Alternatív Dakar Rali

Trabanttal az aknamezőn

Kicsit hamarabb, mint a Dakar Rali, 2005 legvégén egy flúgos futam is célba vette Afrikát. A 100 százalékosan magyar szerveződésű Budapest-Bamako (B2) Rali a szervezők szerint is őrült vállalkozás. Ide jöhetett bárki és bármilyen autóval, a lényeg, hogy elég bátor legyen végigvezetni Bamakóig.

Maga a verseny Villám Géza agyából pattant ki, akinek állítólag egy afrikai autóút adta az ötletet, de legalább ennyire valószínű, hogy a konyhaasztalnál ülve, a kakaóport kanalazva született az elképzelés a fejében.

Villám Géza (polgári nevén valami egészen más), a néhai Rádió Bridge mikrofonja mögül lehet ismerős legtöbbünknek, ahonnan a nagy sikert aratott "a nap őrült telefonjait" is elkövette. Villám a rádióban együtt dolgozott a már többszörös "dakarmenő" Palik Lacival, akitől valószínűleg az ihletett merítette a sivatagi versenyhez.



Az összes betyárkodás letöltéséhez kattintson ide! Kedvenceink: 4 szemű köcsög, Ákos-Ikon, BKV Ellenőr, Cight Lola, Club Jesus, Fiad vagyok...

Első nekifutásra egyáltalán nem rossz, hogy 100 őrült autóst sikerült összeverbuválni a Budapest-Bamako Ralira. Pedig a versenykiírás egyáltalán nem kecsegtetett sok reménnyel a túlélést illetően: a helyszín mindenki számára ismeretlen volt, profi kísérőcsapat egyáltalán nem segítette a mezőnyt.

A 7632 kilométeres távot egyetlen mentőautó kíséretében 15 nap alatt kellett megtennie a versenyzőknek, egymásra utalva. Verseny és túra kategóriában lehetett indulni, utóbbiban mindössze 100 000 forint volt a nevezési díj fejenként.

Ezen felül a szállás, és a betevő falatok beszerzésének intézése és költsége is a résztvevőkre hárult. Pénztárcától függően lehetőség volt a bokorban hálózsákban, vagy puccos szállodákban tölteni az éjszakát. Ugyanerre a mintára a sólet-babkonzervtől a kaviárig változhatott az étrend.

Afrika viszontagságos útjai jócskán felborították az elképzeléseket. Az utolsó 3 napot főként a sivatagban töltötték a résztvevők, így nem csak ágy, de sokszor mosakodási lehetőség sem volt.

Persze a problémák nem a sivatagban kezdődtek. A 00-ás rajtszámú Lada Niva felvezetőautó Villám Gézával a volánnál már az első nap vontatókötélen érkezett célba, és a második napot is csak folyamatos szereléssel és kitartó szerencsével teljesítette. Harmadik napon adta meg magát végleg, így a csapat otthagyta az autót az A7-es autópálya mentén, és autóstoppal haladt tovább.

Villám Géza már Afrikában értesült Palik Lászlóék kieséséről a Dakaron, és egyből felajánlotta elromlott autóját, mondván a szerelőcsapat biztosan képes életet lehelni belé.

Több sikerrel járt az az orosz-indiai duó, akik a Fővárosi Autópiacon 150 ezerért vásárolt 1500-ös Ladával indultak a mezőny után a második napon. A késői indulás oka, hogy a pöpecül felcsicsázott Ladának nem készült el időben a forgalmija.

A verseny szervezői a pontos útvonalat nem szabták meg, csak a célállomásokat, így a versenyzők a szélrózsa minden irányából közelíthettek az aznap estére kitűzött cél felé.