Vajon miért viseli egy 1966 és 1972 között Modenában gyártott, a Vignale stúdió által rajzolt mestermű egy közép-amerikai ország nevét? Sok autórajongó számára a Maserati Mexico – ez a mennydörgő V8-assal szerelt 2+2-es kupé – csupán egy ritka gyűjtői csemege. Az ItalPassion szerint azonban a csomagtérfedélre biggyesztett „Mexico” felirat mögött jóval szövevényesebb, politikai szálakkal átszőtt történet húzódik.

A motorháztető alatt a Maserati Mexico egy 4,2 vagy 4,7 literes V8-ast rejtegetett, amelynek teljesítménye elérte a nagyjából 290 lóerőt. Ez elegendő volt ahhoz, hogy 240-250 km/órás végsebességgel repítse az autót – egy olyan korszakban, amikor ezek a számok finoman szólva is tekintélyt parancsolóak voltak.

A kényelemről már akkor légkondicionáló, elektromos ablakemelő és állítható kormányoszlop gondoskodott, holott ezek az extrák az európai piacon még igencsak ritkaságszámba mentek. Egy villámgyors és fényűző GT volt tehát, amelynek neve azonban nem igazán illeszkedett a márka akkori hagyományaihoz.

Hogy megértsük a „Mexico” név eredetét, egy másik ikonikus modellhez, a Maserati 5000 GT-hez kell visszakanyarodnunk. A hatvanas évek fordulóján ebből a rendkívül exkluzív kupéból mindössze néhány tucat készült.

A Maserati Mexico 1965-ben. (Fotó: David Phipps / Sutton Images)

Az egyik ilyen példányt Adolfo López Mateos akkori mexikói elnöknek szállították le.

Ez az elnöki 5000 GT később kikerült az államfői garázsból, és egy vagyonos mexikói ügyfél – a történetírók szerint egy bizonyos Diaz Barroso – tulajdonába került. A hatvanas évek elején az autó súlyos balesetet szenvedett, így visszaküldték Modenába javításra.

A Maserati és a Vignale azonban nem érte be egy egyszerű lakatolással: a meglévő alapokat felhasználva egy vadonatúj 2+2-es prototípust építettek belőle, amelyet az 1965-ös Torinói Autószalonon mutattak be.

Ez a tanulmányautó, amely már kísértetiesen hasonlított a későbbi szériagyártású Mexicóra, az alvázán és a történetén keresztül közvetlenül kapcsolódott a korábbi elnöki 5000 GT-hez.

És itt lép a képbe a Mexico név. Bár több teória is kering, egy közös pont mindegyikben van: a López Mateos-féle 5000 GT alapjaira épült Vignale-prototípus végül visszatért Mexikóba, miután az ország egyik prominens ügyfele megvásárolta. A Maserati azzal magyarázza a névválasztást, hogy ez a modell – ellentétben a márka többi, versenypályákról (mint a Sebring vagy az Indy) elnevezett GT-jével – annak az országnak a nevét vette fel, amelyhez a prototípus gyökerei kötötték.

Ugyanebben az időben egy másik esemény is táplálni kezdte a mítoszt. 1966-ban John Surtees megnyerte a Mexikói Nagydíjat egy Cooper-Maserati Forma–1-es versenyautóval. Számos korabeli cikk szerint ez ihlette a típusnevet. Csakhogy a Mexico prototípusa már az 1965-ös torinói szalonon is létezett, a szériamodell premierje pedig közvetlenül ezután, az 1966-os Párizsi Autószalonon történt. A valóságban az F1-es győzelem valószínűleg csak felerősítette a már létező narratívát, semmint hogy önmagában az adta volna a névválasztás alapját.

A gyűjtők számára ez az elnöki múlt a letisztult vonalvezetésen és a V8-as motoron túl is egy egészen különleges aurával ruházza fel a Maserati Mexicót. A márka hivatalosan ugyan nem beszél protokolláris értelemben vett „tiszteletadásról”, inkább a fontos mexikói ügyféllel és a prototípus alapjául szolgáló, egykori elnöki 5000 GT-vel való kapcsolatot hangsúlyozza.