók vannak.

Elég nagy masztodon a gép, egyetlen gumija 920 kilós terhet bír el, ebből pedig négy kell a Caddy alá. Klasszikus a felni/gumi kombináció mérete. Amerikai autókon alap a 15 colos felnire húzott ballonos gumi. Az én autómon ennek mérete 235/75, márkája GoodYear Regatta és nem hiányzik róla a szép fehér csík.

Szeretem a kocsiban, hogy ügyeltek a részletekre. A szelepsapkán például Cadillac jel látható. Én is figyelek az autóra, ezért minden üvegébe belegravíroztattam az Eldorado feliratot. A tükrökön gyöngy betűkkel ott ragyog a Cadillac felirat. A magyar kisipar sajnos ezt nem tudta utánozni, de összeolvasva jól néz ki a Cadillac és az Eldorado.

Háromfokozatú automata váltó van a kocsiban, átlagos kézi váltóba nem is igen volna szabad beereszteni egy 8,2 literes motor erejét. A nyomaték a középső változatokban is 800 Nm körüli volt, a legerősebb Eldoradók 1970-ben körülbelül 1000 newtonméterrel gyilkolták a próbapadot. A hátsókerék-hajtású kupékhoz képest egy 10 centi vastag lánc fordítja meg a hajtást az elsőkerekes kabrióban.

Az egyes 60 mérföldig, azaz 96 km/óráig ér. Caddym képes arra a mutatványra, hogy a nulla-százas gyorsulást végigkaparja. Végsebessége túl van a kétszázon, 210-et simán megy. 140-150-nel még utazom, ez a tempó teljesen O.K. a kocsinak. A hátsó kereket részben elegáns borítás fedi, amit egy kallantyúval lehet felhajtani kerékcserénél.

A kézifék lábbal működtethető, mint a Cadillac európai megfelelőjén, a Mercedesen. Nagyon kényelmes, hogy mikor D-be rakom a váltót, a rögzítőfék azonnal kiold. Már 1974-ben belső hűtésű tárcsaféket szereltek előre, hátul pedig dobfék lassítja a Caddy Eldoradót. A 109 000 mérföldet futott autó 1996-óta van nálam. Akkori ára kétmillió forint volt, ami nem kevés, viszont egy egészen különleges autó és páratlan élménnyel ajándékoz meg.